Az eredetileg mérnök végzettségű, majd pszichológusdiplomát szerző mama mellett a vízépítő mérnök papa egyengeti az általános iskolában még a matematikáért rajongó kis Péter életét. Akit a budapesti Kölcsey Ferenc két tannyelvű gimnáziumban már inkább a humán tárgyak vonzanak. Kis híján bölcsésznek jelentkezik, aztán mégis az ELTE jogi karára megy: „jó poénnak tűnt az előkészítőre járó csinos lányok közé bekerülni”. Az egyetemen viszont a hallgatói önkormányzati mozgalom csábítja el. Kicsit belekóstol a cégvezetésbe is: a diákszervezet pénzügyi társaságát, illetve alapítványát vezeti, s egészen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének alelnökségéig viszi. Már negyedévesen rátalál első munkaadójára, a KPMG-re, ahol viszont ráakad élete párjára; ő később két gyermekkel ajándékozza meg. 2000 szeptemberétől bő fél éven át a cég londoni központjának kelet-közép-európai referense, ahonnan a Freshfields Bruckhaus Deringerhez igazol: szenior ügyvéd, adócsoport-vezető lesz. 2006 januárja már a Deloitte Zrt.-nél találja: másfél év múlva a cég adótanácsadó üzletágának vezetője, Simor András elnök távozását követően pedig a társaság elnök-vezérigazgatója. Tudását néhány hónapja a Reformszövetségben, a válságkezelési terv összeállításánál is kamatoztatja.
„Sziklamászás, fallabdázás, sakkozás, szájharmonikázás, fotózás. Utóbbi passziómat leginkább Londonban éltem ki, ahol nem volt velem a család” – mesél munkán kívüli kedvenc időtöltéseiről a feleségével, hároméves lányával és hétéves fiával egy budakeszi társasházban élő topmenedzser, aki egy II. kerületi családi ház felépítését tervezi. Emellett ott van a család kis dobogókői faháza, egy 8 méteres mászófallal megtoldva, amit „a fiammal és a barátaimmal gyakran használok”.
hvg.hu: Magyarország az utóbbi két évtizedben az adótanácsadók paradicsoma volt. Nem fél attól, ha netán túl jól végzi a munkáját a Reformszövetségben, a saját szájától vonja meg a falatot? Egy radikális adóegyszerűsítés után bárki néhány perc alatt ki tudná tölteni az adóbevallását...
Oszkó Péter: Ma már a legátláthatóbb adórendszer sem lehet annyira egyszerű, hogy az veszélyeztetné az adótanácsadók létét. Igaz, minden egyszerűsítéssel élesedhet a verseny, de ez engem sose zavart, szívesen megméretem magam.
Oszkó Péter © Fazekas István |
– A Reformszövetség tagjait, így önt is gyakran szociális érzéketlenséggel vádolják. Nem feltételezzük, hogy ne lenne szíve, de azt azért elárulhatná: önnek mennyit hoznak a konyhára a népharagot gerjesztő javaslatok?
– Ez teljes egészében társadalmi munka. Persze nem állítom, hogy a nyilvánosság ártana a cégnek, de nem ez motivált. Mindig fontosnak tartottam, hogy a szakmai képességeimet mások hasznára is felajánljam.
– Még akkor is, ha ebből nem kérnek? A kis úttörő akkor is átsegíti az idős nénit a túloldalra, ha az nem is akar átmenni?
– Kisnyugdíjasok már valóban telefonálgatnak a cégünkhöz, hogy fogjam vissza magam, holott a szerep, amit vállaltam, éppen hogy felelősségteljes társadalmi célt szolgál. Ha pedig valaminek az igazáról meg vagyok győződve, nem félek kiállni mellette. Viszonylag könnyen meg is tehetem: az üzleti életben dolgozom, így nem kell, hogy a választók szeressenek.
– Nem mindig ódzkodott a politikától. Annak idején a hallgatói önkormányzatban olyan szépen alakult minden – nem ön lett volna az első, aki a nagypolitikában folytatja.
