Amikor 1871-ben Eugene Pottier az Internacionálé szövegét írta a fent idézett sorral (franciául: „Foules esclaves debout, debout”), Franciaországban és gyarmatain már rég betiltották a rabszolgaságot, de a radikális munkásmozgalom az egész proletariátust rabszolgának minősítette himnuszában is. Az ő felfogásukban a rabszolgaságot csak a kapitalizmussal együtt lehet eltörölni.
Ám, ahol eltörölték a kapitalizmust, a legkevésbé sem törölték el vele együtt a rabszolgaságot. A Gulagon rabszolgák millióit dolgoztatták. A mai Kína a legnagyobb rabszolgatartó országok közé tartozik.
Az ókori és a középkori rabszolgasággal itt most nem foglalkozunk. Az 1926-os nemzetközi egyezmény annak a folyamatnak a csúcspontja volt, amelyben az Újvilág felfedezésétől, az újkori gyarmatosítás kezdetétől, tehát a 16. század elejétől a 19. század közepéig létező hatalmas méretű rabszolga-kereskedelmet és rabszolgatartást betiltották.
A rabszolgatartásban és a rabszolga-kereskedelemben való közvetlen állami részvétel a 18. század második felében visszaszorult. A 19. században számos állami és államközi egyezmény szorgalmazta a rabszolgaság felszámolását.
Az HMS „Buzzard” elfogja a "Formidable" spanyol rabszolgaszállító-hajót William John Huggins festményén
PHOTOSTOCK-ISRAEL / SCIENCE PHOTO / PSI / Science Photo Library via AFP
1807-ben Angliában szabadították fel a rabszolgákat. A Napóleon utáni Európa berendezkedését meghatározó 1815-ös bécsi kongresszuson is kiadtak egy rabszolgaság-ellenes nyilatkozatot. 1848-ban a francia gyarmatokon tiltották be a rabszolgaságot. 1865-ben, a polgárháborúban győztes északiak tiltották be a rabszolgaságot és szabadították föl a rabszolgákat az Egyesült Államokban. Az USA példáját a következő évtizedekben egyre több dél-amerikai ország követte. A nagyhatalmak 1876-ban a gyengülő török birodalmat kényszerítették rá a rabszolgaság feladására. A nagyhatalmak többi ázsiai és afrikai muszlim államra is nyomást gyakoroltak ebben az ügyben. Az 1885-ös berlini Kongó-konferencián, amely jogilag megalapozta az európai hatalmak versenyfutását a fekete-afrikai területekért, az európai gyarmatosítók az Egyesült Államokkal együtt betiltották a fekete-afrikai és a muszlim országok által folytatott rabszolga-kereskedelmet.
Az első világháború és az azt követő forradalmak, utóháborúk, békeszerződések után aktuálissá vált a rabszolgaság problémájának globális rendezése. Ehhez akkor már rendelkezésre állott egy nemzetközi csúcsintézmény, a Népszövetség. 1924-ben kineveztek egy ideiglenes bizottságot a rabszolgák helyzetének áttekintésére. Ebben benne voltak korábbi gyarmati vezetők, az olyan súlyosan érintett országok képviselői, mint Haiti, és a (a munkavállalók jogi és szociális védelmére 1919-ben alakult) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) képviselői.
A bizottság 1925-ben elkészítette a jelentését, és ennek ajánlásai szerint fogalmazták meg 1926-ban a rabszolgaságot és a rabszolga-kereskedelmet tiltó egyezményt. Az egyezmény szövege a világháborúban győztes gyarmattartó nagyhatalmak érdekeit tükrözte, ezért a rabszolgaságot szűken definiálták. Így:
A rabszolgaság az egyénnek az az állapota vagy helyzete, amelyben felette a tulajdonjognak ismérveit vagy egyes ismérveit gyakorolják.
