Kulcsfontosságú időpontban tárgyal Budapesten: Magyarország külpolitikai irányváltása mellett az új uniós költségvetésről szóló tárgyalások is erre az időpontra esnek. Miről tárgyalt itteni partnereivel?
Vacsoráztam Orbán Anita külügyminiszterrel és Tarr Zoltán kulturális tárcavezetővel, majd az európai ügyekért felelős államtitkárral, Bíró-Nagy Andrással tárgyaltam. Találkoztam olyan francia vállalatok képviselőivel, amelyek Magyarországon hajtanak végre beruházásokat. Emellett tartottunk egy nagyszabású fórumot a Francia Intézetben kétszáz magyar diák részvételével – kifejezetten azért, hogy megvitassuk Magyarország teljes körű visszatérését az Erasmus-programba, amelyhez a 2027–2028-as tanévtől kezdődően 21 egyetem csatlakozik újra. Célunk tehát, hogy megduplázzuk a Franciaországban tanuló magyar diákok számát.
Az Erasmus-program újraindítása egy eleme a magyar kormány visszatérésének az európai integrációs politikába. Hogyan látja a különbséget a mostani és az előző kormány között?
Egy határozottan Európa-párti kormányt látok – olyat, amely természetesen védi Magyarország érdekeit, de ezt partnereivel folytatott tiszteletteljes és konstruktív párbeszéd útján teszi. Emellett hatalmas lehetőségeket látok a Franciaországgal ápolt kapcsolatokban is. Azért vagyok itt, hogy előkészítsem a Franciaország és Magyarország közötti stratégiai partnerség aláírását, amely minden területre kiterjed majd: a védelemtől és az energiától kezdve az információs manipuláció elleni küzdelmen át egészen a civil társadalmak közötti kapcsolatokig, beleértve az akadémiai, oktatási és kulturális együttműködést is. Célunk továbbá, hogy közösen határozzunk meg egy közös európai jövőképet – olyat, amely túlmutat a kétoldalú kapcsolatainkon. Egyeztetünk az uniós költségvetésről szóló tárgyalásokról, valamint olyan kérdésekről, mint az európai preferencia elve, a Kínával való kapcsolatok és természetesen Ukrajna ügye. Célunk az is, hogy közösen képviseljük egy erős Európa eszméjét.
Nemrég nagy visszhangot kiváltott javaslatot tett arra, hogy a Google-ra kivetett 4,6 milliárd eurós bírságot egyszerűen emeljék be az EU büdzséjébe.
Ambiciózus európai költségvetésre van szükségünk – egyrészt azért, hogy továbbra is támogassuk Európa hagyományos szakpolitikáit (mint például a Közös Agrárpolitikát, amely garantálja Európa élelmezésbiztonságát, valamint a kohéziós politikát, amely elősegíti régióink gazdasági felzárkózását), másrészt azért, hogy új prioritásainkba – a védelembe, az űrkutatásba, a mesterséges intelligenciába, a kvantumtechnológiába és a környezetvédelmi átállásba – fektessünk be.
Ez a költségvetés azonban nem támaszkodhat kizárólag a tagállamok befizetéseire.
Az európai költségvetés mintegy 90%-a jelenleg a tagállamoktól származó befizetésekből tevődik össze. Mindannyian olyan költségvetési helyzetben vagyunk, amely a közkiadások csökkentését követeli meg. A megoldás tehát az Európai Unió saját bevételi forrásainak erősítése. Erre tettem javaslatot, amikor arról beszéltem: a Google-t idén 4,6 milliárd eurós bírsággal sújtották monopolhelyzettel való visszaélés és a verseny torzítása miatt, ezt a bírságot bevételi forrásként kellene felhasználni a tagállami befizetések csökkentésére. De más típusú bevételeken – hosszabb távon fenntarthatóbb forrásokon – is dolgoznunk kell, mint például a karbonvám-mechanizmus, a kis csomagokra kivetett adó vagy a digitális szolgáltatásokra vonatkozó adó. Ezek azok a kérdések, amelyeket európai partnereinkkel megvitatunk annak érdekében, hogy megoldjuk ezt a pénzügyi egyenletet, és biztosítsuk az ambiciózus költségvetést.
Benjamin Haddad, a francia kormány EU-ügyekért felelős tagja
HVG / Cabrera Martin
Ezek nem új ötletek, de hogyan tudja ön – vagy Franciaország – meggyőzni a partnereket e bevételi források fontosságáról?
Teljesen igaza van abban, hogy ezek nem új ötletek, de most fel kell gyorsítanunk a folyamatokat. Én inkább megfordítanám a kérdést: hol is szeretnénk pontosan spórolni? Megvonjuk a támogatást a gazdáinktól? Nem; a gazdáinknak stabil jövedelemre van szükségük, ami egyben Európa élelmezésbiztonságának és önrendelkezésének záloga is. Megvonjuk a támogatást a régióinktól? Nem. Kevesebbet költsünk védelemre vagy mesterséges intelligenciára éppen akkor, amikor szemtanúi vagyunk Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának és a demokráciáinkat fenyegető orosz veszélynek – nem is beszélve arról, hogy az Egyesült Államok hátat fordít nekünk, Kína részéről pedig kereskedelmi nyomás nehezedik ránk? Stratégiai autonómiánkba is be kell fektetnünk. Tehát ez az egyetlen út a megállapodáshoz. Franciaország számára ez a kérdés mindenképpen elengedhetetlen feltétele lesz a költségvetés elfogadásának.
A költségvetés tekintetében látszólag eltérőek Budapest és Párizs érdekei: Franciaország nettó befizető, régi tagállam, Magyarország ennek az ellentéte. Miben találhat közös álláspontot a két kormány?
