Jelenleg leginkább az Északi-tengeren épülnek ehhez tározók, ám a szállításnak komoly költségei vannak, ami tovább növelheti a versenyképességi különbséget az egyes tagállamok között.
A világ jelentős része látszólag felismerte, hogy az emberiségnek belátható időn belül el kell érnie a nettó nulla üvegházgáz-kibocsátásokat, hogy ne fokozzuk tovább a klímaváltozást. A hangzatos klímasemlegességi dátumokat megfogalmazó országok és óriáscégek azonban úgy viselkednek, mint a népmesei okos lány: hoznak is, meg nem is. A kitűzött zéró célszámok mögött jelenleg nem látszanak a konkrét és hatékony cselekvési tervek. A most is elérhető kibocsátáscsökkentési módszereket olyan trükkökkel igyekeznek elfedni, mint a technológiailag gyerekcipőben járó szénkivonás és -megkötés vagy a kibocsátások máshol történő kiváltása (offsetting). A klímapolitikai „kreatív könyvelés” helyett átlátható, robusztus és igazságos kibocsátáscsökkentési tervekre volna szükség. Ezen a téren pedig az Európai Unió is jobban teljesíthetne, Magyarország pedig akár az élbolyba is tartozhatna. Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató (PhD), környezeti szakújságíró írása.
Éles a vita folyik arról, hogyan kellene hozzáállni a kibocsátott szén-dioxid legkörből történő kivonásához. Van, aki szerint ez az egyetlen megoldás, mások szerint viszont csak elodázzák a kibocsátás megszüntetését.
