Frankfurter Allgemeine Zeitung
Megy a harc Magyarországon a vádhatóság legfőbb posztjáért, miután az különösen lényeges a hierarchikus igazságszolgáltatási rendszerben – írja Bécsből Alexander Haneke, aki úgy értékeli: a tegnapi különösen fontos nap volt a jogállam szempontjából, amely szabadul a megbuktatott Fidesz-rezsim szorításából.
Egyrészt feloldották két ellenzéki képviselő, valamint a miniszterelnök mentelmi jogát, másrészt nagy többséggel elutasították Baka András köztársasági elnök főügyészjelöltjét, Szathmáry Zoltánt. Így látható vált, hol vannak feszültségek a demokráciáért folytatott birkózásban.
A főügyész szerepe azért annyira jelentős, mert elvileg minden eljárásba beleszólhat. Pontosan ezért volt az orbáni időkben kiemelkedő hatalmi tényező Polt Péter. Amíg a bírók viszonylag függetlenek maradtak, ő megvédte a kormányfő szűk körét a felelősségre vonástól, így a klikk zavartalanul meg tudta szedni magát.
A nemzetközi lapszemle folytatódik: Standard, Le Monde, Welt, Washington Post
A Fidesz most a másik fél ellen akarja fordítani az ellene felhozott érvet, hogy megsérti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, ha kegyenceket ültet a kulcspozíciókba. A választás óta Magyar Péter miniszterelnök szinte minden számottevő poszton személycseréket hajtott végre, kiszorította a csókosokat, akiket Orbán Viktor hosszú hivatali idővel akart bebetonozni.
A legtöbb elemző egyetért abban, hogy az újak nem pártkatonák, hanem szakmailag nagyra becsült személyiségek, akiknek függetlensége vitán felül áll. A legjobb példa rá Baka András, az új államfő, akiről sokan feltételezik, hogy igazi ellensúly lesz a végrehajtó hatalommal szemben.
Ennek megfelelően nyugtalanok most egyesek, hogy Baka főügyészjelöltjét lesöpörték a pályáról. A Tiszát azonban igen zavarta, hogy ennyire közel állt a fideszes rendszerhez. Ráadásul testvére, Szathmáry István kétes szerepet töltött be az aranykonvoj ügyében. Az államfő békülékenynek tűnt, és új javaslatot jelentett be, számol be az FAZ tudósítója.
Standard
Adelheid Wölfl Balkán-szakértő szerint Aleksandar Vucic nem csinál mást, mint Vlagyimir Putyin orosz elnököt másolja: amikor többé nem lehet államfő, miniszterelnök akar lenni, hogy megőrizze hatalmát. Wölfl azt írja, lényegtelen, hogy a politikus lemondott legfőbb közjogi méltóságként, mert így is az ő kezében fut össze minden szál.
A show leginkább arra világít rá, milyen tekintélyuralmi a rendszer, illetve, hogy egyáltalán nem számít az alkotmány. Az EU-nak már régen közbe kellett volna avatkoznia. Legelőször akkor, amikor a rezsim erőszakot vetett be a polgárai ellen, illetve legkésőbb három éve, amikor szerb milíciák terrorcselekményt hajtottak végre Koszovóban.
Ehelyett egymás után zarándokolnak el Belgrádba a legmagasabb rangú uniós politikusok. Emmanuel Macron francia elnök Párizsban átölelte Vucicot – két nappal azután, hogy a szerb fővárosban hatalmas pompával eltemették Ratko Mladicot, a háborús bűnöst.
A rendszer és a demokraták elnyomása sajnos részben annak az eredménye, hogy Európa többi része tudatlan és gőze nincs arról, mit kellene csinálnia.
Le Monde
Aggasztó jelnek nevezi a vezércikk, hogy most először frakciót alakíthat a francia törvényhozás felsőházában a szélsőjobb. Már csupán hét hónap van hátra az elnökválasztásig, ám a mostani eredmény azt mutatja, hogy a Nemzeti Tömörülés (NT) meg tudta erősíteni helyi beágyazottságát. Tehát figyelmeztetés, miután már 15 szenátora van, szemben a 10 évvel ezelőtti kettővel. (A képviselőcsoport létrehozásához már három mandátum elegendő.)
Vagyis a premier jól illusztrálja, hogy Marine Le Penék milyen mértékben rendezkedtek be az intézményekben. Ez mindenképpen mérföldkövet jelent.
Felveti a többi párt felelősségét. Merthogy az NT és szövetségese, az UDR ezek után alighanem még inkább bele akar szólni a vitákba és tovább bontaná a parlamenti jobboldaltól elválasztó gátat. Ahogy Benjamin Morel alkotmányjogász mondta: a szenátusnak bizonyos értelemben vétójoga van, főleg, amikor alkotmányos törvényekről van szó, mert azokat a két háznak egyaránt el kell fogadnia.
Washington Post
A szerkesztőség arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a Nyugat csökkenteni szeretné a feszültséget Oroszországgal, akkor nagyobb erőt kell mutatnia, mert csak ez segít elérni azt, hogy Oroszország békén hagyja Ukrajnát, illetve Európát. Az engedmények semmire sem jók.
