Miközben a progresszív oldal mér és diagnosztizál, a populisták a szavak szintjén demagógok, de a mélyben hitet és katarzist kínálnak. Ezért győznek. Vélemény.
„Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz, majd szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.” Antoine de Saint-Exupéry e mondata talán soha nem volt annyira politikailag releváns, mint ma. A progresszív oldal ugyanis, miközben kitartóan gyűjti a rőzsét – adatokat, terveket, szakpolitikát, racionalitást –, szinte észrevétlenül elveszítette a tengert. Nemcsak a hajót nem építi meg, de már nem is beszél róla.
Közben a populisták nem fával dolgoznak, hanem vágyakkal. Nem programokat kínálnak, hanem jelentést. Nem a világ megjavítását ígérik, hanem azt, hogy „van helyed benne, otthonra lelhetsz”.
Ezért válik a Trump-jelenség, Orbán Viktor hosszú kormányzása vagy Giorgia Meloni felemelkedése olyan sokak számára nemcsak elfogadhatóvá, hanem otthonossá is. A populista fordulat nem egyszerűen a politikai racionalitás megkerülése, hanem annak meghaladása – pontosabban: lecserélése egy egzisztenciális, lételméleti ajánlatra. Nem az a meglepő, hogy ezek a szereplők botrányos kijelentéseik ellenére is nyernek, hanem az, hogy miközben mindenki ezeket a botrányokat elemzi, alig vesszük észre:
nem ezért nyernek.
Hogyan indult az iráni nukleáris program? Hogy vélekedtek az ország legfőbb vallási vezetői az atombombáról? És legfőképpen, milyen valós kockázata lehet egy iráni atomfegyvernek?
Eltűnhet a Revolut egyik előnye, ha a cég számára kellemetlen módon értelmezik a nemrég elfogadott, Sulyok Tamás aláírására váró törvényt.
A sérültnek élete végéig jár ingyen az összkomfortos lakás.
A Bonbonetti irodákat is fog építeni.
Rendkívül értékes lehet a Magyar Stratégiai Zrt. nevű cég tulajdonában álló ingatlan.
