Az indiai Csótány Néppárt (Cockroach Janta Party) felsőoktatási reformokat követelő, ötven napon át tartó tiltakozó akciói, éhségsztrájkja a Dzsantar-Mantar planetáriumnál, a július 20-i, a monszun időszak kezdőnapjára időzített, ötvenezer fős felvonulás július 25-én elérte egyik célját: lemondott Dharméndra Pradhán (Dharmendra Pradhan) oktatási miniszter és helyére átmenetileg Prahlád Dzsosít (Prahlad Joshi) nevezték ki, akinek már három másik miniszteri tárcája van (élelmezési- és elosztási, fogyasztási, energiaügyi).
Szonam Vancsuk (Sonam Wangchuk), az ismert ladakhi környezetvédő befejezte éhségsztrájkját, az egészségügyi miniszter nyújtotta át neki az első pohár italt. A Csótány Néppárt szóvivői bejelentették, hogy alapvető követeléseiket a kormány teljesítette.
Kérjük a tiltakozókat térjenek haza. További stratégiánkról tájékoztatunk titeket.
Az egykor méltán megbecsült indiai mérnöki és orvosi egyetemekre a bejutást szinte lehetetlenné teszi a felvételi tesztek több éve ismétlődő kiszivárgása, és az, hogy emiatt sokszor újra kell vizsgázni. A felkészítő tanfolyamok, a jelentkezési lapok és a tandíjak is egyre drágábbak. A körülmények így kedveznek azoknak, akik diákok külföldi tanulási lehetőségeivel, külföldi egyetemeken való önköltséges elhelyezésével foglalkoznak.
Csandra Sekhert (Chandra Shekher) először a közösségi médiában láttam, amikor a Liszt Intézet magyar tanfolyamának egyik hallgatója, Amandzsót (Amanjot) mondta, hogy ő már több éve dolgozik nála.
Az 51 éves Csandra Sekher kilenc-tíz éve foglalkozik indiai diákok magyarországi tanulásának szervezésével, közben üzleti érdeklődése átterjedt mezőgazdasági és ipari munkások közvetítésére is. Újdelhi irodájában három alkalmazottja foglalkozik pályázatokkal, vízumkérelmekkel, magyar egyetemek népszerűsítésével. Budapesten, a Múzeum utcai California kávézóban beszélgettünk, egy másik alkalommal kedvenc pesti indiai éttermében a Szondi utcai Taj Mahalban találkoztunk.
Hogy kezdődött, mi vezette az üzleti pályára? Családi hagyomány?