Kijev támogatói számára egyre nehezebb, hogy korlátok között tartsák az erőszakot. Ezért ajánlatos emlékezetbe idézni, hogy Moszkvával szemben csakis az erő pozíciójából lehet eredményt elérni. A Kreml próbálgatja, hol vannak a másik fél gyengéi, és érzékeli a nyugati habozást.
A dolgok nem fognak javulni, amíg az oroszok így látják a dolgokat. Ám mivel bajban vannak a fronton, két irányban is az eszkalálást választották: ukrán földön, ahol a civil infrastruktúrát bombázzák, illetve Európában, szabotázsakciókkal, rejtett műveletekkel, amelyek célja, hogy a kontinens faroljon ki Kijev mögül.
Az ukránok viszont egyre mélyebben mérnek csapásokat Oroszországban. A Nyugat részéről nagy hiba, hogy azt hiszi, kimaradhat az harci cselekményekből, és ez vonatkozik az USA-ra is. Sajnos, ezt Donald Trump amerikai elnök nem így látja, azt üzente két napja Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, hogy ne forszírozza a támadásokat az orosz olajfinomítók ellen.
Pedig inkább arra kellene biztatnia a megtámadott országot, hogy bátran folytassa a bombázásokat, ha Moszkva nem enged követeléseiből. Washingtonnak más módon is fokoznia kell a nyomást. Azt kell csinálnia, amit Irán ellen: célba kell vennie az orosz bankokat, a velük üzletelő külföldi pénzintézeteket és a közvetítőket, akik összekapcsolják az orosz gazdaságot a világpiaccal.
Washington Post
A washingtoni Külkapcsolati Tanács vezető elemzője, az amerikai lap nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó publicistája, Max Boot szerint felül kell vizsgálni az egész amerikai stratégiát, mert idáig az volt az alaptétel, hogy bármely távoli háborúhoz igénybe lehet venni a 750 támaszpont közül a legközelebbit, ám Irán bizonyította, hogy ezek a bázisok már egyáltalán nincsenek biztonságban. Ez pedig katasztrofális következményekkel járhat, ha netán fegyveres viszály törne ki Kínával.
Boot aláhúzza, hogy Teherán rakétákkal és drónokkal okozott súlyos károkat a Perzsa-öböl mentén lévő amerikai katonai létesítményekben. Különösen súlyos csapások érték Bahreinben az 5. flotta főhadiszállását, amely mindjárt a harcok első napján használhatatlanná vált. Ezért az utánpótlást az onnan jó háromezer kilométerre lévő Diego Garcia támaszpontról kellett megszervezni.
El lehet képzelni, hogy akkor mire volna képes a Japánban, Dél-Koreában, Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Guamon vagy éppen Hawaiin található támaszpontok ellen Kína, amely katonailag jóval erősebb. Megtizedelné az USA képességét, hogy meg tudja védeni Tajvant.
A bázisok igencsak sebezhetők lettek az olcsó drónok és rakéták elterjedése miatt, és ezt csak súlyosbítja a mesterséges intelligencia felhasználása. Aktív és passzív védelemmel kell megerősíteni ezeket a létesítményeket, ám a katonai költségvetést alaposan megterhelte a teljesen felesleges iráni háború, amely idáig már csaknem 44 milliárd dollárt emésztett fel.
Nehéz elképzelni, hogy a hadsereg képes volna átállni az új helyzetre, amikor a hadügyminiszter, Pete Hegseth erősen destabilizálja a legfőbb parancsnoki szinten zajló politikai tisztogatásokkal.
Welt
Wolfgang Ischinger, a Müncheni Biztonsági Fórum vezetője a különleges gyengeség jelének tekinti, hogy Oroszország megkísérelte propaganda célokra kihasználni külügyminisztere, Szergej Lavrov és német kollégája, Johann Wadephul New York-i találkozóját. Ischinger azt mindenképpen üdvözli, hogy egyáltalán létrejött a megbeszélés, bár célravezetőbbnek tartaná a színfalak mögötti egyeztetéseket.
Hozzátette, hogy egy 15-25 perces eszmecserétől nem lehet csodát várni, nagyjából olyan volt az esemény, mint egy villámrandi. Ám mindenképpen jó, hogy leültek egymással, hiszen a háború kezdete óta nem tárgyaltak.
Mert lehet, hogy sok nem sül ki belőle, de még mindig jobb, mintha egyáltalán nem beszélnek egymással. Az is kiderült, hogy az orosz fél egyhamar valószínűleg nem hajlandó érdemi véleménycserére. Azért volna jobb ugyanakkor a színfalak mögött leülni egymással, mert Moszkva soha nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy sütögesse a maga propagandacsemegéjét. Ezúttal az ukrajnai háborúban betöltött német szerepvállaláson gúnyolódott.
Olyan pozíciót képviselt – hangsúlyozta Ischinger –, amelyről Lavrov maga is tudja, hogy abszolút ellentétes országa érdekeivel.
Nyitókép: Donald Trump az Egyesült Államok hadserege megalakulásának 250. évfordulóján az észak-karolinai Fort Bragg támaszponton, 2025. június 10-én / Fotó: MTI / EPA / Stan Gilliland
