"Az én szememben a koraszülöttek gyönyörűek"
A találkozás egy koraszülöttel majdnem mindig traumatikus élmény a szülőknek, de az első sokk után már ők is nagyon szépnek látják, és gyorsan beleszeretnek a babájukba – mondja a Richter Aranyanyu Díj egyik idei kitüntetettje, Schill Beáta neonatológus, akinek így nemcsak az extrém koraszülöttekkel, hanem a családjukkal is foglalkoznia kell. Milyen esélyei vannak a koraszülötteknek? Hogyan közli az orvos szülőkkel, ha el kell engedni egy babát? Mi az a kenguruzás? Interjú.
hvg.hu: Korábban azt nyilatkozta, hogy ezt a pályát nem lehet nem élvezni. Pedig egy pokolian nehéz élethelyzetben kell a családok mellett állnia, az idő előtt, akár 6 hónapos terhességi korban születő babák megmentéséről nem is beszélve, ami sajnos nem mindig sikerül. Mi az, amit ennyire szeret a munkájában?
Schill Beáta: A babákat, akik tényleg nagyon tüneményesek. Nekem az egy kiló alattiak a favoritjaim. Ők nyilván egészen másként néznek ki, mint egy időre érkező, húsgolyó újszülött, de az én szememben a koraszülöttek gyönyörűek. Ezen túlmenően nagyon szeretek magukkal a családokkal dolgozni. Felemelő érzés együtt felnevelni egy koraszülöttet és vele együtt egy koraszülött családot.
hvg.hu: Közhely, de hatalmas kihívás szülővé válni. Gondolom mindez ezerszer nehezebb pálya a koraszülött babák családjának. Ön hogy látja ezt?
S. B.: Egy érett babával sem könnyű, mert a szoptatástól kezdve a sírás értelmezéséig hirtelen rengeteg dolgot meg kell tanulni. Ennek a nehézségeit egy pillanatig sem szeretném lebecsülni, de a koraszülöttek ellátását végző Perinatalis Intenzív Centrumban (PIC) azzal is számolni kell, hogy a koraszülöttek szülei elveszítettek egy jelentős és fontos részt a babavárás szépségeiből. Hirtelen szertefoszlanak az álmaik, amik arról szóltak, hogy milyen lesz a terhesség 9 hónapja, a vajúdás és maga a szülés, stb. A babaszoba berendezése helyett még az is opcióvá válik, hogy annak a babaszobának nem lesz lakója.
hvg.hu: Feltételezem, hogy az orvos ilyenkor egy kicsit pszichológusként is funkcionál. Hogyan segítenek hirtelen szülővé válni és egyáltalán átvészelni a krízishelyzetet?
S. B.: Hiszek benne, hogy az orvosi pálya bármely területe sok empátiát követel, de a gyerekek világát még mélyebb empátiával és érzékenységgel lehet csak megélni. Mi sosem álltunk az inkubátornak azon az oldalán, ahol a szülők állnak, ezért nincs jogunk ítélkezni, akkor sem, ha néha nagyon nehéz velük. Szerencsés esetben pszichológus segíti őket, de sokszor ránk hárul a feladat, hogy addig beszélgessünk a szülőkkel, amíg el nem jutnak abba az egyensúlyi állapotba, ahol már együtt tudunk működni, egyenrangú csapattagokként szolgálva a koraszülött babájukat. Ez nagyon fontos, hogy nálunk az osztályon nincs valódi alá-fölérendeltségi viszony, egyedül a baba áll fölöttünk, mindannyiunknak őt kell szolgálnunk. Ars poeticám, hogy a baba a főnök.
hvg.hu: Vannak bevált kommunikációs stratégiák? A rossz híreket például hogyan szokta közölni?
S. B.: A koraszülés gyanújával kórházba kerülő anyák ma már szinte kivétel nélkül tüdőérlelő, szteroidinjekciót kapnak. Ennek legalább 48 óra kell, hogy megfelelően kifejtse a hatását. Sokkal jobb esélyekkel indul a család, ha a babát addig bent tudják tartani a szülészdoktorok. Mi ilyenkor már megismerkedünk a szülőkkel, így elméletben már tudják, mi történik majd a babájukkal miután megszületik, és bár első belépésükkor ijesztő, mégsem ismeretlen már számukra a PIC technokrata világa. Az általános kommunikációs alapelv egyébként mindvégig az, hogy őszinték vagyunk, elsősorban a jelenről és a babájukat érintő örömökről, problémákról beszélgetünk. A jelszó az, hogy a folyón akkor megyünk át, amikor odaérünk a hídhoz. Nem szabad folyton a lehetséges szövődményekre gondolni, még egy félkilós, 24. hétre született babánál sem. Mindig kell valamilyen kiemelendő pozitívumot találni, például meg kell mutatni, hogy milyen aranyos a baba, mikor egy odanyújtott ujjra ráfog a kis kezével, vagy a mama, illetve a papa hangja hallatán kisimul az arca. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne beszélnénk velük a lehetséges veszélyekről.
hvg.hu: Kell küzdeni az anyák bűntudatával? Mennyire jellemző, hogy az anyák magukat hibáztatják a koraszülés miatt?
