Szerző:
Körülbelül egy évvel ezelőtt, nem sokkal MBA tanulmányaim befejezését követően elkezdtem közelebbről tanulmányozni a sanghaji pénzügyi világot, mivel egy ottani vagyonkezelő cégnél kaptam állást. Ha befektetőként a sanghaji környezetet választanám, három kérdést tennék fel magamnak. Bán Cecília írása.
Milyen cégek jegyzik magukat a Shanghaji Értéktőzsdén?
Kína befektetési szektora hihetetlenül zárt és szabályokhoz kötött: a befektetések 70%-a helyi lakosoktól kell, hogy származzon, ami azt jelenti, hogy főleg az ország lakosai fektetnek be kínai részvényekbe. A külföldi bankok – így például a Citibank és a J.P. Morgan – még mindig viszonylag jelentéktelen mértékű tevékenységet folytatnak, és nem különösebben nyereségesek. Összehasonlításképp: a kizárólag kínai tulajdonban lévő bankok 98%-os piaci részesedéssel rendelkeznek, és rendkívül sikeresek. A Forbes a világ 10 legnagyobb vállalatát felsoroló listáján például 4 kínai bank szerepel. Érdekes viszont megnézni, kik állnak e bankok mögött, és hogy Sanghajban milyen cégeket jegyeznek a tőzsdén.
A 12 legnagyobb kínai vállalat mindegyike állami tulajdonú, az ország gazdasági teljesítményének kb. 77%-át az állami vállalatok termelik. Az effajta állami óriáscégek igencsak jól ismertek a magyarok számára, hiszen korábban volt részük bőven a kommunista berendezkedésű üzleti tevékenységben: ezek a társaságok gyakran elavult technológiákat alkalmaznak, kevéssé profit- és fenntarthatóság-orientáltak, ám a leglényegesebb az, hogy gyakran nem is szakemberek irányítják. A „Guanxi” (a személyes kapcsolatrendszer) az, ami számít az igazgatók megválasztásakor; az érdemek és a képességek gyakorta nem számítanak. Ezen túlmenően e vállalatok többsége súlyos összegekkel tartozik az állami bankoknak, és az eladósodottság egyre csak nő.
Mit ígér a jövő e vállalatok és részvényeik szempontjából?
Kína növekedése az 5 éves tervek teljesítését célul kitűző, kollektív erőfeszítésnek köszönhetően indult be. 2016-ban újabb 5 éves tervet hoztak nyilvánosságra, ami nem túl hiteles, ugyanis Kína hazai fogyasztásának növelését helyezi előtérbe. Köztudott, hogy Kína elsősorban olyan ipari termelő ország, ahol a versenyképesség az alacsony munkabéreken alapul. A munkabérek jelentős mértékű emelése nélkül viszont elképzelhetetlen, hogy a helyiek több pénzt kezdjenek el költeni.
Az állítólagos növekedés másik nehezen értelmezhető forrása pedig az innováció. Kína éveken át brilliánsan és olcsón másolta a nyugati technológiát és termékeket. A Világgazdasági Fórum GCI rangsorolása szerint viszont még mindig nincsenek kellően biztosítva a feltételek, hogy egy innovatív környezet alakulhasson ki az országban. Ha keveset hallunk a kínaiak szkeptikusságáról az 5 éves tervvel kapcsolatban az főleg azért van, mert egyre több újságírót hurcolnak meg nyilvánosan.
Hogyan tehet szert nyereségre egy külföldi Sanghajban?
Kína ipari termelő nagyhatalom, ahol jónéhány nyugati cég – mint például a Volkswagen és a Peugeot – a nyolcvanas években elképesztően sikeres vállalkozásokat hozott létre. Ebben az időszakban Magyarországnak viszonylag zárt volt a piaca, ezért a mai napig kevés, a technológiai ágazathoz tartozó sikeres magyar gyártó van Kínában. Kína ipari gyártó erejét és know-how potenciálját a közép- és kelet-európai országok még mindig nem aknázták ki a lehetséges mértékben.
Pedig vannak erre jó példák: érdekes kezdeményezésnek tűnik a lett asztal az Európai Kereskedelmi Kamaránál, ahol a lettek pont az efféle üzleti tevékenységeket igyekeznek ösztönözni. Egy másik, a magyarok által szintén kevésbé kiaknázott kezdeményezés a Sanghaji Gazdasági Zóna, amely adókedvezményeket biztosít például a kutatás-fejlesztéssel is foglalkozó vállalatoknak.
Azt látjuk, hogy a kínai befektetések egyre inkább külföldre – például Afrikába és Európába – irányulnak. Egyértelműen tapasztalható a tőkeáramlás, elég, ha csak a magyar állami bevándorlási kötvények sikerességét nézzük. Magyarországon is egyre több kínai résztvevő van, mint például a Borsodchem tulajdonosai vagy a Huawei. A kínaiak láthatóan érdeklődnek olyan tevékenységek iránt is, amelyek gyakran nem kapcsolódnak az eredeti üzleti profiljukhoz, ide tartozik például a mezőgazdaság, a szállítás vagy a vendéglátás.
Jómagam a kínai magántőke- és ingatlanbefektetésekben, vállalat-felvásárlásokban., illetve fúziókban látok lehetőséget Magyarországon nyereségtermelésre.
Ha azt nézzük, milyen volt Kína húsz évvel ezelőtt, sokan gondolni sem merték volna, hogy ez a parlagon heverő ország mára ekkora gazdasági dominanciára tesz szert. Vitatható, hogy ismét képes lesz-e arra, hogy a korábban még komolyabb és sürgetőbb társadalmi és gazdasági kihívásokat legyőzze ugyanolyan sikerrel. Egyelőre a rendszer alapjaiban válhat ingataggá, ha nem vezetnek be strukturális reformokat – például a munkás- és vállalkozói jogok érvényesítését, a gyárak egészségkárosító kibocsátásának csökkentését, és az egészségügyi rendszer reformját. Jelenleg Kínában a politikai helyzet a külföldieket arra ösztönzi, hogy legyenek taktikusak, tervezzenek rövidtávra és kockáztassanak. Viszont érdemes megfigyelni, hogy Magyarországon is egyre több a komoly szándékú sanghaji befektető.
A szerző Bán Cecília a CEU Business School egykori diákja.