„Van, aki megkér minket, hogy fújjuk le, de a nyolcvan fokos vízzel nem járna jól”
Az aluljárókról elsőre valószínűleg nem a tisztaság jut eszünkbe, pedig a Budapesti Közművek FKF köztisztasági divíziója sokszor több fővárosi, kerületi és állami szereplővel együttműködve rendszeresen fertőtleníti a felületeket, aminek igen látványos az eredménye. A Baross téren néztük meg az éjszakai műszakot, hogy lássuk, mennyi munka van abban, hogy mire a város felébred, egy tisztább, élhetőbb környezetben találjuk magunkat.
Az FKF munkatársai egész évben több mint ötezer kilométer hosszúságú budapesti szilárd burkolatú úthálózatot, hidat, alul- és felüljárót, valamint közjárdát és közlépcsőt takarítanak fel. Ez összesen mintegy huszonötmillió négyzetméternyi közterületet jelent, és kézi, illetve gépi erővel, egy meghatározott program szerint mossák le az FKF kezelésében lévő fővárosi gyalogos aluljárókat, ami közel kétszázezer négyzetmétert tesz ki. Heti rendszerességgel vonulnak ki a narancssárga mellényes kollégák több – rendszerint három-négy – kocsival, és nagyjából az utolsó metró után hajnalig fújják tisztára a burkolatokat. Nincs egyszerű dolguk, hiszen komoly fizikai munkáról van szó, és a nagynyomású vízsugár mellett sokszor az arra tévedő járókelőkkel is meg kell küzdeniük, hogy nyugodtan elvégezhessék a munkát. Éppen ezért fontos, hogy vigyázzunk a környezetünkre, hiszen a város tisztasága egy közös ügy és érdek, amiért mindannyian tehetünk.
Bivalyerős gépek gyorsítják a takarítást
Minden nap több aluljáró is sorra kerül, hogy a következő héten kezdjék elölről. Mi a Keleti pályaudvar metróállomáshoz tartozó terület tisztítását követtük végig. A Baross téri aluljáró az egyik legnagyobb Budapesten, és a szerteágazó, szinte labirintusszerű hálózathoz sok idő és sok ember kell. A takarítás nem sokkal este tizenegy után kezdődött, és mindig területfüggő, hogyan tudják befejezni a feladatot. Mivel a Keleti az egyik legnagyobb, nagyjából két óráig tart a tisztítás, ami után az FKF-es kocsik egy másik helyszín, általában egy kisebb aluljáró felé veszik az irányt. Összesen négy, kétfős csapat vonult ki, és rögtön a tűzcsapoknál kezdtek, hogy feltöltsék a takarítógépek tartályait.
Az sem mindegy, hogy melyikhez parkolnak oda: fontos, hogy gyakran használt csapra kössék rá a tömlőt, mivel a művelethez tiszta víz kell, hogy alapos munkát végezhessenek.
Miután ez megtörtént, egy valaki vezeti, rendezgeti a magasnyomású slag kilencven méteres kábelét, egy ember pedig tartja az óriási nyomású fújófejet, amihez nem kevés erőre van szükség. Ekkora nyomásnál már bőven van szükség némi ellentartásra, hogy ne rántson magával a gép, főleg úgy, hogy a nagyteljesítményű eszközt több órán át kell tartani. Nemrég az FKF új berendezéseket szerzett be, amivel nemcsak hatékonyabban, de gyorsabban is végeznek.
A gépek kétszázötven bar nyomással is tudják fújni a fertőtlenítővel kevert tisztított, lágyított vizet, és elképesztő hatékonysággal szedik le a burkolatokról, korlátokról a koszt. Ahogy az FKF munkatársai szisztematikusan haladtak a Baross téri aluljáróban, a felgyülemlett szennyeződés valósággal leolvadt a lépcsőkről. A különbség egészen szembetűnő és látványos volt, amit lehet, hogy a reggel munkába tartók észre se vesznek a nagy rohanásban.
Az új gépek nappal a köztereknek adják vissza az eredeti fényüket – illetve gyomirtásra szintén alkalmasak –, az alaposabb, aluljárói mosás azonban nem véletlenül éjszaka zajlik, mikor kezd kiürülni a pályaudvar környéke. A nagynyomású vízsugárral nem jó szembetalálkozni, bár igazi látványosság az arra járóknak. „Van, aki megkér minket, hogy fújjuk le, de a nyolcvan fokos vízzel nem járna jól” – mondta a takarítócsapat egyik tagja.
A lelkesedés persze teljesen érthető, mert az ember általában maximum az interneten keresztül függ rá a takarítós videókra, és ritkán lát élőben egy ilyen folyamatot, hogy hogyan lesz a szinte fekete kő újra ragyogóan világos. A legtöbben csak ámulattal nézik, kerülik ki a mosást, és rácsodálkoznak, ahogy a forró gőz belepi az aluljáró útvesztőit. Olykor sajnos előfordul, hogy belekötnek az FKF-es takarítóbrigádba, de ők ilyenkor profin kezelik a helyzetet, és ha kell, segítséget hívnak.
A tisztaságért mindenki tehet
A budapestiek zömének fogalma sincs, hogy milyen nagy energiát és összeget emészt fel az aluljárók takarítása, és hogy többször mossák át a placcokat, mint azt gondolnánk. Amíg mi alszunk, addig rengetegen dolgoznak azon, tisztaságra ébredjünk, és minél jobban vigyázunk az aluljárók állapotára, annál tovább marad meg a szépségük. Az FKF munkatársainak természetes, hogy abban a húsz-huszonöt perces szünetben, miközben az új gépeket tűzcsapról újratöltik, a cigarettacsikket elvigyék a legközelebbi szemeteskukához, de sokan még mindig nem figyelnek oda, hogy óvják a lakókörnyezetüket.
Sok száz évvel ezelőtt lehet, hogy természetes volt, hogy a nagyvárosok utcáit szemét és bűz árassza el, de a modern nyugati világban már egyre komolyabb törekvések születnek arra, hogy minél zöldebb, fenntarthatóbb környezet vegyen bennünket körül. Ha az otthonunkban a kukába dobjuk – lehetőleg szelektíven – a háztartási hulladékot, akkor ugyanilyen körültekintéssel kell eljárnunk a közös területeken is. Azért, hogy Budapest tiszta maradjon, a BKM rendkívül sokat tesz: folyamatosan azon dolgoznak, hogy rendben tartsák a fővárost. A hagyományos közterületi munkákon túl újfajta együttműködések keretében egy-egy kiemelt terület koncentrált takarítását végzik partnereikkel együtt, vagy kerületi kezdeményezésre egy-egy utcaszakasz teljes „nagytakarítását” látják el a Faltól-falig programban.
A szemétmentes környezet viszont mindannyiunk felelőssége, és itt az ideje, hogy a mindennapokban figyeljünk arra, hogy amikor a metróhoz igyekszünk, a kukába dobjuk ki az útközben elfogyasztott reggeli zacskóját, és ha véletlenül az mellémegy, akkor ne haladjunk tovább rezzenéstelen arccal, hanem vegyük fel, és őrizzük meg Budapest legforgalmasabb pontjainak szépségét is nap, mint nap.
Nyitókép: Fülöp Máté
A tartalom a Budapesti Közművek együttműködésével, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