S. B.: Rendkívül jellemző, és fontos, hogy ezzel foglalkozzunk, mert rengeteget ront a helyzeten, ha a bűntudat meggátolja az anyát a babájához való odafordulásában. Sok esetben mi sem tudjuk a koraszülés pontos okát, és bizony a legóvottabb terhesség is végződhet koraszüléssel. Az biztos, hogy a rossz szájhigiéné és fogazat, a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás, illetve az egészségtelen, nem kiegyensúlyozott táplálkozás, továbbá a különböző hüvelyi fertőzések, a toxaemiához vezető magas vérnyomás, a méhlepény rendellenes helyen történő megtapadása és számos tényező koraszüléshez vezethet.
hvg.hu: A bűntudat mellett előfordul, hogy az anya, vagy az apa teljesen elutasítja a koraszülött gyereket?
S. B.: Nagyon hosszú és nagyon egyértelmű elutasítást nem szoktam tapasztalni. Az biztos, hogy a találkozás egy koraszülöttel majdnem mindig traumatikus élmény a szülőknek. Aztán persze, az első sokk után már ők is nagyon szépnek látják, és gyorsan beleszeretnek a babájukba. Az is tipikus, hogy eleinte félve mennek az inkubátorhoz, de ezt fel lehet oldani azzal, hogy a szülőket egyből bevonjuk a baba ellátásába. Az anyatej-elválasztás a koraszülő anyáknál is ugyanúgy beindul, de a fenntartása, a megfelelő tejmennyiség biztosítása komoly erőfeszítést követel tőlük. Az anyatej az egészséges fejlődés érdekében minden újszülöttnek elemi szükséglete, az apró koraszülöttek számára pedig szó szerint a túlélést jelentheti. Úgyhogy az anyák azonnal bekerülnek egy szigorú napirenddel járó verklibe: 2 óránként fejni kell, a kettő közt enni, pihenni, zuhanyozni, kenguruzni stb. Így tulajdonképpen alig marad idejük az aggódásra, illetve mindig ott vagyunk körülöttük, bármikor van alkalmuk megbeszélni velünk a kétségeiket.
hvg.hu: Ha jól tudom, ön mindig is híve volt annak, hogy az apák is aktívan kivegyék a részüket a gyereknevelésből, így a koraszülöttek gondozásából is.
S. B.: Hitem szerint az anya és az apa is egyenrangú szülő. Sajnos, viszonylag sok család esik szét a koraszülött gyermek okozta krízis következtében, ezért be kell vonni az apákat is. A kutatások alapján ma már tudjuk, hogy sokkal könnyebb megélnie az apaságot annak, akinek gyermeke a születését követő első nap folyamán legalább 30 percet a mellkasán tölthet. Az talán így nem igaz, hogy a papákat én engedtem be először az inkubátor mellé a koraszülött osztályra, de az biztos, hogy mindig is szorgalmaztam, hogy a kenguruzásból, a pelenkázásból, a szondán keresztül történő táplálásból, a legapróbb koraszülöttek papája is kivehesse a részét.
hvg.hu: A kenguruzás pontosan mit takar?
S. B.: Azt, hogy a babát minél kisebb pelenkában kitesszük a szülő mellkasára, úgynevezett bőr-bőr kontaktust biztosítva. A szülő élő inkubátorrá válik, melynek számos pozitív élettani hatása van, ami segíti a kis koraszülöttek fejlődését. A mamával kenguruzva jelentősen fokozza az anyatej mennyiségét is.
hvg.hu: A gyermek ágya mellett támla nélküli szélen virrasztó szülők, korlátozott látogatási idő, földön alvás stb. – Sokan panaszkodnak az áldatlan állapotokra, ha kórházba kerül a gyerek. Ön viszont sokat harcolt a családbarát ellátásért a PIC-en. Hogy sikerült eredményeket elérnie?
