„Amikor Isten eljő, lesz néhány kérdése. És az egyik az lesz: Na, jó móka volt?” – így készült a film, amire az AI sohasem lenne képes
A dán mozi örökös fenegyerekével, Nicolas Winding Refnnel beszélgettünk.
Cipőikkel dobálták meg szavazók Ahmed Safik egyiptomi elnökjelöltet, amikor az államfőválasztás május végi első fordulóján leadta szavazatát. A térségben súlyos sértésnek számít a lábbelivel verés, és az említett eset mutatja, hogy a hétvégi második körbe jutott Safik mennyire megosztó személyiség. A 70 éves politikus karrierjét a megbuktatott Hoszni Mubarak rezsimjében futotta be, ezért a forradalom aktivistái, a liberális fiatalok és az iszlamisták egyaránt a hadsereg emberének tekintik. A régi rend nyugalmára vágyók viszont benne látják a biztonság megteremtésének zálogát.
A Kairóban született Safik az egyiptomi repülési akadémiát elvégezve húszévesen csatlakozott a légierőhöz, berepülőpilótaként egyre nagyobb vadászgépegységeket vezetett. Harcolt az 1967-es és az 1973-as arab–izraeli háborúban, választási kampánya során többször dicsekedett azzal, hogy a légierő akkori parancsnokaként szolgáló Mubarak vezénylete alatt két izraeli gépet is lelőtt. Szívesen ült az iskolapadban, diplomát szerzett hadtudományokból, és PhD-fokozatot ért el katonai stratégiából. Később Rómában katonai attasé lett, 1991-ben a légierő vezérkari főnökévé, 1996-ban pedig a parancsnokává nevezték ki.
Az általa csodált és atyai mintaképnek nevezett Mubarak nemcsak a hadseregben, de a politikában is egyengette az útját. Nyugállományba vonulásakor, 2002-ben Safikot kinevezték az újonnan létrehozott polgári repülési tárca élére. Miniszteri ténykedését sokra értékelték, sikeresen kilobbizott világbanki hitellel bővítette a kairói nemzetközi repülőteret. Emellett helyrepofozta a nemzeti légitársaságot, az EgyptAirt, amely 2008-ban csatlakozhatott a Star Alliance légi szövetséghez.
Miniszteri döntései során többször is felmerült a korrupció gyanúja, de állítólag a maga számára soha nem nyerészkedett. Rendszeren belüli ellenzéki figurának tartották, aki például bírálta Mubarak egyik fiának, Gamalnak a gyanús üzleti vállalkozásait, és ellenezte, hogy ő kövesse apját az elnöki székben. Nem kizárt, hogy ezt saját érdekből tette, hiszen az ő neve is felmerült, amikor a betegeskedő Mubarak alelnökének kinevezése és így az alkotmányos utódlás kérdése szóba került.
A tavaly januárban kitört forradalommal szembeni utolsó kétségbeesett lépéseként Mubarak Safikot nevezte ki kormányfőnek. A nyers modorú, szókimondó Safik azonban nem nyerte el a tüntetők bizalmát, hiszen közölte: semmit sem tehet értük, de cukorkát osztogathat nekik. Egyúttal azt tanácsolta, hogy a forradalom jelképévé vált Tahrír teret változtassák amolyan Hyde Parkká, ahol mindenki szabadon elmondhatja véleményét. Mubarakot pár nappal később a hadsereg lemondatta, Safik pedig jó egy hónapos kormányfői ténykedés után leköszönt, mert egy televíziós vitában megszégyenült, amikor azzal szembesítették, hogy nincs tisztában a történelmi változásokat jelentő napi eseményekkel.
Rövid időre tűnt csak el, tavaly decemberben pályázott az elnökjelöltségre, nyilvánvalóan a hadsereg sugallatára. Előszeretettel hangoztatja baráti viszonyát a katonai tanács elnökével, Tantavi marsallal, és úgy véli, Egyiptomnak lassú átmenetre és stabilitásra van szüksége. Három lánya van, elszólásai miatt viccek céltáblája, akit „kék pulóveres férfinak” gúnyolnak kedvelt ruhadarabja miatt. A világi politikus liberális gazdaságpolitikai elveket vall, és kiállt az 1979-es egyiptomi–izraeli békemegállapodás mellett. Bár hangoztatja, hogy elnökjelölt-riválisa, a Muszlim Testvériség színeiben versengő Mohamed Murszi megválasztása esetén sötét kor vár Egyiptomra, megpendítette: ha ő győz, iszlamista alelnököt nevez ki.
