Vakcinához jóféle mRNS, nem kell? – Udvaros Dorottya Karikója szenvedélyes, vicces és nagyon szerethető

Bemutatták Olasz Renátó rendezésében a Karikó című monodrámát Udvaros Dorottya leleményes és sokoldalú játékával. A Nobel-díjas kutató hihetetlen elszántságát, azt a képességét, ahogyan mindig talpra tudott állni, akárhányszor is gáncsolta el az élet, domborítja ki a darab, amelynek a premierjén maga Karikó Katalin is részt vett.

Különös érzés lehet látni, ahogy a színpadon valaki éppen téged alakít. A te életedet meséli el, a te gyengébb pillanataidat és érzelmi világodat tárja a széles közönség elé, a te szavaidat mondja, a te jellemző testtartásodat veszi fel. Aztán a te kollégáid, szeretteid bőrébe is belebújik, egy általa elképzelt hangszínt, hanglejtést ad nekik, ráadásul mindezt annyi energiával, olyan magasszintű jártassággal és sokszínűen teszi, hogy talán te magad is elbizonytalanodsz, saját magadat vagy a színészt látod-e a színpadon.

Nem tudjuk, persze, hogy pontosan mit érzett Karikó Katalin, amikor látta, ahogy Udvaros Dorottya éppen önnönmagává, vagyis Karikóvá lényegül át, de azért abból, ahogy a darab végén, az álló vastaps közepette felment színpadra, majd erősen megölelte a színészt, és a két nagy egyéniség, a maguk területén kimagaslóan tehetséges nők csordultig voltak telve az egymás iránt érzett hálától, azt gondoljuk, hogy tetszett neki. 

Hozzászólások