#színház














Az őstehetség, aki kinőtte a rászabott szerepet – 90 éves lenne Hofi Géza

Hofi Géza, mint szinte mindenki, aki valamire is vitte Magyarországon a 20. században, megosztó személyiségnek számít, tömegek rajonganak érte, miközben népes azok tábora is, akik a kádári hatalommal ápolt kétes viszonya miatt bírálják. Bizonyos pontig mindkét tábornak igaza van, hiszen ahhoz, hogy Hoffmann Géza porcelángyári munkás kabarétörténeti ikonná, „a Hofivá” váljon, éppúgy szükség volt a benne meglévő elementáris erejű tehetségre, mint az aczéli kultúrpolitika hathatós támogatására.




Hűbérbirtokok és megfojtott történelmi lehetőségek: az elmúlt évek színházigazgatói kinevezései, 2. rész

A Fidesz tizenhat éves kormányzása alatt átírta a színházi törvényt, biztos kormánypárti túlsúlyúvá alakította a „szakmai” bizottságokat, és ha kellett, a leghangosabb tiltakozást is figyelmen kívül hagyta, csak hogy a saját embereiket ültethessék az igazgatói székekbe. Tizenhat év krónikája, második rész: a vidéki botrányok.



„A magyarság szeret bezárkózni, de engem nagyon érdekel, mi van a mi kis burkunkon kívül”

„Szótárral mentem a randira, hogy valahogy azért értsük meg egymást” – idézi fel fiatalkorának egyik meghatározó emléket a mindössze három százaléknyi magyar lakosságú Temesváron a magyar színház társulati tagja, Lőrincz Rita színésznő. Interjú hegyek közti romániai magyar faluról, színházról, Bodó Viktorról és arról, hogy az ember várja, hogy felfedezzék.