Iparági elemzők egybehangzó várakozásai szerint szemmel láthatóan élénkülni fog a kereslet a hajlítható képernyővel szerelt, ki-becsukható telefonok iránt. Pedig nem lettek olcsóbbak, és továbbra sem főznek szombat délre ráment. Annyi történt, hogy az okosmobilok globális piacának közel felét magáénak tudó két legnagyobb gyártó a korábbiaktól valamelyest eltérő méretben-formában hoz a piacra új modelleket. Tényleg ennyin múlhat a kereskedelmi siker? A telefonoknál megesik.
Az előző részek tartalmából: 2018-ban a korábban senki által nem ismert, azóta pedig csődbe ment kínai Royole mutatta be a világ első olyan telefonját, melynek képernyője az addig csak science-fiction filmekben látott módon hajlékony volt. A rákövetkező évben előbb az amerikai szankciók által akkor már félig megbénított Huawei, majd legnagyobb mobilgyártóként a Samsung állt elő hasonló modellel.
A koronavírus-járvány ipari-logisztikai mellékhatásaival nehezített években megjelent hajlítható készülékek eleinte inkább voltak tekinthetők technológiai demonstrációnak: gyakran a gyártói kommunikáció is többet üzent arról, hogy „mi ilyet is tudunk gyártani”, mint arról, hogy „te mire fogod tudni használni”. A wow-faktor működött: rögtön kerekedtek a szemek, ha egy tömegközlekedési eszközön vagy házibuliban valaki elővett egy hajlékony képernyőt. A kinyitható telefon különféle társadalmi rétegekben vált státuszszimbólummá, gyakran lehetett látni kifejezetten nem tehetős emberek kezében is, hiszen ennek segítségével a verziószám bizonygatása nélkül, egy mozdulattal lehetett megüzenni a környezetnek: telik hétszázezres–egymilliós mobilra.
A varázs általában addig tartott, amíg valaki elég bátor volt ahhoz, hogy megkérdezze: mégis mivel tud ez többet, mint egy hagyományos mobil? Bár valódi válaszok régóta léteznek, a legtöbben ilyenkor nem jutnak tovább annál, mint hogy azt mondják: filmeznek, videóznak rajta, „nagyban”.
