Orbán politikája populista, és sikeréhez rendszeresen hivatkozik a kereszténységre. Máté-Tóth András és Rakovics Zsófia valláskutatók már korábban is részletekbe menően elemezték Orbán Viktor tusványosi beszédeit abból a szempontból, milyen hangsúllyal és milyen formában kerülnek elő a vallásból átvett kifejezések és fogalmak.
A korábbi évek kutatásaiból kiderült, hogy amíg a Fidesz 2010 előtt ellenzékben volt, a „kereszténység” nem kapcsolódott össze a „magyar”, „nemzet”, „ország” szavakkal; 2010 után, kormányon viszont a keresztény kifejezés szembetűnő szerepet kapott, szorosan összefonódva a nemzet, Európa és a közösség fogalmaival.
A vallási tematika 2007-ben lépte át először az átlagot, csúcsait pedig 2018-ban (42 előfordulás), 2019-ben (33) és 2017-ben (16) érte el, majd 2022-re az átlag alá esett vissza. A leggyakoribb kulcsszavak: keresztény (51), kereszténydemokrata (19), kereszténydemokrácia (14) voltak.
A fogalom jelentése időben átalakult. 2007-ben a „kereszténydemokrácia” nagyjából a jobboldallal volt azonos, a hit pedig lelki-erkölcsi erőforrásként jelent meg. 2010-ben a „keresztény gyökerű civilizáció” fenyegetett érték volt, amely még hidat is jelenthetett Oroszország felé; ugyanakkor a kívülről érkező keresztény (és iszlám) hatások olykor zavarforrásként jelentek meg.
2017-ben a keresztény kifejezés az iszlámmal került szembe, 2018-ban viszont már a saját keresztény gyökereit megtagadó Nyugattal, a nyílt társadalommal, a multikulturalizmussal és a „variálható” családmodellekkel.
Vagyis amig a kereszténység az első tusványosi beszédekben még leíró kifejezésként jelent meg, utóbb a fenyegetettségi és önvédelmi jelentésűvé alakult. 2024–2025-ben pedig már beépül egy átfogóbb háborús-szuverenista keretbe, és átadta a „főszerepet” a geopolitikai és belpolitikai mozgósítási témáknak.
Így jutottunk el 2026-hoz, a július 25-én elhangzott beszédhez, amelynek narratív elemzésekor Máté-Tóthék négy szempont alapján vizsgálták az elhangzott, (hallgatói kérdések nélkül) 8400 szóból álló szöveget.
