Dessewffy Tibor: A populisták fordulata nem csupán megkerüli a racionalitást – lecseréli valami egészen másra

„Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz, majd szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.” Antoine de Saint-Exupéry e mondata talán soha nem volt annyira politikailag releváns, mint ma. A progresszív oldal ugyanis, miközben kitartóan gyűjti a rőzsét – adatokat, terveket, szakpolitikát, racionalitást –, szinte észrevétlenül elveszítette a tengert. Nemcsak a hajót nem építi meg, de már nem is beszél róla.

Közben a populisták nem fával dolgoznak, hanem vágyakkal. Nem programokat kínálnak, hanem jelentést. Nem a világ megjavítását ígérik, hanem azt, hogy „van helyed benne, otthonra lelhetsz”.

Ezért válik a Trump-jelenség, Orbán Viktor hosszú kormányzása vagy Giorgia Meloni felemelkedése olyan sokak számára nemcsak elfogadhatóvá, hanem otthonossá is. A populista fordulat nem egyszerűen a politikai racionalitás megkerülése, hanem annak meghaladása – pontosabban: lecserélése egy egzisztenciális, lételméleti ajánlatra. Nem az a meglepő, hogy ezek a szereplők botrányos kijelentéseik ellenére is nyernek, hanem az, hogy miközben mindenki ezeket a botrányokat elemzi, alig vesszük észre:

nem ezért nyernek.