#család


Kis felnőttek - Lelki társam a gyerekem

Mi történik érzelmi szinten a gyermekünkben, ha túl bizalmas viszonyt alakítunk ki vele? Hogyan változik meg a kapcsolatunk, ha túl szoros, nem a korának megfelelő érzelmi kapcsolódás jön létre, és ártunk-e vagy használunk azzal, ha mindent „őszintén”, már-már túl őszintén megosztunk vele?


Jobb adni, mint kapni

Agyi jutalmazó mechanizmusok biztosítják, hogy jobb legyen adni, mint kapni, de azért fontos, hogy lássuk, tényleg jó annak, akit megajándékozunk. De miért nem értik még ezt a gyerekek? Miért nem mindegy, hogy kivel vagyunk nagylelkűek? Mit adjunk, hogy a másik igazán örüljön? És mikor elég a tárgyi ajándék helyett egy egyszerű együttlét is?


„El fogja fogadni” – mikor és hogyan mondjuk el a gyerekeknek az igazat a karácsonyról?

Beszélhetünk arról, hogy mit okoz a gyereknél, ha idő előtt tudja meg, hogy nincsen Mikulás, de ennél sokkal fontosabb, hogy számos család tele van kibeszéletlen traumákkal, titkokkal – mondja Szél Dávid pszichológus, aki szerint a gyerekek sokkal jobban tudják kezelni, ha hiedelmeiket megrengetik, mint azt a szülők hiszik. Mikor és hogyan tárja fel tehát a szülő a gyerekek előtt a valóságot?


Családi szertartások - Ez a nap más, mint a többi 

A családi szokások, rituálék összekovácsolnak, biztonságot adnak, reménységet ébresztenek, és az állandóság érzését keltve azt jelzik, ha a belső világunkban rend van, szokásaink stabil kereteket adnak az életünknek, akkor kint sem történhet velünk nagy baj. 


Így lesz igazán bensőséges a családi karácsony

Érdemes minden életszakaszban, élethelyzetben újragondolni a családi és közösségi rítusainkat, hogy ne üresedjenek ki az ünnepeink – ajánlják pszichológusok. Hogyan újítsuk meg az étkezés-központú karácsonyi összejöveteleket? Milyen játékokat játsszunk, hogy mély beszélgetések alakuljanak ki? Mit kérdezzünk magunktól, ha veszekedésbe torkollik a szeretet ünnepe?


Nobel-díjas közgazdász mondta el Budapesten, mit kellene tenni, hogy többen vállaljanak gyereket

Már nem igaz az, hogy minél jobb oktatást kapnak a nők, annál kevesebb gyerekük lesz, a trend igenis megfordítható - mondta James Heckman a Budapesti Corvinus Egyetemen. De ahhoz, hogy több gyereket vállaljanak, szükség van arra, hogy a nők anyagilag függetlenebbek legyenek, hogy az apák még többet vállaljanak magukra az otthoni munkákból, a kormányok pedig az óvodákba és iskolákba öntsék a pénzt.


Szokások markában - Ördögi csapdák a kapcsolatainkban

Amikor elmélázol azon, vajon mennyire vagy a szokások rabja, talán spontán azt válaszolod, hogy „Én aztán nem!”. Általában szeretjük magunkat tudatos, önreflexióval rendelkező, új dolgokra nyitott embernek hinni, aki nem ragad bele sematikus működésmódba, hanem időről-időre felülbírálja a dolgait, és ha kell, változtat. Aztán persze kiderülhet, hogy mégsem.


„Itt az alkalmazottak mind gyerekek” – nincs olyan, hogy etikus családi influenszer

Shari 100 dollárt kapott a szüleitől, ha hajlandó volt lefilmezni egy különösen kínos pillanatát. Később kiderült, hogy hívő mormon édesanyja, a milliók által követett influenszer válogatott módszerekkel kínozta a lány kis testvéreit. Egyre több család enged bepillantást az életébe a YouTube-on, az Instagramon és a TikTokon, és még ha a nyilvánosságra vágyó szülők nem is bántalmazók, az anyagilag igen kecsegtető influenszerkedés aligha működhet úgy, hogy a gyerekek érdekei ne sérüljenek. Mit tegyen, aki etikusan szeretné megosztani családi örömeit?