– Egyrészt már akkoriban elindult a szakmai karrierem – tehát nem volt rajtam egzisztenciális nyomás, hogy a politika felé menjek –, másrészt zavart, hogy már ott is megnyilvánultak a politika árnyoldalai. Finoman szólva sem mindig a szakmaiság volt az elsődleges szempont.
– Azért, ha a neve fölmerülne egy szakértői kormány tagjaként, csak vállalná a kihívást?
– Manapság nehezen tudnám ezt elképzelni. Még nem tettem meg mindent a cégért, így a távozásom cserbenhagyással érne fel. Ráadásul fontosnak tartom a gyerekeim nevelését is; majd ha egyetemisták lesznek, megfontolom.
– Csak addig húzzuk ki! Egyébként kiszámolta már, hogy ingatlanjai után mennyi adót kell majd fizetnie, ha bevezetik az ön által is támogatott ingatlanadót?
– Nagyjából igen. De hát én abba a rétegbe is tartozom, amelyiknek ezt a terhet valószínűleg vállalnia kell.
– Magyarország egyik legelismertebb adótanácsadójaként mennyire kreatív a saját adóbevallása kitöltésekor? Korábbi főnökét, az MNB elnökét, Simor Andrást elkezdték vegzálni, hogy Cipruson bejegyzett cége miatt kevesebbet adózik idehaza. Tanult tőle valamit ezen a téren is?
– Nem olyan bonyolultak az üzleti ügyeim! Nemzetközi cégek alkalmazottja voltam és résztulajdonosa vagyok jelenleg, soha nem volt emellett saját bizniszem. A suszter cipője pedig az én esetemben is lyukas: általában annyit bajlódom az ügyfeleim adóügyeivel, hogy csak a határidő előtti utolsó pillanatokban szoktam megcsinálni a saját bevallásomat.
– Még ha nincs is saját cége, azért, gondoljuk, így sem jár rosszul. Mit kóstálna mondjuk ez a közel egyórás beszélgetés, ha nem interjút, hanem tanácsokat kérnénk öntől?
– Azt hiszem, 520 eurót; ár-érték arányban ez egy teljesen normális tarifa.
– Mostani, elnök-vezérigazgatói kinevezésekor azt mondta, részben az alkalmazkodóképességének köszönheti a sarzsit. Adjon már tanácsot, hogy kell a mindenkori főnöki elvárásoknak megfelelni, hogy mások is olyan sokra vihessék, mint ön!
– Félreértettek: én a piaci versenyhez való alkalmazkodásról beszéltem. Merthogy ott is visszaköszön a darwinista szemlélet: nem az erősebbek, hanem a változásokhoz jobban, gyorsabban alkalmazkodók élik túl a többieket.
– Sokat dolgozik, időt szentel a hobbijaira, mondja, mekkora az otthoni aktivitási rátája?
– Mosásban, takarításban nem jeleskedem, a főzésben meg egyáltalán nem vagyok tehetséges. Az embernek el kell ismernie saját gyengeségeit.
– A szájharmonikázásban viszont őstehetségnek mondják, zenekarával rendszeresen koncertezik. De elhiszi a közönsége, hogy ezzel a jól fésült, menedzsermagazinos kiállásával is hitelesen nyomja a bluest? Nem kérik számon a lobogó hajú lázadót?
– Tíz évig hosszú hajam volt, aztán egyszerűen meguntam. Szerencsére a kinézet nem volt felvételi szempont a bandában. A hangszeres játékot pedig ugyancsak nem hagyományos úton, hanem teljesen autodidakta módon, internetről letöltött technikai leírások alapján tanultam meg. Igaz, volt egy kis zongorás múltam is, ami segített.
– És az üzleti körökben komolyan veszik azt a tárgyalópartnert, aki előző este esetleg egy füstös kocsmában hajnalig nyúzta a hangszerét?
– Egyre kevésbé néznek rám furcsán a zenélés miatt. Ma már új szelek fújnak: az számít csodabogárnak, akinek nincs valami mániája a munkán kívül.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS
