Amikor megismertem a javításhoz való jogot – right to repair –, csupán annyit érzékeltem, hogy egy Louis Rossmann nevű New York-i csávó rohadtul be van rágva az Apple-re, mivel a cég egyre silányabb és egyre nehezebben buherálható laptopokat és telefonokat dobott a piacra. Először csak egzotikus csavarfajták jelentek meg, majd jöttek az átlagember számára hozzáférhetetlen alkatrészek, amelyek folyton meghibásodnak – és természetesen a márkaszervizek csak kisebb vagyonok fejében hajlandóak azokat kicserélni. Az elektronikai eszközök ügye mellé aztán furcsa mód csatlakozott egy csomó amerikai farmer is, akiknek hasonló okokból a John Deere traktorokkal gyűlt meg a baja.
Egyetemen akkortájt találkoztam a témával, amikor az emberi jogok generációs felosztásáról tanultunk:
- Az első generációs jogok a polgári és politikai szabadságjogok, amelyek az egyén szabadságát védik az állammal szemben (ide tartozik például az élethez való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az általános választójog).
- A második generáció a gazdasági, szociális és kulturális jogok csoportja, amelyek a megfelelő életkörülményeket és az esélyegyenlőséget biztosítják (például a munkához, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a szociális biztonsághoz való jog).
- A harmadik generációban jelennek meg először markánsan az emberen kívüli tényezők is (például az egészséges környezethez való jog vagy a fenntartható fejlődés biztosítottsága).
- A negyedik – még kibontakozó félben lévő – generációt pedig már egyértelműen a technológiai kérdések dominálják (a digitális önrendelkezéshez, a kiberbiztonsághoz és a technológiához való hozzáférés joga). Ezutóbbi pontot folytathatjuk a javításhoz való joggal is.
Az újabb generációkon érezni, hogy valójában az elődeiket hivatottak jobban kibontani, pontosítani vagy leginkább aktualizálni a jelenkorhoz. Az élethez való jog kapcsán például fokozatosan fontossá vált az adott élet minősége is. Később megszületett a gondolat, hogy ezekhez a célokhoz a környezettel is harmóniában kellene lenni. A fenntartható fejlődés általános elvárásából valahogy így konkretizálódhatott a javításhoz való jog is.
A javításhoz való jog tehát nem partikuláris problémát jár körül, hanem a fogyasztó- és környezetvédelem közvetlen találkozását, a globális multikkal szembeni ádáz küzdelmet, az ún. tervezett avulás visszaszorítását, és még sorolhatnám. Mikor mindezt megértettem, fontossá kezdett válni számomra is, hogy mit vásárolok, milyen gyártótól és azt hogyan tudom a legtovább meghibásodás nélkül használni.
Ötletből törvény
A javításhoz való jog mára világszerte eljutott a törvényalkotás szintjére is: főleg az USA történetét érdemes kiemelni, amely még az ezredforduló előtt vette kezdetét. Ott ütközött a legerősebb ellenállásba is a kezdeményezés. A hírhedten kapitalista amerikai cégek ugyanis semmitől sem irtóznak jobban, mint az állami kontroll és a fogyasztói jogok.
Hosszasan lehetne írni a right to repair tengerentúli történetéről, azonban magyar nézőpontból sokkal fontosabb, hogy az Európai Unió még 2024 nyarán hozott irányelvet és rendeletet is többek közt a jog általános bevezetéséről. A tagállami implementálási határidő épp ennek a hétnek a végére esik: 2026. július 31. A magyar állam nem kívánta elkapkodni a kérdést, így végül az új kormány július közepe táján tette közzé az EU-s szabályokat átültető rendelet-tervezeteket.