Össznépi idegbaj kölcsönös nyomasztással

Tervezni, csökkenteni az elvárásokat, elengedni, nemet mondani. Így summázható, miként lehet elkerülni, hogy átcsapjanak a fejünk felett a hullámok a karácsonyi készülődés idején. De miért olyan nagy a stressz decemberben? Mi a titka a karácsonyi asszertív kommunikációnak otthon és a munkahelyen?


Az élő emlékezet - Érintés a családban 

Meglepőnek tűnhet, de kutatások bizonyították, hogy már az anyaméhben érezzük édesanyánk érintéseit, és ez az élmény tárolódhat az emlékezetünkben. Felnőttkori érintéskultúránkat leginkább az határozza meg, hogyan érintettek meg minket a családban a szüleink – ezt visszük tovább, de akár át is alakíthatjuk. 


Egyre gyakoribb a mérgező karaktergyilkosság

Egy történelemformáló nagypolitikai lejáratás, egy munkahelyi érdekellentét, vagy az, ahogyan egy anyós fúrja a vejét – ez mind lehet karaktergyilkosság. De mit takar pontosan ez a kifejezés? Mit élnek át a megtámadott áldozatok? És miért van manapság olyan sok karaktergyilkossági kísérlet a magyar közéletben?


„Az ember pillanatokon belül ott lehet a gödör alján” – az állam inkább évekig pereskedik, csak ne kelljen betartania a saját törvényeit

„Olyan filmet akartunk készíteni, amit ha húsz év múlva levesznek a polcról, megértik, milyen volt itt az élet” – mondta Rubi Anna dokumentumfilmes, aki hét éven át követte kamerájával az államot beperlő anyákat. A súlyos fogyatékossággal élő gyermekeiket nevelő nők arra akarták rávenni a magyar államot, hogy teljesítse kötelességét, és építsen lakóotthont, ahol gyerekeik a szülők halála után élhetnek.


Jó anya vagy „elég jó” anya? Az anyai szerep kihívásai és elvárásai

A társadalom piedesztálra emeli az anyákat, holott nem mindegyikük képes az odaadó gondoskodásra, ami miatt patológiássá válhat a viszonyuk a lányukkal. De mitől lehet mérgező egy anya-lánya kapcsolat? Milyen hosszú távú következményei lehetnek, ha egy gyerek nem hihet a saját értékességében, ha nem alakul ki benne önmaga iránti tisztelet?


Belső párbeszédben - Anya és magzat összehangolódása

Sokaknak az első ultrahangfelvételek látványa, a szívhang meghallgatása a babával alakuló lélektani kapcsolat kezdőpontja. Az összekapcsolódás természetesen már jóval korábban elindulhat – a tényleges megfoganás pillanata előtt hónapokkal, akár évekkel, ahogy a pár készül a gyermek születésére.


Láthatatlan lányok - Az anyai jelenlét hiánya

Felnőtt nőként folyamatosan mások helyeslését, jóváhagyását várjuk; nehezen alakítunk ki intim, egyenrangú kapcsolatokat; önbizalomhiánnyal küzdünk, nem tudunk kiállni magunkért, gyakori társunk a bűntudat, a szégyen, a félelem, a szorongás vagy a depresszió? Lehetséges, hogy mindezek oka az anyánkhoz fűződő viszonyunkban gyökeredzik.


Az egónkat is próbára teszik a veszteségek

Miken szoktunk rágódni egy trauma után, és milyen kérdéseket kellene inkább ehelyett feltenni magunknak? Mit kell tenni, hogy úgy tudjunk továbblépni egy gyászfolyamatból, hogy közben ne érezzük úgy: eláruljuk elhunyt szerettünket? Hogyan lehet egyszerűen segíteni önmagunkon és másokon, ha valami nagyon fáj? És hogyan tud a személyiségünk fejlődni a gyászból és traumákból való kilábalás során?