A készülék, amit Mielke csak Digital Tattoo Interfacenek nevez, a bőr alá beültetett, rendkívül vékony és hajlékony, szilikon alapú felületből és a hozzá kapcsolódó speciális festékanyagból áll. Az összetekert lapot egy bőrön ejtett vékony vágáson keresztül illesztik be a bőr és az izomréteg közé, majd ott hajtják szét. A beültetés során még két vékony csövecskét is elhelyeznek a szervezetben, az egyik egy artériával, a másik egy vénával köti össze az implantátumot.

Egy pénzérme méretű, szintén a bőr alá helyezett üzemanyagcella az artériából érkező vér glükóz- és oxigéntartalmát alakítja át azzá az elektromossággá, ami a készülék működtetéséhez szükséges, a használt vér pedig a vénába tér vissza.

Az implant beültetése után a bőrbe tetoválófestékhez hasonló mikroszkopikus festékgömböket injektálnak. A festékanyag reagál az implant felületének jelzéseire, azaz ha egy kép jelenik meg a készülék felületén, a festékanyag az elektromos mező jelzéseire reagál, s a bőrön is ugyanaz a kép rajzolódik ki. Eközben a bőr továbbra is megmarad a szervezet első védelmi vonalának.

Az implantátum felülete érintésérzékeny, a bőrön keresztül lehet megnyomni, így például egy bluetoothos mobilhívást is fel lehet venni az alkarunkon. A digitális tetoválás mindemellett képes észlelni a vérben fellelhető kórokozókat és fertőzéseket, és ezekről riasztást is tud adni, mindemellett még vízhatlan is.