Szerző:
Ilyen legális módszert, adószabályozást vezetett be nem is olyan régen Olaszország, ahová a már emlegetett CR7 igazolt át néhány napja. Itália azokat a magánszemélyeket „jutalmazza” 2017 óta egy évi egyszeri, 100 ezer eurós adóval, akik ide teszik át lakóhelyüket. Ez a 32-33 millió forint talán soknak tűnik, de ha összehasonlítjuk a több millióval, amit követelnek a focistákon, akkor rögtön eltörpül ez az összeg.
Adóparadicsom lesz egész Európa?
„Annak ellenére, hogy az országok látszólag hadakoznak az adóelkerülés ellen, tulajdonképpen mindent megtesznek azért, hogy a nagyvállalkozók, vagyonos emberek odavigyék a pénzüket és ezért adókedvezményeket kínálnak” – mondja dr. Nagy Szabolcs, a Crystal WorldWide jogi igazgatója. Erre tipikus példa az Apple esete, amit szeretne megadóztatni az unió, miközben Írország mindent elkövet, hogy ott maradjon. Nem csoda, hiszen az általuk kínált adókedvezmények ellenére is óriási adóbevételt jelent a cég jelenléte.
De az sem véletlen, hogy a gyorsasági motoros rekordvilágbajnok Valentino Rossi Angliában volt rezidens (erről a fogalomról később), míg a legtöbb Forma–1-es pilóta pedig Monacóban. „Már nem csak a klasszikusan adóparadicsomként megismert országok vannak versenyben, mint Monaco vagy Ciprus. Nagy Britannia, Portugália, Málta, Olaszország vagy Svájc, mind-mind valamilyen formában kedvezményt biztosít” – teszi hozzá Szabolcs. De szinte bármelyik európai államot fel lehetne már sorolni, Svájcban például – és most kapaszkodjanak meg a hazai NAV gyakorlathoz szokott adófizetők – meg lehet állapodni az adóhivatallal egy egyösszegű adó mértékéről. Majdnem úgy, mintha alkudoznánk a piacon. (Ugyanakkor, a magyar adók a 15 százalékos SZJA-val és a 9 százalékos társasági adóval még mindig nagyon kedvezőek a nyugati, illetve a keleteurópai országokhoz képest.)
Amiért ezek az országok szintén csábítóak, az az ajándékozási és örökösödési illeték. Míg Amerikában egy öröklés során akár a vagyon fele is visszakerülhet az államhoz, ezekben az országokban ez minimális. „Ez a vagyonos embereknél kritikus, talán nem véletlen, hogy Ciprus 10 leggazdagabbja között szinte nem találunk született ciprusit, a lista élén egy norvég születésű milliárdos van” – említi Szabolcs.
Az állampolgároknak nem jár
Látni kell, hogy ezek az országok nem a saját állampolgárainak akarnak további kedvezményeket adni. Ezeknél a rendszereknél az a cél, hogy a külföldről származó jövedelem (például osztalék), amihez az adott országnak elvileg semmi köze nem lenne, kedvezményes formában mégis ott adózzon. Létezik olyan szabályozás, ahol kikötik, hogy még a kedvezményt kapó illető apja sem lehet állampolgár. Ennél jóval megengedőbb az olasz rendszer, ahol csak az elmúlt 10 évet nézik. Ha egy évtized után tér valaki vissza a talján „csizmába”, akkor már igénybe veheti a kedvezményeket.
Cipruson például a nem helyi forrásból származó bevétel teljesen adómentes. Málta esetében csak a Máltára bevitt, és így a megélhetésre fordított összeg után kell adózni. Minden, ami nem egy máltai bankszámlára megy, az már adómentes. Hogy a „megélhetésre fordított összeg” miért fontos? Azért, mert az adóoptimalizálás egyik, talán a legfontosabb kérdésköre a már említett „rezidensség.”
Állampolgár, letelepedés, rezidens
Az adóilletőség egyik alapfeltétele kisebb-nagyobb mértékben a helyben tartózkodás. Azaz nem úgy működik, hogy vásárolok egy papírt és máris Máltán adózhatok. Életvitelszerűen ott kell lenni, ingatlant venni vagy bérelni, időről időre meg kell fordulni. Viszont a máltai bankszámlámra érkező összeget megadóztatják. A már említett Valentino Rossit – akit pár éve szintén utolért egy sokmilliós követelés – megfigyelte az olasz állam, és kiderült, hogy az élete nagy részét nem Londonban tölti, nem oda megy haza a versenyek után, ezért jogosan követelik tőle az olasz hatóságok, hogy Itáliában adózzon. Monacóban például elég vásárolni egy ingatlant és máris adórezidensek lehetünk. Cipruson pedig csak 60 napot kell ott tartózkodni a rezidenséghez. Bár, mint Rossi példája is mutatja, olykor ez mégsem elég, érdemes valóban ott is tölteni hosszabb időt.
|
Mit csináltak „rosszul” a focisták? |
|
A spanyoloknál más volt a probléma, mint Rossiék esetében. Mert míg a motorosok és Forma–1-es versenyzők mennek országról országra, (így magyarázható, hogy például Monaco a lakhelyük), a focisták kis túlzással egy helyben, egy országban vannak és kapnak pénzt a klubjuktól, valamint a szponzoroktól is. És míg a munkabérüket leadózták Spanyolországban, az egyéb bevételeket nem. Választhatták volna azt a megoldást, hogy egy kedvező adózású országban megbíznak egy céget, aki fizet nekik valamennyit. De ennek a cégnek függetlenül kell működnie tőlük. Messi és Ronaldo esetében viszont csak egy színlelt szerződés volt egy offshore céggel, minden bevétel gyakorlatilag hozzájuk folyt be, azt pedig le kellett volna adózni. A spanyol hatóság követelése tehát jogos, itt adóelkerülés történt. Talán most a 100 ezer eurós könnyítés miatt is választotta CR7 az olasz Juventust. Ez valamivel kevesebb, mint az a 30 millió, amit a spanyolok várnak tőle… |
Kettős adóztatás
Amikor országot választunk nagyon fontos, hogy ne csak a kedvező feltételeket vegyük figyelembe, hanem azt is, hogy a forrásállam (ahonnan a pénz érkezik árfolyamnyereség, kamat, osztalék formájában) és a választott állam között legyen adóügyi megállapodás, hogy elkerüljük a kettős adóztatást. Osztalék esetében például mindkét országban „megsápolhatják” a jövedelmet, így az érintett országok közötti egyezménynek rendelkezéseinek kiemelt jelentősége van, ezért érdemes szakértőt is megkérdezni a témában.