Töltőállomás a kaliforniai Sacramentóban. Schwarzenegger 2010-re 100 hasonlót ígér © AP

„A hidrogénre történő váltással kapcsolatban nem az a kérdés, hogy szükség van-e rá, hanem, hogy mikor zajlik le az átállás.” Ez a mondat nem mástól származik, mint a Shell egyik vezetőjétől, s ez hűen példázza, hogy a nagy olajcégek is fontos tényezőként tekintenek a hidrogén energetikai alkalmazására. Szintén beszédes, hogy az egykor British Petroleum néven ismert BP mára Beyond Petroleum-ra (a Kőolaj Után) változtatott, hogy így is jelezze, kész megfelelni a környezeti és gazdasági kihívásoknak.

A különböző tanulmányok egyaránt alátámasztják a hidrogén létjogosultságát. Mindössze 45 kilowattóra szükséges ahhoz, hogy egy gallon (3,7 liter) benzin elégetése során keletkező energiamennyiség szabaduljon fel a hidrogén alkalmazásával.

Peter Schwartz, a Wired magazinban megjelent cikkében az Egyesült Államok és a Szovjetunió az űr, illetve a Hold birtoklásáért folytatott harcához hasonlította a hidrogén kérdést. Miután Gagarin elsőként járt a világűrben, s Kennedy meghirdette az Apollo-programot, az ipar és a tudósok nyolc éven belül előálltak a megoldással, hogy embert juttassanak a Holdra. Schwartz szerint hasonló összefogásra, a kormányzatok, az ipar és a tudomány együttműködésére van szükség, hogy a hidrogén minél hamarabb átvehesse a vezető szerepet az energiapiacon. Ez egyrészt a globális felmelegedés, másrészt az olajmezők birtoklása miatti egyre feszültebb nemzetközi helyzet csillapítása végett égető kérdés.

A világ első töltöállomása 2003-ban nyitott Izlandon © AP

A világ kormányai úgy tűnik lassanként kapcsolnak, s egyre többször hallani arról, hogy egyik-másik politikus megemlíti a hidrogén fontosságát. Még a közismerten az olajlobbihoz közel álló amerikai elnök, George W. Bush is méltatta az üzemanyagcellákat 2003-as januári évértékelő beszédében. Schwartz szerint azonban az általa akkor felajánlott, 1,2 milliárd dolláros támogatás vajmi kevés a leküzdendő célt tekintve. Ahhoz, hogy a nem túl rózsás előrejelzések – melyek szerint a Föld olajtartalékai 30-50 éven belül kimerülnek – által prognosztizált válság elkerülhető legyen, a hidrogén energetikai felhasználásához kapcsolódó befektetéseknek az Apollo-program szintjét kellene elérnie, ez mai értéken mintegy százmilliárd dollárt jelent.

Bár sokak szerint a Hold-missziót lehetővé tévő tíz éves időablak abszurdan optimistának tűnik, azonban pont ez adhatná meg a lökést az olajipar dominanciájába belefásult kormányoknak és iparágaknak. A hidrogén alkalmazásának útjában álló akadályok mostanra már inkább mérnöki látásmódot, mint tudományos áttörést követelnek, ez pedig annyit tesz, hogy a kellő tőkebefektetéssel kézzelfogható valósággá válhat az üzemanyagcellák tömeges elterjedése.

Merszei Zoltán, a Dow Chemical Company korábbi elnökének budapesti előadását követően kérdéseinkre válaszolva óva intett attól, hogy kőbe vésett igazságként tekintsünk a hidrogén-energiára történő átállásra tíz éven belül. Véleménye szerint biztosra vehető, hogy a hidrogén jelenti a jövőt, azonban egyelőre nem lehet pontosan megmondani, de még becsülni is nehézkesen, hogy mennyi időbe telik a bevezetése. A szakértő hozzátette, a tudomány jelenleg nem ismer a hidrogénnél hatékonyabb energiahordozót. Egy font (0,45 kilogramm) folyékony hidrogén fűtőértéke brit hőérték-egységben (BTU) kifejezve 60 000, míg ugyennyi kőolajé csupán 18 000.

