© Kovács Gábor |
A statisztika szerint a horvátok évente fejenként 85 liter sört isznak meg. Ez több, mint a magyar átlag. De gyanítható, hogy a statisztika nem képes ebből kimutatni azt a jelentős mennyiséget, ami a mintegy negyedmillió honfitársunk számlájára írható. Nagyjából ennyien töltjük ugyanis szabadságunkat a horvát tengerparton. Olykor szomjas torokkal.
A horvát sörpiac főszereplői a nagy európai multinacionális gyártók: az InBev (46%), a Heineken (23%) és a Carlsberg (13%). Mellettük a szlovén tulajdonú Lasko (7%) valamint a két hazai: az eszéki (6%) és a daruvári (3%) söreivel találkozhatunk.
Az InBev Zágrábban gyártja a piacvezető Ozujsko márkát. A mezei 5,2 %-os mellett van egy 6,5%-os alkoholtartalmú is. Ez a mi Borsodi Bivalyunkra hasonlító sör, és nem csak a címkén fújtató állat okán. Sajnos csak az alkoholtartalmat sikerült megacélosítani, amelyhez azonban nem elég testes. Kesernyésségében pedig legfeljebb bikaborjú.
Az Ozujsko mellett a Heineken márkája, a Karlovacko a legelterjedtebb horvát sör. Erőssége egyszerűségében rejlik, legfeljebb határozott utóíze kellemes meglepetés. A Carlsberg PAN nevű söre jellegtelen, de talán azért sem törekszik a gyártó jobb minőségre, mert elsősorban a horvátországi Tuborg és Holsten értékesítésre fektet nagyobb hangsúlyt.
A kóstolt sörök közül a daruvári Staro Cesko az igazai kellemes meglepetés: szerencsére a név kötelez és az „öreg cseh” hozza, amit remélhetünk. Kerek, jól kiegyensúlyozott kis sör, rokona a csehországiaknak, majdnem tökéletes. Kár, hogy a jól marketingelt nagyok mellett nehezebben jut piacra ez a kisebb márka, s csak elvétve kapható. Akárcsak a "futott még"-kategóriába tartozó Zlatorog, ez utóbbit azonban kevésbé sajnáljuk.
Kovács Gábor
