A nettó rasszizmus pozitív diszkriminációjának eme megnyilvánulása hosszú múltra tekinthet vissza Kínában, ahol egy termék, szolgáltatás vagy cég presztízsét jelentősen növeli annak látszata, hogy nemzetközi, nem kínai közreműködők is részt vesznek előállításában, működtetésében. Elaine Chong a Guardianben megjelent májusi cikkében elemzi a jelenséget, a példák között szerepel Enzo esete, akinek visszatérő alkalmi munkája volt, hogy egy autógyártó cég külföldi vezérigazgatójának adta ki magát, és így utazgatott Kínában hónapokon át. Öltönyt kellett felvennie, és csendben kellett maradnia, miközben a kínaiak kezet fogtak vele, és közös fotókat készítettek a „vezérigazgatóval”.
Menő szállodákban lakott, és jól keresett pusztán azzal, hogy egyértelműen nem volt kínai.
Kínában óvatosan megfogalmazott álláshirdetésekben vadásznak a külföldiekre, akik aztán vagy olasz szakácsnak, vagy – mint esetünkben – vezérigazgatónak adják ki magukat, így használva ki a pusztán kínai termékekkel szembeni bizalmatlanságot, ami leginkább a 2000-es évek elején elkövetett tejhamisítási botrányra vezethető vissza, amikor melaminnal, egy mérgező ipari vegyszerrel hamisított tápszert dobtak a piacra, aminek halálos áldozatai is voltak.
A fehér majom (white monkey, avagy bai houzi) biznisz virágzik, annak ellenére, hogy a kínai munkavállalási törvények elég szigorúak ebben a tekintetben, de a fizetések elég jók ahhoz, hogy megérje kockáztatni.
