Míg Marina Abramovic Az üresség nyolc leckéje című kiállítása a budapesti Műcsarnok aprócska pincegalériájában kapott helyet, addig Londonban egy egész egykori olajraktárat  alakítanak át múzeummá azért, hogy állandó és időszaki kiállításokon mutassák be az elmúlt pár évtized és a jelenkor legjelentősebb performanszait, installációit, videoművészetét és live art-jait. Ez lesz a Tate: The Tanks, ami július végén, a London 2012 Fesztivál Kulturális Olimpiájának várható tetőpontján nyílik meg.

wikipedia.org

Hogyan jutottak idáig az elmúlt negyven év olykor exhibicionistának, máskor formabontónak kikiáltott performerei? Hogyan vált official művészetté az öncsonkítás? Íme, egy kis szellemidézés a múltból.

Disznóvérben fürdenek

Herman Nietsch ötven év távlatából sem tud úgy elmenni egy kiállítás megnyitójára, hogy legalább a helyi állatvédők ne vonulnának fel ellene hatalmas transzparenseikkel. Bár a hatalmas fehér vásznakra random feldobált vérvörös mázolmányait mára csillagászati összegekért árulják bécsi és berlini galériásai, de neve mégis a dionüszoszi lakomák kéjvacsoráit idéző orgikus misztérium színházzal forrt össze.

A többnapos szeánszon a felvétel szereplői meztelenre vetkőzve rituálisan megölnek egy disznót, majd keresztre feszítve kibelezik és a vérével bekenik egymást.  A vérrel bekent testekről egy fehér vásznon készül lenyomat, ennyi marad az utókornak a nagy lakomából.

Megcsonkította a hímvesszőjét

Az állatvédők folyamatosan tiltakoznak Nietsch akciói ellen, de legalább volt mi ellen. Mert mit tehettek volna az állatvédők Nietsch radikálisabb társaival, például Rudolf Schwarzkoglerrel, aki módszeresen feszegette saját teste határait, s egy ízben még hímvesszőjét is megcsonkította. A 60-70-es évek bécsi akcionistái leginkább szexuális perverzióik miatt váltak ismertté a korban, ugyanakkor munkáikkal sokat lazítottak a merev társadalmi előítéleteken.

Szellemi elődjeinek tekintette a bécsi akcionistákat Marina Abramovic szerb származású, mára világhíressé vált művész is. Kezdeti munkáiban ő is követte az önsebzés hagyományát (Rhythm), az utóbbi években békésebb vizekre evezett. A Műcsarnokban nemrégen bemutatott videoinstallációját például Laoszban forgatta, ahol leginkább az emberek nyugalma és a természet érintetlensége fogta meg.

A New York-i MoMa-ban készített legutóbbi performanszán ő maga volt a kiállítás tárgya. Három hónapon keresztül ült kifejezéstelen arccal egy asztalnál, a látogatók pedig leülhettek vele szemben „feltöltődni” és „feltölteni őt”.  „A legnehezebb dolog valami olyat csinálni, ami hasonlít a semmittevéshez” - vallotta be Abramovic a MoMa-ban kiállítási tárgyként eltöltött időszakról.

Túlélő tánc Auschwitzban

A performanszoknál csak az számít, ami meghökkent és ehhez még múzeum sem kell. Jane Korman képzőművész pár éve Auschwitzot megjárt idős apjával, saját gyerekeivel és egy videokamerával elutaztott Auschwitzba, ahol aztán a nagyapa, az unokák és a képzőművész Gloria Gaynor I Will Survive című dalára táncoltak a haláltábor legborzalmasabb helyein. A holokausztot túlélő Adolek Kohn egy survivor feliratú pólóban táncol és nevetgél a felvételen az egykori haláltábor előtt.

A hamarosan nyíló The Tanks-ben is látható lesz a The Crystal Quilt című 1987-es kísérletről készült videó, amelyet  Minneapolisban vett fel Suzanne Lacy és egy amerikai televízióadó élőben közvetítette. Egy hatalmas csarnokban 430 hatvan év feletti nőt tereltek össze, asztalokhoz ültették le és az öregedésről beszéltették őket. Közben a nők színes kendőket hajtogattak, ebből rajzolódott ki a performansz.

Itthon az elmúlt évek egyik legemlékezetesebb performansza volt, amikor Halász Péter 2006 februárjában még élve felravataloztatta magát a Műcsarnokban. A 70-es évek tiltott szobaszínházának kultikus alakja májrákban szenvedett, s látni akarta saját temetését. Üvegkoporsóba feküdt, és így fogadta ravatalhoz járuló barátait. Egy hónappal később New York-ban halt meg.