Miközben a progresszív oldal mér és diagnosztizál, a populisták a szavak szintjén demagógok, de a mélyben hitet és katarzist kínálnak. Ezért győznek. Vélemény.
„Nem savanyú a citrom drágám, csak rosszul eszed” – üzeni a slam poetry néven egyre népszerűbb szabad költői versenyek üdvöskéje a pesti galériások utcájából. Egy olyan, nemrégiben nyílt helyről, ahol sajátos együttállással lepik meg a nagyérdeműt: a 21. századi kortárs líra és a fenntartható gasztronómia találkozik a bisztrópultnál.
Itt a Mars Volta hatodik albuma, ami bár nem abban az izgatott közegben jelent meg, mint az első kettő, mégis komoly érdeklődést kelt. Ez nem csak azért nagy szó, mert a progresszív rock iránt igazán csak egy bizonyos, SZTK-szemüveges-Dream Theater-pólós réteg szokott megőrülni, hanem azért is, mert még mindig nem vált igazán unalmassá a produkció. Ezt azoknak is el kell ismerniük, akik irtóznak a Mars Volta zenéjétől.
