Téli olimpia a Radnai-havasokban, Székelyföld villamosítása, bábaképzés. Ablonczy Balázs történészt kérdeztük Visszatért Erdély című könyve kapcsán nacionalizmusról, modernizációról.
Már a második kiadása kerül a boltokba Rigó Máté Háború, profit, Trianon című könyvének, amely tavasszal jelent meg, és fontos új szempontokat emel be egy mindig aktuálisnak tűnő korszak értelmezésébe. A mű szerzőjével, aki a Trianon 100 Kutatócsoport tagja, és Ablonczy Balázzsal, a kutatócsoport vezetőjével Gócza Anita beszélgetett.
Népmesei motívumokkal és összeesküvés-elméletekkel próbálták megérteni az igazságtalan békét – mondja a történész, akivel a megszállás ellen fegyvert fogott valóságos hősökről és áldozatokról is beszélgettünk.
A könnyen átélhető, bár hamis történetek Trianonról „egyszerűbb magyarázattal szolgálnak a valóságosnál” a történész szerint, aki arról is beszélt a HVG-nek adott interjújában, mit is akartak valójában a szabadkőművesek az ország feldarabolásának tervével kapcsolatban.
Dől a pénz és az ingatlan a fideszes „új jobboldal” keltetőjéhez, a kritikusból kormánypárti konzervatívvá lett Kommentár Alapítványhoz.
Sokba került, rontotta a revíziós esélyeket, és politikailag is veszélyesnek számított az akkori hatalom szerint az a több mint négyszázezer magyar menekült, aki 1918 és 1924 között érkezett a megmaradt Magyarországra a békediktátum alapján elcsatolt területekről.
Az Ismeretlen Trianon című könyv szerzője meghúzza a határokat: mély traumák, halványodó emlékek, hanyatló vidékek. HVG-interjú Ablonczy Balázs történésszel.
De a diákok viszonylag keveset tudnak Trianonról. Ablonczy Balázs történésszel a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban olvashatnak interjút.
Ahogy közeledik a trianoni békediktátum évfordulója, úgy törnek elő újult erővel különféle mítoszok a döntések hátteréről, illetve egy nem létező 100 éves időhatárról. Kezdjük kapásból egy rossz hírrel: nem kapjuk vissza június 5-én az elcsatolt területeket, és az sem valószínű, hogy a környező országok szexdiplomáciája lett volna a döntő tényező. Ablonczy Balázs történésszel, a korszak kutatójával beszélgettünk a mítoszokról és a valóságról.
Jó lenne leszokni arról, hogy úgy véljük: a másik nem gondolhatja azt, amit gondol, ha baloldali vagy jobboldali, akkor ezt vagy azt kell gondolnia – véli Ablonczy Balázs, akinek fő kutatási területe a két világháború közötti Magyarország. Mára közhellyé vált bajaink forrásvidékét épp ebben az időszakban keresi. Erről beszélgettünk a történésszel, aki 2011 és 2015 között a párizsi Magyar Intézet igazgatója volt.
Kisajátítások, kihallgatás közben agyonvert politikai foglyok, besúgóhálózat, polgári lakásokba beköltöztetett kényszerbérlők, sorban állás cipőért, vallási felekezetek üldözése, hézagmentes tömegpropaganda – most nem az '50-es évek kommunista Magyarországát idézzük fel, hanem Észak-Erdély 1940-es visszacsatolására emlékezünk egy új könyv kapcsán.
Százhetven éve, 1841. szeptember 28-án született Georges Clemenceau francia politikus, a trianoni békekötés egyik kimunkálója. Egy közismert legenda szerint azért viseltetett ellenszenvvel a magyarok iránt, mert fiát faképnél hagyta magyar felesége.
Kilencvenegy évvel ezelőtt, 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, pontosabban békediktátumot, amely Magyarországból – Horvátország nélkül számítva – korábbi területének 33 százalékát sem kitevő országot faragott. A lakosok száma 7,6 millióra apadt az addigi 18,3 millióról.
Érdemes eltűnődni azon különbségen, amely a két világháború közötti korszaknak a hazai politikára meghatározó befolyást gyakoroló két miniszterelnöke, Teleki Pál és Bethlen István nézetei között állt fenn a „zsidókérdés” megítélésében.
A Trianon-legendák című kötet szerzőjét, az ELTE művelődéstörténeti tanszékének adjunktusát, Ablonczy Balázst a békeszerződéssel, békediktátummal kapcsolatos tévhiedelmekről kérdeztük. A beszélgetésben szó esik majd vagonlakó menekültekről, Apponyi és Teleki grófról és egy francia kalandorról is.
