„Klara Rotschild, Kelet-Európa legismertebb divattervezője »tragikus körülmények között« hunyt el – közölte a családja. A 74 éves tervezőnő, aki a második világháború előtt Budapesten és Párizsban is hírnevet szerzett magának, karrierje utolsó szakaszában egy, a szovjet blokkban egyedülálló, állami tulajdonú divatszalont vezetett. A »tragikus körülmények között« kifejezéssel Magyarországon általában öngyilkosságra utalnak. Helyi, jól értesült források szerint Rotschild asszony fájdalmas állkapocsfertőzés miatt vetett véget életének” – így jelentette be a New York Times ötven évvel ezelőtt, hogy 1976. november 13-án elhunyt a 20. századi magyar divatvilág meghatározó alakja.
Nagy szó az, ha valakinek a haláláról egy olyan újság is megemlékezik, mint a New York Times, de a korabeli magyar sajtóban még kevésbé spóroltak a jelzőkkel, a Népszabadság gyászhírében egyebek mellett kitűnő ízlésű, világszínvonalú divatházvezetőként említették, aki
úgy halt meg, ahogyan élt: merészen és kíméletlenül önmaga iránt.
Rotschild Klára 1903. február 22-én született Budapesten, a szabómesterként dolgozó, saját műhellyel rendelkező Rotschild Ábrahám Adolf és Spirer Regina harmadik gyermekeként. Az ő esetében az alma valóban nem esett messze a fájától, és volt kitől tanulnia, amikor például elég idős volt, édesapját már párizsi útjaira is elkísérte.
Miután a szülők elváltak, Spirer Regina inkább a középosztálybeli vásárlók igényeit szolgálta ki, Rotschild Ábrahám Adolf pedig új feleségével az oldalán az előkelőbb nőknek készített ruhákat, az ő szalonjában dolgozott Rotschild Klára akkor is, amikor 1925-ben feleségül ment Glücksthal Pál textilkereskedőhöz, és csak közel tíz év múlva áll a saját lábára.
Ezt azonban megelőzte egy kellemetlen ügy. A Rotschild családnak nem egy peres ügye akadt a harmincas években, és az ő nevét is egy botrány ismertette meg a szélesebb közönséggel.
A berlini fal leomlása után lélegeztetőgépre rakott, majd megszűnt magazin, a Sibylle különleges kis sziget volt a keletnémet kultúrában, egyfajta csoda, noha a cenzúra így is lecsapott néha a szerkesztőségre.