S. B.: A koraszülött osztályokon, ahol volt alkalmam dolgozni, mindig is családiasabb volt az ellátás. A Schöpf-Merei Kórházban és a Honvédkórházban is volt rá példa, hogy a szülők együtt ünnepelték a szilvesztert a babával kenguruzva, de ugyanúgy volt hanukázás is gyertyagyújtással. És az sem volt ritka helyzet, hogy éjszaka fél 3-kor az inkubátor mellett álltunk, és egyszer csak megjelent mellettünk az anya. Stephen King Ragyogás című könyvének egyetlen fontos mondata van: „Minden anyuka ragyog egy kicsit”. Ez tényleg így van, mert minden anya azonnal megérzi, ha a gyerekével történik valami.
hvg.hu: Ez az ikrekre is igaz, nem? Több koraszülött ikres anyuka is beszámolt arról, ha ez egyik babával baj történt az inkubátorban, a másik megérezte, és azonnal sírni kezdett.
S. B.: Sőt, az ikreknél ez sokszor méhen belül is működik. Volt több olyan koraszülött ikerpárunk is, ahol például az egyik baba nagyon el volt maradva a fejlődésben, és nem bírta volna tovább, vagy már nem volt számára megfelelő a méhen belüli közeg, így az ikertestvér megrepesztette a saját magzatburkát, hogy megszülessenek.
hvg.hu: Hol tart ma az orvostudomány? Mennyi a maradandó károsodás egy koraszülöttnél?
S. B.: Ez változó. Nyilván a 24-26. hétre született korosztály a legsérülékenyebb. A Honvédkórházban sikerült egészségesen felnevelnünk egy 23 hetes és 5 napos korában született kisfiút. Az első igazán pici koraszülöttem egy 24. hétre született, 560 grammos kislány volt, aki ma már 15 éves, három nyelven beszél, s csak a szemüvege jelzi a koraszülöttség maradandó következményeit. Ha túléljük az első hetet agyvérzés nélkül, ami szerencsére egyre ritkábban fordul elő, akkor már nagyrészt már kinőhető következményekkel állunk szemben. Persze azt követően is nagyon kell óvnunk őket a fertőzésektől, aminek szintén az anyatej és a kézhigiénia a két fő fegyvere.
hvg.hu: A legnehezebbet hagytam a végére. Mi a helyzet akkor, ha mégis el kell engedni egy babát?
S. B.: Nagyon fontos, hogy az elengedés szeretetteljes, teljes élmény legyen a családnak. Ilyenkor lehetővé kell tennünk, sőt, biztatnunk kell a szülőket arra, hogy öleljék át a babájukat, és úgy búcsúzzanak el tőle.
hvg.hu: Ön hogyan éli meg, amikor elmegy egy baba?
S. B.: Nagyon nehezen, mert hamar kötődni kezdek a kis koraszülöttekhez. Úgy érzem, ilyenkor a babákkal egy kicsit mi is meghalunk, és természetes, hogy együtt sírunk a szülőkkel. Ugyanakkor tudjuk, hogy túl kell élnünk, tovább kell csinálni a többi baba érdekében. Én hiszek abban, hogy nincs értéktelen élet, és egy élet értéke nem mérhető abban, hogy milyen hosszú. Ha egy baba csak néhány napig marad velünk, az ő élete számára így teljes élet, s éppoly értékes, mint az idős kort megélők élete. Hiszem, hogy sokszor maradandóbb hatással van a világra, amit ők adnak nekünk.
Névjegy – Schill Beáta |
Mindig is szeretett olvasni, és a könyvek mai fontos napig részei a mindennapjainak. Gimnazistaként mondták is neki, hogy nem normális, ha orvosnak megy, miközben ennyire érdekli az irodalom. Ő viszont mindig is tudta, hogy gyermekorvos lesz, és ez fontos: nem orvos, hanem gyermekorvos. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1994-ben diplomázott. Az egyetemi évek alatt már volt alkalma betekinteni a koraszülöttek világába a SOTE I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán töltött gyakorlati évek alatt. Egyetem után a Bethesda Gyermekkórházban helyezkedett el, gyermekorvosként 2000-ben szakvizsgázott, s ezt követően tért vissza a koraszülöttekhez. A Schöpf- Merei Kórházban annak megszüntetéséig dolgozott. A kórház bezárását követően – kis kerülő után – a Cerny Mentőszolgálatnál és a Honvédkórházban folytatta munkáját. Onnan idén áprilisban a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház Koraszülött osztályára váltott. Mint mondja, szinte az összes apró baba nevére emlékszik az elmúlt 16 évből, és a Facebooknak hála, aktívan követi is a gyermekek sorsát, fejlődését. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
