A 4 milliárdos posta- és nyomdaköltség mellett további 8,3 milliárdot költött a Miniszterelnöki Kabinetiroda a kampányra, miközben a bíróság azóta hiteltelenítette a dokumentumokat, amelyekre az egészet felhúzták.
Átalakultak a reklámozási stratégiák az utóbbi időben, és nem véletlenül. Valami újat kell kitalálniuk a cégeknek, ha ügyfelet akarnak fogni. Van, ahol a vezérek álruhában együtt szidták a saját cégüket az emberekkel, később így tűntek jófejnek. Mások zártkörű koncertre viszik el a behálózni kívánt partnert. Autót például már nem lehet magánszemélynek eladni, a céges flottával házalók pedig örülnek még úgy is, ha 30-40 százalékkal olcsóbban tudják elpasszolni a kocsikat. A bankok óriási ellenszélben hajóznak, mert a megítélésük lenullázódott. A tévéreklámot egyre inkább csak szükséges rossznak tartják a cégek - leszámítva a gyógyszeripart. De van, ahol azzal sem bíbelődnek, hogy lefordítsák az angol nyelvű reklámot magyarra. Eltűntek az általános igazságok, csak az tudja eladni a termékét, aki megtalálja a saját útját.
Van értelme a szolidaritási adónak, ha a német példát másoljuk, de át kéne dolgozni a kettős adóztatási egyezményeket, mert nem előnyösek a magyar gazdaság számára.
Jóri András újságírói beadvány kapcsán vizsgálta a pénztárszövetség "Maradok" kampányára fordított reklámköltések nyilvánosságát.