Merszei szerint a legfőbb akadályt a politikai viszonyok, s az olajlobbi jelenti, valamint az, hogy az átállás rendkívül sok területet érint, az ipartól a szolgáltató szektorig. Ennek ellenére – lásd cikkünk első bekezdését – a szakember is úgy vélekedett, hogy idővel az olajlobbi is belátja majd a hidrogén jelentőségét, s nem fogja akadályozni az átállást. A fentiek ismeretében szinte elenyésző fontosságú problémának tűnik, hogy a járművek motorját jelentősen át kell alakítani, hogy az új hajtóanyaggal hibátlanul és biztonságosan működjenek.

Ez utóbbi kérdés esetében már látszik a fény az alagút végén, hiszen a jelentősebb autógyártók egyre-másra jelentik be hidrogénmeghajtású járműveiket, sőt az USA Today tavay megjelent egyik cikkének tanúsága szerint a brit Intelligent Energy már a motorosokra is gondolt, amikor előállította hatezer dollárért megvásárolható, hidrogénnel üzemelő motorkerékpárját. Szintén ebben a cikkben emlékeztek meg Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó azon ígéretéről, mely szerint 2010-ig egy olyan autópályaszakaszt szeretne átadni, amelyen előbb 40, majd legalább 100 hidrogén töltőállomás épül fel.

Egyelőre csak demonstratív célokat szolgál a hidrogénmeghajtású Mini

Európában is érződik a mozgolódás, a Le Monde ugyanis idén februárban számolt be róla, hogy a kontinens útjait néhány éven belül 30 robogó, 34 motoros kerekesszék, 44 haszongépjármű, 10 minibusz és további hidrogénnel működő járművek veszi használatba.

A járműveket Németország, Spanyolország, Franciaország és Olaszország néhány tartományának postásai és önkormányzati alkalmazottai használják majd. Az Hychain-Minitrans projektet az ipari és orvosi gázokat gyártó és forgalmazó nemzetközi vállalat, az Air Liquide nemzetközi csoport indította útjára 2005 január 31-én Brüsszelben.

A 36,7 millió eurós beruházást részben az Air Liquide, részben pedig az Európai Bizottság finanszírozza. Európának a Kiotói egyezményben vállaltak szerint 2020-ig 20 százalékosra kell csökkentenie a fosszilis üzemanyagok felhasználását. A Hychain-terv ennek igen hatékony eszköze lehet. Ennek folyományaként a hidrogéngyártás területén több, mint harminc éve tapasztalatokat gyűjtő Air Liquide az energiaipar óriásává nőheti ki magát.

Schwartzhoz visszatérve, a szerző öt fontos célra hívja fel a figyelmet, amelyet el kell érni annak érdekében, hogy az átállás zökkenőmentes legyen. Biztonságossá kell tenni a hidrogén üzemanyagcellákat, hogy a közúti közlekedés során előforduló balesetek kockázatát csökkentsék. Emellett felmerül az a kérdés is, hogy milyen formában tárolják a járművekben a hidrogént. A gáz-, folyékony, illetve szilárd halmazállapotnak egyaránt megvannak az előnyei és a hátrányai. A hidrogéngáz lenne a legegyszerűbb opció, azonban túl nagy helyet igényelne a tárolása. Egy 5-600 kilométeres út megtételéhez szükséges mennyiséget sűrített állapotban is csak egy olyan tartályban lehetne tárolni, amelynek jóval nagyobb nyomást kellene kibírnia mint a belső égésű motoroknak. A folyékony hidrogén problémája a hőmérséklet, ugyanis -217 fokra kellene hűteni a töltőállomáson, s a üzemanyagtartályon belül egyaránt, ráadásul még a legjobb szigetelés mellett is a betöltött mennyiség 4 százaléka elillan, így egy két hétig álló autó tankjából a nafta fele elszökhet. A leghatékonyabbnak azon ötlet tűnik, hogy egy szilárd test kerülne a tankba, amely szivacsszerűen tárolja a hidrogént, ehhez pedig a nanotechnológiában használatos anyagokra lehet szükség.

A fentieket összefoglalva kijelenthető, hogy a hidrogén még ebben az évszázadban átveszi majd a vezető szerepet a kőolajtól, kérdés azonban, hogy az odáig vezető út mennyire lesz rögös, s, hogy a világ cégei és kormányai mennyire akadályozzák majd a haladást.