Szerző:
Erre világít rá mindennél egyértelműbben számos infotechnológiai óriáscég – például a Google vagy az Apple – gyakorlata: a vállalatok előszeretettel mozgatják pénzüket a világ különböző pontjain lévő leányvállalataik között azzal a céllal, hogy a helyi kedvezményeket, körülményeket kihasználva bevételük minél kisebb hányadát legyenek kénytelenek befizetni valamely állam kasszájába.
A ma ismert adórendszerek alapjait a 19. század végén fektették le, lényegük pedig az, hogy a megtermelt jövedelem után a székhely szerint, azaz a fizikai jelenlét alapján kell adózni. Ám a globális piacon ténykedő, számítógépünk vagy telefonunk kijelzőjén megjelenő szolgáltatásoknál a fizikai jelenlét nem értelmezhető úgy, mint ahogy például egy autógyár esetében, amelynek a termelés helyén kell rendelkeznie valamilyen – adóköteles - vállalkozással is. Ahogy arra Nagy Szabolcs, a Crystal WorldWide jogi igazgatója felhívta a figyelmet, a nyereség, pontosabban azt befolyásoló szellemi termékekhez kapcsolódó jogok mozgatására az is ösztönzőleg hat, hogy a különböző országok adózással kapcsolatos szabályai bár hasonló elvek mentén alakulnak, ám mértékük tekintetében még az Európai Unión belül is eltérnek egymástól. A multinacionális vállalatok ebben lehetőséget látnak, és ennek eredménye, hogy a bevétel sokszor egy adóparadicsomban bejegyzett leánycégnél realizálódik.
Ennek ékes példája az az eset, amikor a Google 19,9 milliárd eurót utalt át ír bejegyzésű, de bermudai adózónak minősülő leányvállalatának 2017-ben holland cégén keresztül, így csökkentve az Egyesült Államokban és Európában fizetendő nyereség-, illetve forrásadóját. A szakértő szavai szerint dupla ír-holland szendvicsnek nevezett megoldás lényege, hogy az európai bevételek egy ír társasághoz futnak be. Innen azonban a szellemi termékekhez kapcsolódó jog ellenértékeként a bevétel nagy része egy holland céghez vándorol. A holland vállalkozás azonban korántsem a végállomás. Innen szintén jogdíjak formájában egy másik ír bejegyzésű céghez kerülnek a bevételek. Ám ez a vállalkozás végül csak egy adóparadicsomban fizet minimális adót. Erre a lehetőséget szintén a jogszabályok biztosítják, hiszen csak azon helyi bejegyzésű cégeknek kell közterhet fizetniük Írországban, amelyek igazgatósága is helyben működik. De ha a cégvezetői testület hivatalos székhelye például Bermuda – mint a Google esetében –, akkor nincs adófizetési kötelezettség.
Ezt a tranzakciót egyébiránt a Facebook, az Amazon, az Apple és még sok más vállalat alkalmazza évtizedek óta, ám várhatóan már csak 2020-ig, az Európai Unió ugyanis eddig az időpontig igyekszik bezáratni Írországgal a kiskapukat. Az Európai Bizottság ugyancsak változtatni kíván a cégek adózásának több évtizedes alapelvein és hozzá kívánja igazítani azt a 21. század kihívásaihoz egy új digitális adóztatási koncepcióval. A koncepció lényege, hogy ne csak azt nézzük, hogy hol van a cég ügyvezetése, hanem vegyük figyelembe azt is, hogy honnan származik a nyereség, hol vannak a fogyasztók. Amennyiben ezek alapján egy külföldi cégnek meghatározó digitális jelenléte van egy másik országban, akkor az ott képződött nyereség után adózzon is ebben az országban.
A fenti változásoknak fontos előzménye, hogy az Apple esetében az Európai Bizottság 2014-ben tiltott állami támogatásnak minősítette az Apple és Íroszág közötti adómegállapodásokat, ezért az Apple-nek 13 milliárd eurót kell fizetnie Írországnak. (Az Apple letétbe helyezte az összeget, amíg a jogorvoslati eljárás le nem zárul.) Ennek az ügynek az érdekessége, hogy az uniós döntés ellen nemcsak az Apple, hanem Írország is fellebbezéssel élt. A kormány ugyanis inkább azt a jogot tartaná meg, hogy speciális adókedvezmények biztosításával vonzza magához az amerikai techcégeket.
Nagy Szabolcs szerint egyelőre tehát csak annyit tudni biztosan, hogy óriási összegek mozgásáról van szó, illetve, hogy az egyes országoknak olykor még úgy is megéri egy-egy óriásvállalatot meggyőzni arról, oda települjön, ha nincs jelentősebb bevétel. Egy Facebook vagy Google méretű társaság jelenléte ugyanis nagyban tudja javítani az adott ország – például Írország – makrogazdasági adatait, ami az államháztartás szempontjából van olyan fontos tényező, mint az adóbevétel. Szintén fontos szempont, hogy a multik európai központjaiban több ezren dolgoznak, ezek egyszersmind az infotechnológiai fejlődés színhelyei is lehetnek.