És akkor föladod az álmot, amiért egy évet küzdöttél
Nyolcezer méter felett, beszűkült tudatállapotban minden porcikád lefelé parancsol, te meg mész fölfelé – mondják a hegymászók. Visszafordulni nagyon nehéz, óriási lelki energiák kellenek hozzá, Suhajda Szilárd betegség, Klein Dávid pedig az erős szél miatt volt mégis kénytelen megtenni a Mount Everesten.
"Valami hegyen vagyok" – saját bevallása szerint ennyit fogott fel Reinhold Messner abból, hogy a világon az első páros tagjaként sikerült feljutnia oxigénpalack nélkül a világ legmagasabb hegyének tetejére. Egészen más a létezés és a működés is 8 ezer méter fölött. Klein Dávid ezt a részegséghez szokta hasonlítani, Nedeczky Júlia hegymászó és pszichológus – aki szintén járt 8 ezer méter felett – inkább a lázas állapotot hozza példaként:
"A hegymászó elképesztően gyenge olyan magasságban. Leginkább olyan érzés, mint mikor valaki lázas, és az ágyból kikelni sincs ereje. 8 ezer felett viszont ilyen állapotban kell mászni -40 fokban és erős szélben."
Ami tengerszinten csak egy Gellért-hegynyi magasságnak tűnik, vagy egy Pilisnek, az odafönt többórás küzdés: 50 méter megtétele felfelé eltarthat egy órát is. Vannak mászók, akik lépésenként állnak meg 20 másodperces pihenőre, a sprintesebb verzió a három lépésenként 1 perc pihenő. A mozgás iszonyúan lassú, a pulzus viszont közben az egekben van: a normál érték 2,5-szeresét éri el úgy is, ha az ember meg sem mozdul.
"Minden porcikád lefelé parancsol, te meg mész fölfelé"
– fogalmazott Klein Dávid.
Az ember olykor legfeljebb a saját nevének ismételgetésére és egyjegyű számok összeadására képes, ebből tudja leszűrni, hogy még észnél van. Vagy ha még eszébe jut az anyja neve, de a mászótársáé mondjuk már nem feltétlenül. Vagy teljesen kiesik, mi történt. Erre jó példa, amit Klein Dávid maga mesélt el a legutóbbi, szintén sikertelen 2014-es csúcskísérlet után. Leegyszerűsítve a történet: ő a körülmények ellenére még ment volna feljebb, mikor rádión a táborvezető ráparancsolt, forduljon vissza. Klein abban a tudatban vonult le a hegyről, hogy könnyű és felelősségteljes döntést hozott, majd később kiderült, hihetetlen anyázás előzte meg a visszafordulását. A veszekedésből egyetlen szóra sem emlékezett, mikor megmutatták neki a felvételt.
Önreflexióra képtelen állapotban elengedni a nagy célt
Nedeczky Júlia a hvg.hu-nak azt mondja, nem törvényszerű a ködös tudatállapot 8 ezer méter fölött sem, neki például nem volt ilyen problémája, akklimatizáció során viszont neki is volt bizonytalan tudatállapota. Az agyi ödéma viszont bármikor lecsaphat, emiatt lehet zavarodott az elme. Ilyenkor azonnal el kell indulni lefelé. Az embernek pontosan ismernie kell magát, hogy tudja, mi az a fejfájás és rosszullét, ami még nem kritikus. 8 ezer méter felett már halálzónáról beszélnek, és nem véletlenül: bármikor leállhat a szív és összeomolhat a tüdő.
Cserép Csongor sportpszichológus – aki az expedíció indulása előtt Klein Dáviddal és Suhajda Szilárddal is dolgozott – azt mondja, odafönt kialakulhat "egy önreflexióra képtelen állapot, mikor azt sem tudja a hegymászó, ki ő, hol van, hova megy és mit csinál."
Ahhoz pedig, hogy egy ilyen mentális állapotban, teljesíthetlen körülmények között ne vonzza be a csúcs, nagyon erős mentális és pszichés kiegyensúlyozottság kell. "Ha valakit ilyen állapotban el akarnak tántorítani a céltól, fizikai ellenállásig is elmehet" – mondja általánosságban Cserép.
Szerinte az, hogy mindkét mászó visszafordult ahelyett, hogy az életét kockáztatta volna, különösen erős mentális állapotról tanúskodik.
"Ehhez nagyon erős lelki energiák kellenek, óriási eredmény, hogy nem lett baj."
Most mehetett volna
Azt egyelőre nem tudni, hogy Klein pontosan milyen körülmények között fordult vissza, tolt-e a határain. Azt tudjuk, szomorúan vonult le a kettes táborig, Suhajda Szilárd sírva érkezett meg. A részleteket Cserép sem ismeri, de szerinte már az rendkívüli erőfeszítésre vall, hogy Klein annak ellenére elindult a 8 ezer méteres táborból a csúcs felé, hogy látszott, a brutális időjárás miatt semmi esélye. A foglalkozásokon komolyan begyakorolták, mit kell tenni extrém helyzetekben, meghatározták előre a határt, ameddig el lehet menni. A sportpszichológus 100 százalékig biztos abban, hogy ha az idő megfelelő, Klein feljutott volna a csúcsra,
"annyira erős és motivált volt. De az ég nem volt hozzá kegyes".
