Meghökkentő interjút adott Szőcs Géza kulturális államtitkár. „A legtöbb súrlódásom a sajátjaimmal adódik” – mondja, vagyis a fideszesekkel, a minisztériumi apparátussal és a kormánytagokkal. Író a kényelmetlen bársonyszékben.
Lehet-e párhuzamot vonni „Napóleon Lajos” államcsínye és aközött, amin a Fidesz nagy erőkkel munkálkodik? Hogyan kerül Alexis de Tocqueville az asztalra?
„Ez téboly! Ez tényleg a jogállam vége, ez tényleg az alkotmányos demokrácia vége. Ehhez képest keveslem az őrjöngést, amit a parlament, az utca és általában a magyar társadalom produkált” – véli az új médiaszabályozásról Szilágyi Ákos esztéta. Nincs egyedül.
Zord idők járnak a magyar folyóiratokra. Olvasók, szponzorok messzi távolra kerültek, a politika és az érdekcsoportok elvárásai viszont felerősödtek. Nem ismeretlen helyzet, ám mind reménytelenebb. Tisztelet a szerkesztőknek, akik mégis, dacolva, a széllel szemben is.
Tartozunk annyival Wass Albertnek és Márai Sándornak is, hogy megpróbáljuk helyükre tenni az emigráns magyar írókat – véli Ferdinandy György, akit bosszant nevezettek kritikátlan hazai kultusza.
Furcsa páros voltak, negyven év alatt lényeges politikai kérdésekben csak ritkán értettek egyet, mégsem ezen kaptak hajba, hanem sértett önérzetük miatt. Akárhogy is, Hóman Bálintot és Szekfű Gyulát nagy történeti művük örökre egybekapcsolja.
Közel sem akkora az ember szerepe a klímaváltozásban, mint azt a „globális felmelegedéssel” riogatott egyszeri hírfogyasztó hiheti. Az éghajlat alakulása és környezetünk gondjai nem egy tényezőtől, mondjuk, a szén-dioxid-kibocsátástól függnek.
A fejlett világ kormányai igyekeznek megfordítani a népesedési trendeket, több születő gyereket akarnak. „Egy gyermeket a férjnek, egyet a feleségnek, egyet pedig az államnak” – szól az ismerős ausztrál állami szlogen. A legtöbb kormány pénzzel is ösztönzi a szüléseket. Milyen eredménnyel?
Mi volt a magyar rendszerváltás veleje, magva, értelme? A többség bizonytalan, sőt, halvány fogalma sincs róla. Nem lehet csodálni hát, ha a harmadik köztársaság híveit alig látni. Kádár terhes örökségét vagy az új elit vétkeit okoljuk-e a mai helyzetért? A szociológus választ keres.
Legitimációs céllal számos kommunista vezető használt fel nemzeti szimbólumokat. De csak múló liezon lett volna nacionalizmus és kommunizmus között? Egy holland kutató azt állítja, nem. Tartós kapcsolat volt. Gyökereit Marxnál találja meg.
A nemzet nagy ébresztője, a legnagyobb, a leghívebb és legtalányosabb magyar, lángeszű országlár. Arisztokrata, polgár, ellenzéki liberális, aulikus konzervatív, fáradhatatlan optimista, önmarcangoló pesszimista, beteg, bolond. Széchenyi István gróf.
Titokban és nyilvánosan szovjet segítők százai működtek Magyarországon. Rákosi hívta be őket, de Kádáréknak is segítettek. A legfontosabb azonban mindig a szovjet birodalom érdeke volt.
Irodalmi monográfiájához gyűjtött anyagot, „mellesleg” népi ellenzékiek elleni állambiztonsági akciókban segédkezett Nagy Péter irodalomtörténész, későbbi UNESCO-nagykövetünk.
Vezette a kormány és az MSZP kommunikációját, volt kabinetfőnök. Nyert meg és bukott el kampányokat. Borban fürdött, kolbásszal törölközött, elszakított száz vaspapucsot. És még alig 32 éves. Szigetvári Viktor nem a népmesék hőse, hanem korunké. Mindez korunkat is minősíti.
A képlet pofonegyszerű: ha a bevitt és felszívódott tápanyag kalóriatartalma több, mint amennyit felhasználunk, úgy hízunk, ha kevesebb, úgy fogyunk. Mégse megy. Hízik az ország, hízik a Föld.
„1914-ben már eldőlt, hogy a történelmi Magyarország területe nem maradhat fenn.” 1917 végéig még – igaz, változó mértékben – lehetőség nyílott a trianoninál kedvezőbb állapot elérésére, de utána már nem – állítja Hajdu Tibor történész.
„Megígértük, megcsináltuk” – büszkélkedhet a Fidesz. A „gazdasági szükségállapotot” nem egyetlen széles gesztussal, hanem fokozatosan, lopakodva vezették be. A nyugdíj-megtakarítások államosítása után már nem lehet tagadni. De minek is?
„Minden haszon nélküli” óriási mocsarak övezték a Balatont. Az állam döntött, mégis száz évig tartott a szabályozási folyamat. A vitázó felek a közérdekre hivatkoztak. Lecke arról, hogy a köz- és magánérdek határát nehezebb megvonni, mint a Balatonét.
Az ország gazdasági mozgásterét nem tágítja, ha a hitelezők köre megváltozik, s a nemzetközi szervezetek helyére magánbankok lépnek. A megoldás a valódi gazdaságpolitikai fordulat lenne – véli Bod Péter Ákos.
A hálátlan, az apját megalázó, megverő, sőt megölő fiú motívuma, etikai problémája legalább 2300 éves. A példázat számos változatát és továbbélését mutatja be egy friss írás.
