Gyerekkorom óta a vasárnapi ebédek ékköve a rántott hús. Készítette a nagymamám, készíti anyukám, készítem én, elmegyek érte többek között a Buja Disznó(k)ba, hétvégente megcsap az illata a társasházunk lépcsőházában. Senkivel se találkoztam még, aki semleges lenne a témával kapcsolatban. Érdekességeket, tippeket osztunk meg az ország egyik legnépszerűbb étele kapcsán.
Pár éve megszellőztették a híres rántott csirke receptjét, amit lehet, most többen próbálnak ki otthon.
Érdekes és tulajdonképpen értelmetlen panírozási ötletekkel áltt elő a NetPincér.
Nálunk a vasárnapok vagy szomorúak vagy panírszagúak, ezekben jeles a nemzet. Hiába is igyekeztek felkent gasztronómusok a rántott húst a főzőtudományok lesajnált szimbólumává tenni.
Találunk egy kedvünkre való receptet, ugyancsak ígéretesnek tűnik a végeredmény, de ott marad a nyakunkon felhasználatlanul pár tojásfehérje. Nemcsak a húsvéti nagy sütés-főzés előtt érdemes tudni, hogy mennyi ideig és hogyan tároljuk, mi készülhet belőle a habcsókon túl. Ami azért mostanság nem annyira aktuális…
Ölre tudnánk menni, hogy megvédjük a rántott hús becsületét, és nem félnénk egy népszavazás eredményétől, hogy maradjon-e étlapjainkon, vagy sem. A panírozás viszont, enyhén szólva, nem tartozik kedvenc foglalatosságaink közé. Sőt.
A rántott hús a Kárpát-medence Jinje és Jangja, a magyar néplélek alfája és ómegája. Életünk első rágható ételeinek egyike, és földi pályafutásunk utolsó receptje, amit elfelejtünk.
