Lübeckben kezdődik, ott is ér véget A Varázsló című könyve. Az első oldalakon az ifjú Thomas Mann csalódással veszi tudomásul, hogy apja nem hagyta rá a családi bizniszt. Jó kereskedő lett volna belőle?
Igazi burzsoá volt. Elég csak megnézni, milyen házakban lakott, miként kezelte a pénzügyeit. Igen jól kezelte. Tudott bánni a kiadókkal, szoros kapcsolatot ápolt velük: Németországban a Fischerrel, az Egyesült Államokban a Knopfokkal. Ismerte a könyvkiadás üzleti oldalát. Minden eladott példány után 25 százalékot kapott.
Úgy tippelem, erre ma alig akad példa. Mennyi jár ma az íróknak az ön szintjén?
8 százalék minden eladott puha fedeles példány után. Ugyanez a kemény fedeles kiadásnál 10–12 százalék. Igazi botrány. Nem tudom, hogyan jutottunk el ezekig a százalékokig, ahogy azt sem, miként volt lehetséges, hogy valaki 25 százalékot kapjon. Ma a Kindle-kiadásért 22 százalék jár. Pedig semmi költsége vele a kiadónak. Nincs se papír, se tárolás, se forgalmazás, se semmi. De semmi sem rosszabb egy siránkozó írónál.
https://hvg.hu/360/20260721_durica-katarina-iro-uveghattyu-temetkezes-haza-koltozes-nok-elleni-eroszak-konyvkiadok-hvg
Ismer olyan szépírókat, akik az íráshoz és az üzlethez egyaránt jól értenek?
Sokan jók az üzletben.
Ön is?
Én is. Legalábbis remélem. Nem kifizetődő pancsernek lenni. Még egy költőnek is foglalkoznia kell a könyvkiadás ügyes-bajos dolgaival. Engem kifejezetten érdekelnek az iparág mozgatórugói.
Thomas Mann nem csak az üzleti életben igazodott el jól, remekül házasodott is.
A Pringsheim família igencsak tehetős volt. Férj és feleség, Thomas Mann és Katia Pringsheim nem titkolta, hogy jólétben élnek. Egy apró momentum az író életéből: míg a Mann házaspár Wagnert hallgat a müncheni operaházban, a sofőrjük kint vár, a lépcső alján, kezében a kabátokkal. 1923-ban vagyunk, a hiperinfláció idején.
Eljátszottam a gondolattal, hogy a fiatal Hitler is ott áll az opera előtti tömegben azok közt, akiknek nincsen pénzük a jegyre. Merő kitaláció persze.
Csak annyi biztos, hogy Hitler Münchenben tartózkodott.
Brooklyntól Long Islandig
Olyan hatást tettek Colm Tóibínra Krasznahorkai László mondatai, hogy húsz éve kiadót alapított, csak hogy kiadhassa a magyar író műveit az Egyesült Királyságban. Azóta is megjelenteti őket, nemrég József Attila verseibe is belekóstolt, de a 71 éves ír regényírót más szálak is kötik Magyarországhoz. Épp megtörtént a rendszerváltás, amikor felbukkant Budapesten: „A második regényem nagy részét önöknél írtam 1990-ben” – meséli. Ez volt az 1992-ben megjelent The Heather Blazing, egy ír bíró családtörténete. A helyszín – Wexford megye – A blackwateri világítóhajóban is felbukkan, csak a család változik. Tóibín hét évvel későbbi regénye felkerült a Booker-díj rövid listájára, ami egyet jelent a világhírrel. Bár a Brooklyn csak a hosszú listáig jutott, a belőle készült film olyan löketet adott a regénynek, amiről minden szerző álmodik. A New Yorkba kivándorló ír lány történetét Tóibín a 2024-ben megjelent Long Island című regényében írta tovább, csoda, hogy még nem készült film vagy minisorozat belőle. Az írót ma már talán felismernék, ha Budapest utcáit róná, 1990-ben ez a veszély azonban nem fenyegette. „Olyan helyre vágytam, ahol nem ismerek senkit, ahol nem értem a nyelvet. Egy kis szálló kis szobájában laktam a főpályaudvar mellett. Csaknem két hónapig dolgoztam ott a regényemen. Tél volt, rettenetesen hideg, latyakos hó mindenütt” – emlékezett vissza Tóibín a zord, de íróilag gyümölcsöző időkre.
