A valóságot és a fikciót szándékosan úgy keveri, hogy az általa uralt, de hitelesnek látszó világot hozzon létre, miközben az amatőr színészeket megalázza – ezek a bírálatok érték a Sparta című új filmjének romániai forgatása miatt Ulrich Seidl osztrák rendezőt.
Az idegen világok megfigyelésénél csak a való világ megfigyelése izgalmasabb. Az osztrák rendező azoknak készíti nyugtalanító filmjeit, akiket újra és újra lázba hoz, ha a történet nem a mesterséges intelligencia terméke.
Ulrich Seidl retrospektív vetítéssorozata és Matteo Garrone filmjei teszik keretbe a Kino mozi működésének négy évét: ezekkel az alkotásokkal kezdődött, most a mozi velük búcsúzik.
Ulrich Seidl szikár képvilágú, kegyetlenül őszinte hangvételű filmekben beszél az osztrák társadalom és az egész emberiség lelki-testi nyavalyáiról. Paradicsom-trilógiája befejező részét, A remény paradicsomát már játsszák a hazai mozik. Többek közt a globalizációról, a turizmusról és arról kérdeztük a rendezőt, hogy mit csinálnak az osztrák férfiak a pincéikben.
