Az angliai Birmingham sűrű és zűrös Aston városrészében felnőtt John Osbourne-ról tizenéves kora óta tudott volt, hogy nagy dolgokra hivatott. Az apja azt jósolta, vagy valami maradandót alkot, vagy a sitten végzi. Mindkettő bejött. 18 évesen a börtön ki volt pipálva, a maradandót a hátralévő majd hat évtizedre hagyta. Az Utolsó kenet című memoár élete utolsó éveit, az elpusztíthatatlan Ozzyt örökíti meg.
Ez már a harmadik magyarul is olvasható evangélium a heavy metal főistenéről. Bus András és Fencsik Tamás tolmácsolásában az Én, Ozzy szórakoztató biográfia volt, a Hraschek Dávid fordításában megjelent Bízz bennem, a nevem Dr. Ozzy bolondos motivációs tanácsadó könyv a rock legnagyobb túlélőjétől – ami persze kicsit túlzás, mert a legnagyobb túlélő mégiscsak Keith Richards. Erre az egyetlen bizonyíték, hogy ő még él.
A magyarul most megjelent Utolsó kenetet, miként a korábbi kettőt is, az 51 éves Chris Ayres dokumentálta, abból a praktikus okból, hogy Ozzy hadilábon állt a betűvetéssel, és diszlexiásként amúgy sem tudta volna elolvasni. Mielőtt hűséges kobzosként Ozzy mellett galoppozott volna, Irakban szolgáló tengerészgyalogosként Ayres megírta a Háborús tudósítások gyáváknak című könyvet, dolgozott a The Times szórakoztató rovatába, a Rolling Stone magazinnak, és volt az év külföldi tudósítója. Ozzy azt mondta róla, rémlik, hogy ott volt mindenhol, ha mégsem, Ayres bízza a fantáziájára. Ha valaki a Sötétség hercege krónikása, tényleg adjon bele mindent!
