A művészet minden műfajának megvannak a világsztárjai, de nem minden műfajnak vannak milliárdosai. Ez persze nem csak a művészetben igaz: ki hallott már súlyemelésből vagy futóvadlövésből meggazdagodott sportolóról, miközben a legjobb teniszezők vagy focisták gázsija a filmcsillagokéval vetekszik? Damien Hirst, Jeff Koons vagy Gerhard Richter a szupergazdagok közé tartozik – az ő műveiket haza lehet vinni, fel lehet akasztani a falra, posztamensre lehet állítani. Egy installációkat készítő művésznek már nehezebb a dolga: alkotásainak elhelyezése, működőképességének megőrzése számos gyűjtőt megoldhatatlan feladat elé állít. Még rosszabb helyzetben vannak a land art művészei – ők rendszerint a tájat formálják műalkotássá, amelynek legfeljebb a dokumentációja, makettje, vázlatai értékesíthetők. De talán senkinek sem olyan nehéz ropogós bankjegyekre váltani a sikert és a népszerűséget, mint a performanszművészeknek – ez még akkor is igaz, ha Yves Kleintől kezdve Tino Sehgalig és Ragnar Kjartanssonig többen adtak már el performanszokhoz kapcsolódó immateriális értékeket is.
Műértő