„A keresztény kormány keresztény kultuszminiszterének” letartóztatása nem valamifajta gazdasági visszaélésben játszott szerepének a következménye, hanem egy kulturális, sőt ideológiai háború része – ez Orbán Viktor megfejtése arra, miért tartóztatták le Hankó Balázst az NKA-tól a gyanú szerint pártalapon kiszórt 17 milliárd forint ügyében. A volt kormányfő erről egy minapi zárt körű rendezvényen beszélt. Szerinte Hankónak az volt a bűne, hogy nem adott pénzt azoknak, akik szembementek „a keresztény kormány” szellemiségével; ezért folyik bosszúhadjárat ellene és az NKA immár hónapok óta rács mögött ülő alelnöke, a „politikai fogoly” Bús Balázs ellen. Amikor megpróbálja úgy keretezni Hankó és társai letartóztatását, hogy az tulajdonaképpen a kereszténység elleni támadás,
Orbán ugyanazt a stratégiát alkalmazza, amit a NER idején is rendszeresen: olyan dimenzióba helyezi a polémiát, ahol már nincs helyük racionális érveknek.
Hiszen ahol a valóságot olyan erők irányítják, mint a Sátánnal azonosított Tisza Párt, ott már nincs szükség a gyanús körülmények megmagyarázására, a feltárt tények cáfolatára.
Ugyanezt az olvasatot adta és adja a belpolitikai történéseknek Osztie Zoltán katolikus pap. A nyár közepén a „stop önkény” tüntetésen is felszólaló budapest-belvárosi plébános a minap egy zarándokcsoportnak Feldebrőn prédikálva beszélt arról, hogy akik egy erkölcsileg romlott pártra szavaznak (és ezen nem a Fideszt, hanem a Tiszát értette), azok semmit sem értenek az evangéliumból, nem is nevezhetik magukat kereszténynek. S bár a „tanításától” az esztergomi főegyházmegye – mint júliusban – most is elhatárolódott, az Orbán lelki üdvéért miséket celebráló pap (aki utóbb kipréselt magából egy bocsánatkérést) csak kihangosított egy, az egyházi körökben markánsan jelen lévő „világmagyarázatot”.
https://hvg.hu/360/20261005_gegeny-istvan-osztie-zoltan-ugy-neresztenyseg-katolikus-egyhaz
Orbán – aki akaratlanul is megnehezítette Hankó védekezését, amikor egykori miniszterét cáfolva nyomatékosan megjegyzete, hogy az NKA-pénzek elosztásánál igenis politikai szempontok alapján mérlegeltek – nem először ad „transzcendentális” magyarázatot egy amúgy teljesen világos, ez esetben büntetőjogi fogalmakkal leírható helyzetre. Korábban a pártja sorozatos választási győzelmeit is megpróbálta abban a kontextusban a támogatói elé tárni, hogy azok politológiai terminológiával nem is írhatók le – hiszen „a Jóisten kegyelméből” történtek.
Nincs persze újdonság abban, hogy amikor a jogi elszámoltatás kerül napirendre, Orbán ismét megpróbál egyenlőségjelet tenni a „szent” ügy elleni, illetve az általa vezetett politikai tömörülés elleni támadások közé. Az elmúlt 16 évben bevett hárítási módszere volt, hogy ha őt és politikáját – itthonról, Brüsszelből vagy bárhonnan – támadás érte, azt újra meg újra igyekezett keresztényüldözésként lefordítani, legyen szó „a keresztény Európa” megvédéséről a muszlimoktól vagy a hagyományos családmodell híveinek küzdelméről az LMBTQ-lobbistákkal szemben.
Valami meglepő mégis vot a volt miniszterelnök minapi megfejtésében.
