„A keresztény kormány keresztény kultuszminiszterének” letartóztatása nem valamifajta gazdasági visszaélésben játszott szerepének a következménye, hanem egy kulturális, sőt ideológiai háború része – ez Orbán Viktor megfejtése arra, miért tartóztatták le Hankó Balázst az NKA-tól a gyanú szerint pártalapon kiszórt 17 milliárd forint ügyében. A volt kormányfő erről egy minapi zárt körű rendezvényen beszélt. Szerinte Hankónak az volt a bűne, hogy nem adott pénzt azoknak, akik szembementek „a keresztény kormány” szellemiségével; ezért folyik bosszúhadjárat ellene és az NKA immár hónapok óta rács mögött ülő alelnöke, a „politikai fogoly” Bús Balázs ellen. Amikor megpróbálja úgy keretezni Hankó és társai letartóztatását, hogy az tulajdonképpen a kereszténység elleni támadás,
Orbán ugyanazt a stratégiát alkalmazza, amit a NER idején is rendszeresen: olyan dimenzióba helyezi a polémiát, ahol már nincs helyük racionális érveknek.
Hiszen ahol a valóságot olyan erők irányítják, mint a Sátánnal azonosított Tisza Párt, ott már nincs szükség a gyanús körülmények megmagyarázására, a feltárt tények cáfolatára.
Ugyanezt az olvasatot adta és adja a belpolitikai történéseknek Osztie Zoltán katolikus pap. A nyár közepén a „Stop önkény” tüntetésen is felszólaló budapest-belvárosi plébános a minap egy zarándokcsoportnak Feldebrőn prédikálva beszélt arról, hogy akik egy erkölcsileg romlott pártra szavaznak (és ezen nem a Fideszt, hanem a Tiszát értette), azok semmit sem értenek az evangéliumból, nem is nevezhetik magukat kereszténynek. S bár a „tanításától” az esztergomi főegyházmegye – mint júliusban – most is elhatárolódott, az Orbán lelki üdvéért miséket celebráló pap (aki utóbb kipréselt magából egy bocsánatkérést) csak kihangosított egy, az egyházi körökben markánsan jelen lévő „világmagyarázatot”.
Osztie Zoltán szavainak legfőbb mögöttes üzenete nem más, mint hogy sok honfitársunk félelemben él, félelem vezérli a gondolataikat, ez alól pedig a hívő emberek, így a papok sem kivételek. Amit a „keresztény politika” 16 éven át elfedett, immár nem takargatható tovább templomfelújításokkal.
Orbán – aki akaratlanul is megnehezítette Hankó védekezését, amikor egykori miniszterét cáfolva nyomatékosan megjegyezte, hogy az NKA-pénzek elosztásánál igenis politikai szempontok alapján mérlegeltek – nem először ad „transzcendentális” magyarázatot egy amúgy teljesen világos, ez esetben büntetőjogi fogalmakkal leírható helyzetre. Korábban a pártja sorozatos választási győzelmeit is megpróbálta abban a kontextusban a támogatói elé tárni, hogy azok politológiai terminológiával nem is írhatók le – hiszen „a Jóisten kegyelméből” történtek.
Nincs persze újdonság abban, hogy amikor a jogi elszámoltatás kerül napirendre, Orbán ismét megpróbál egyenlőségjelet tenni a „szent” ügy elleni, illetve az általa vezetett politikai tömörülés elleni támadások közé. Az elmúlt 16 évben bevett hárítási módszere volt, hogy ha őt és politikáját – itthonról, Brüsszelből vagy bárhonnan – támadás érte, azt újra meg újra igyekezett keresztényüldözésként lefordítani, legyen szó „a keresztény Európa” megvédéséről a muszlimoktól vagy a hagyományos családmodell híveinek küzdelméről az LMBTQ-lobbistákkal szemben.
Valami meglepő mégis volt a volt miniszterelnök minapi megfejtésében.