Egyszerűen létfontosságú a szénkivonás ahhoz, hogy elérjük a klímacélokat – hangsúlyozták tudósok a Guardiannek. A kijelentés előzménye az, hogy „zöld kritikusok” nemrég az Egyesült Királyságban „költséges hibának” nevezték a különböző szénkivonási és tárolási megoldásokat, amelyekkel csökkenteni lehet a fosszilis tüzelőanyagok okozta kibocsátást. A kivonást támogatók legfőbb érve az, hogy a nettó zéró kibocsátás eléréséhez a szénkivonási és tárolási megoldások az egyetlen életszerű és hatásos eszközt kínálják.

Az Egyesült Királyság igazából megfelelő adottságokkal és fekvéssel rendelkezik ahhoz, hogy az ilyen projekteket megvalósíthassák, méghozzá az Északi-tenger alatt. 20 éve elindítottak már különböző CCS projekteket, ezek rendre leálltak, a brit kormány ugyanis hezitált a finanszírozásukat illetően. Boris Johnson miniszterelnök mindenesetre vezető szerepet szán országának, ennek érdekében egymilliárd fontos alapot hirdetett meg 2030-ig a négy legnagyobb ilyen projekt megvalósítására. Környezetvédelmi aktivisták így is szkeptikusak: úgy látják, a CCS a befektetések ellenére sem járulna hozzá jelentősen a 2030-as klímacélokhoz, szerintük inkább a megújuló energiaforrásokra kellene koncentrálni.

Az Éghajlatkutató Kormányközi Testület (IPCC) is számol a CCS-sel. Ahogy arra Lehoczky Annamária éghajlatkutató is felhívta a figyelmet a Másfélfok.hu-n megjelent cikkében: „Minél nagyobb mértékben és minél hosszabb ideig haladja meg a földi átlaghőmérséklet a 1,5 °C-ot, annál nagyobb mértékben kell később ezekre a szén-dioxid-eltávolítási módszerekre támaszkodni.”

Túry Gergely

Na de hogy állnak ehhez a cégek?

Túl sok vállalat alapozna a szénkivonásra és -tárolásra, hogy nettó zéró legyen a kibocsátásuk – állítja a Bloomberg Green. A lap visszautal azokra a szakértőkre, akik szerint a szén-dioxid kivonása a légkörből kiskapu, amellyel a kormányok és a cégek most élni szeretnének, hogy megmutassák, milyen elkötelezetten küzdenek is a klímaváltozás ellen.

Az IPCC a Nemzetközi Energiaügynökséggel arra is felhívta a figyelmet, hogy az energiaipar esetében lényegében semmilyen szénkivonási megoldásra nem lenne szükség, ahhoz, hogy nulla legyen a kibocsátás, ha megújuló energiaforrásokból nyernénk energiát. Ezzel szemben az amerikai villamosipari vállalatok, így a Duke Energy vagy a Southern azt tervezik, hogy a kibocsátásuk nagyjából 5-15 százalékát kompenzálják. Ez ördögi körnek tűnik így.

A tudósok egy közössége is évek óta egyre kritikusabb a szénkivonással szemben: a klímakutató James Hansen a negatív emissziót úgy nevezte, mint ami „rákként terjed a különböző klímaforgatókönyvekben.” Ők is óvnak azonban az általánosítástól is: a nehézipar és a közlekedés okozta kibocsátást például nehezebb csökkenteni, így ezeknél az eseteknél kellene ösztönözni a CCS megoldásokat.

AFP / ANTON VERGUN

Jó megoldás a faültetés, vagy sem?

Hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet, nincs egyetértés a szén-dioxidot megkötő, természetes megoldások hatékonyságok terén sem: számos cég kompenzálja azzal ugyanis a kibocsátását és válik ily módon „klímasemlegessé”, hogy faültető programokat támogat.

2019-ben és 2020-ban több mint 40 cég jelentette be, hogy klímasemlegessé váltak. Ezek több mint fele ezt faültetéssel érte el, úgy, hogy eközben ott, ahol a vállalat lényegében üzemelt, ugyanúgy tovább melegítették a légkört. Ez azonban messze nem elég: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) becslései alapján 2050-ig 500 és 3600 millió metrikus tonnányi szén-dioxidot kellene évente a légkörből kivonni új erdők telepítésével. A British Airways légitársaság és az Eni, olasz olajtársaság vállalta, hogy ők ketten 30 metrikus tonnát vonnak ki évente – ez is csupán a 12 százaléka annak, mint amit az IPCC előirányozott. Az IPCC szerint 500 millió hektárnyi földterület lehet alkalmas arra, hogy oda erdőket telepítsenek azzal a céllal, hogy széntározóként (is) működjenek. A Royal Dutch Shell egyedül vállalta, hogy ennek a tizedét ők finanszírozzák azért, hogy elérjék a nulla kibocsátást.

A Smithsonian trópusi kutatóintézete jelentetett meg egy tanulmányt, amelyben arra hívták fel a figyelmet: igencsak rizikós, hogy rengeteg befektető alapoz különböző, az erdők megőrzésére és újraerdősítésre irányuló programokra, ennek ugyanis nagyon ingatag a tudományos megalapozottsága, és arról is elég keveset tudunk, hogy mennyi szén-dioxidot is kötnek meg a fák, ugyanis ez, az erdők helyétől és még számos tényezőtől függően jelentős eltéréseket mutathat. „Több mint száz éve tanulmányozzák már az ökológusok a trópusi esőerdőket. A legtöbb kutatás azonban egy bizonyos fatípusra, vagy egy régióra koncentrál, emiatt azonban jóval nehezebb, hogy az egész képet lássuk, hogyan is vonják ki az erdők a szén-dioxidot” – magyarázta Helene Muller-Landau, a kutatás vezetője.

AFP / DONAL HUSNI

Az eredményeik szerint a széntárolási képesség, az erdő produktivitása, a szén-dioxid tárolása nagyon változó attól függően, hogy milyen a főmérséklet, vagy éppen a talaj termőképessége. Nedvesebb esőerdőkben gyorsabban nőnek a fák és több szén-dioxidot is tudnak megkötni – ugyanez igaz az alacsonyabban fekvő erdőkre is. Jobb termőképességű talaj esetében is produktívabbak a fák, azonban gyorsabban el is pusztulnak és ha bolygatják az erdőket, akkor is csökken a szén-dioxid-megkötő képességük.

Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy a hivatkozott, korábbi kutatások nem is mindig vizsgálták az erdők és a szén-dioxid-megkötés kapcsolatát, így óvatosságra intenek. Ellentmond az eredményeiknek viszont az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia hivatalos folyóiratának (PNAS) kutatása, mely szerint a közhiedelemmel ellentétben a frissen telepített erdők nem kevésbé hasznosak, mint az öreg erdők, sőt – szénelnyelő képességük jobb volt, mint a már régóta meglévő erdőké.