Kártyás fizetés a fodrásznál és a kozmetikusnál? – Még meglepő, pedig mindenkinek megéri
Amilyen természetes a bankkártyás fizetés egy benzinkúton, áruházban vagy gyorsétteremláncban, olyan ritka egyes szolgáltatások esetében. Hiába a digitalizáció és a koronavírus-járvány hatásai, még mindig nem túl gyakori, hogy a fodrásznál, a kozmetikusnál vagy a masszőrnél kártyával fizessünk. Pedig a nekünk nyilatkozó szépségiparban dolgozó vállalkozók szerint több előnye is van annak, ha ez a lehetőség adott. A nagyobb bevétel csak egy ezek közül.
„Úttörő akartam lenni”, „szeretek új dolgokat kipróbálni”, „jó, ha az ember első valamiben.” Ezek voltak a visszatérő válaszok a nekünk nyilatkozó szépségipari szolgáltatóktól arra a kérdésre, hogy miért döntöttek a POS-terminálok beszerzése és ezzel együtt a kártyás fizetési lehetőség megteremtése mellett. A válaszok is jól mutatják, hogy ebben az ágazatban még mindig ritkaságnak számít kártyával fizetni – gyakoribb, hogy készpénzzel kell érkeznünk.
De nem mindenhol. Keserűné Baranyai Rita, a püspökladányi Babor Kozmetika és Sminktetoválás tulajdonosa már több mint hat éve teszi lehetővé ügyfelei számára a kártyával való fizetést egy POS-terminálon keresztül. Azt ő is elismeri, hogy ez nemhogy most, de akkoriban pláne nem volt jellemző a hasonló szalonokban. Épp ezért szerette volna ezzel megelőzni a versenytársait.
„Én nagyon hamar bevezettem, és nemcsak a bankkártya, hanem a SZÉP-kártya miatt is. Szoláriumot is üzemeltetünk, és már a kezdetektől jó üzleti lehetőségként tekintettem arra, hogy nálunk is fel lehessen használni a szabadidőre költhető összegeket” – mondta.
Ahogy a kozmetika tulajdonosa fogalmazott, nála sokkal okosabb emberek tanácsolták neki a terminál beszerzését, és nagyon hamar be is bizonyosodott, hogy jó döntést hozott. „Furcsán hangozhat, de pszichológiailag volt ez jó döntés” – mondja Keserűné Baranyai Rita. „Egyszerű a helyzet: jobban és könnyebben fognak költekezni a vendégek, ha kártyával is fizethetnek. A kozmetika mellett lakossági termékeket is forgalmazok, főleg ezért döntöttem a POS-terminál beszerzése mellett. Ha egy vevő esetleg olyan terméket választ, ami drágább, vagy több terméket szeretne megvenni egyszerre, akkor ne az legyen ennek az akadálya, hogy nincs nála elegendő készpénz. Sokan úgy vagyunk vele, hogy hirtelen jut eszünkbe, hogy még ezt vagy azt is szeretnénk, és ha már el kell menni egy bankautomatához pénzt felvenni, akkor lehet, hogy inkább lemondunk a vásárlásról. Másfelől, sokszor azt látom, hogy a vendégek könnyebben költenek a SZÉP-kártyájukról, mert az mégsem ugyanolyan, mintha a fizetésüket költenék akár a bankkártyájukról, akár készpénzben.”
Ugyanerről beszélt Kiss Barnabás bajai mesterfodrász is, akinél több mint négy éve fizethetnek kártyával a vendégek. „Plusz szolgáltatást szerettem volna ezzel biztosítani a vevőim számára, mert úgy vettem észre, hogy sokan úgy jönnek az üzletbe, hogy elmennek előtte a bankba vagy egy automatához pénzt felvenni.”
Egy másik szempont, amiben minden megszólaló egyetértett, hogy nagy különbségek vannak a budapesti, nagyvárosi, illetve a vidéki kisebb településeken élő ügyfelek elvárásai között. Keserűné Baranyai Rita úgy fogalmazott: „a pesti vendégeim már azon csodálkoznak, ha valahol nincs kártyás fizetési lehetőség. Sokan jönnek hozzám a fővárosból, akik igenis elvárják, hogy tudjanak kártyával, sőt manapság már telefonnal vagy okosórával fizetni. Azt hiszem, a szolgáltatás és a szalon minőségét jelzi, hogy milyen régóta nem a készpénz az egyedüli fizetési lehetőség nálunk.”
De nemcsak a Magyarországon belüli területi különbségek számítanak. Habóczki Zsolt a budapesti Goldfingers Thai Masszázsszalon tulajdonosa arról beszélt: mivel hozzájuk sok turista érkezik, ezért nem volt kérdés, hogy egy éve a szalonjuk megnyitásakor azonnal bevezetik a kártyás fizetés lehetőségét is. „A turisták miatt sokkal egyszerűbb a napi működés így, és nekik is sokkal jobb, hogy a saját pénznemükben tudnak fizetni kártyával, és nem kell pénzt váltogatniuk. Ezzel sokkal jobb lett a szolgáltatás minősége, és így többet tudunk azzal foglalkozni, amihez igazán értünk” – fogalmazott.
A leggyakoribb érv a szolgáltatók részéről a kártyás fizetés bevezetése ellen, hogy pénzbe kerül. Ezzel kapcsolatban azonban minden nekünk nyilatkozó azt jelezte: többszörösen megtérül a befektetés. „Egy normális vállalkozásnál bele kell férnie annak az egy vagy másfél százaléknak” – mondta Kiss Barnabás. Keserűné Baranyai Rita szerint is csak minimális befektetésnek tekinthető egy cég életében egy POS-terminál beszerzése és üzemeltetése. „Viszont presztizs, és összességében mindenki jobban jár vele, mert szívesen és többet költenek majd nála, illetve más vevőréteg is betér, ha lehet kártyával fizetni” – fogalmazott a püspökladányi kozmetika tulajdonosa.
A POS-terminálokkal kapcsolatban minden megszólaló pozitívumként említette meg továbbá a kiszámítható, gyors és pontos elszámolást; illetve az átláthatóságot: ha valami hiba folytán például kétszer húznak le egy kártyát, akkor az azonnal visszakövethető és rendezhető.
A kártyahasználat a digitalizáció és a koronavírus-járvány hatására egyre gyakoribb. Kiss Barnabás becslése szerint nála már minden harmadik vendég ezzel a módszerrel fizet, és évről évre növekszik a kártyahasználók aránya.
Az OTP Csoport elektronikus fizetési megoldásai között már elérhető olyan alkalmazás is, amellyel a kereskedő POS-terminálként használhatja mobiltelefonját. A SimpleBusiness applikációt kezdő- vagy 30 millió forint alatti éves árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak javasolja az OTP Csoport. Magasabb árbevétel esetén a bankkártyák mellett egészségpénztári, cafeteria- és SZÉP kártyák elfogadására is alkalmas POS-terminál igénylését ajánlja a hitelintézet.
A tájékoztatás nem teljes körű és nem minősül ajánlattételnek, célja kizárólag a figyelem felkeltése. A fenti termékek és szolgáltatások részletes feltételeiről az ismert csatornákon keresztül tájékozódhatnak. Az OTP Bank fenntartja annak jogát, hogy a tájékoztatásban szereplő termékek és szolgáltatások kondícióit módosítsa.
A tartalom az OTP Bank Nyrt. megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