Másokhoz sem, a szezonban többen meghaltak – köztük a világ egyik legjobb hegymászója, Ueli Steck –, palack nélkül pedig mindössze hárman jutottak fel, Kleinékhez képest a hegy ellentétes oldalán.
Nedeczky Júlia azt mondja, rossz időjárás vagy betegség esetén nem lehet mérlegelni.
„A feje tetejére állhat, akkor sem tud tovább menni az erős szélben, az olyan, mintha falba ütközne az ember.”
Ha négykézlábra ereszkedve küzd az elemekkel, akkor viszont evidens, hogy az út nem fölfele, hanem lefele vezet. A szél ugyanis könnyen ki is billentheti a mászót az egyensúlyából, aki elesve kicsúszhat a havas, jeges szakaszokon.
„Ilyenkor nincs helye szubjektív tényezőknek, ez objektív visszafordulásra késztet. Ha a hegymászó amúgy jól van, maximum bosszankodhat az ilyen helyzet miatt, de erre minden hegymászó fel van készülve, ismeri a hegyek természetét. Ez olyan extrém körülmény, amit nem tudsz nem elfogadni. Mindig a hegy diktál. Lehetnek olyan körülmények, ami miatt vissza kell fordulni, és ez a normális. A csoda az, ha ilyen magasságban úgy jön ki a lépés, hogy az ember felér a csúcsra. Ez nagyon ritka.”
Egy hirtelen jött betegség esetén inkább a bosszúság és a méreg dominál az emberben, hogy hiába készült hónapokat, nem tudta kiadni az erejét. Ez kevésbé érinti az önbizalmat, hiszen megint egy tőle független körülmény miatt kellett visszafordulni.
A harmadik eset, mikor a hegymászó ront el valamit: későn indul vagy nem készült fel eléggé, és ezzel a hegyen szembesül. Ilyenkor a szomorúság mellett meginoghat a magába vetett hit. Itt két út van: vagy tanul belőle, vagy figyelmen kívül hagyja a saját hibáját, és ugyanúgy próbálkozik tovább, mint eddig – mondja Nedeczky Júlia.
Lent eldöntöd, és ahhoz tartod magad
Nyolcezer méter felett az működik, hogy az ember lent hoz szabályokat, amelyeket fent alkalmazni fog, például hogy 15 óra menetelés után, vagy délután 2-kor bárhol vagyok, visszafordulok. Így fönt nem kell gondolkodni, mit tegyen. Hiába tudna még menni, a saját biztonsága érdekében visszafordul.
Nedeczky Júlia szerint valójában ez sem döntési helyzet, hiszen aki 8 ezer méter fölé megy, tisztában van a hegy történelmével, „a korábbi tragédiák megmutatják, mi értelme van annak, ha az ember tartja magát egy korábban hozott elhatározáshoz”.
Ennek ellenére előfordulhat olyan lelkiállapot, hogy mégis megpróbálja. Ha valaki nagyon jó erőben van, lehet megalapozott is egy ilyen döntés, de más esetben is nagy lehet a kísértés: a sok befektetett pénz vagy energia miatt nagy a nyomás, és az ember gyengébben is tovább megy. Egy elhibázott döntés vezethet tragédiához, jobb esetben „csak” le kell menteni a túrázót.
Nedeczky Júlia azt mondja, ő még soha sem volt ilyen helyzetben.
„Nekem mindig könnyű volt visszafordulni, amikor annyira erős volt a hegy.”
Nem a csúcs a lényeg önmagában
Cserép Csongor azt mondja, ilyen magas intellektusú hegymászóknál, mint például Klein és Suhajda, a mászás lényege nemcsak a csúcs elérése, hanem egy belső út megtétele, a határaik feszegetése. Egy átlagember számára nehéz megítélni a hegymászást, a sikert abban mérik, feljutott-e a mászó a csúcsra vagy sem. Náluk viszont nem a csúcshódítás a legfontosabb érték – sőt, nem is hódításként vagy támadásként beszélnek a feljutásról, mert a hegy az úr –, a lényeg belül van.
A kudarc is egészen más, mondja Cserép: „Az ember jó és rossz tulajdonságai küzdenek egymással. Az akarat a gyengeséggel, a kitartás a lustasággal, az alázat a gőggel, a koncentráltság a szétszórtsággal, az egyhegyűség a tompasággal, a lényeglátás a lényegtelen gondolatokkal való vesződéssel, a magabiztosság a bizonytalansággal, a belső nyugalom az érzelmek általi mozgatottsággal és a szilárdság a puhánysággal. Amennyiben a mászóban lévő rossz tulajdonságok miatt hiúsul meg a cél, akkor lehet kudarcról beszélni. Itt erről most szó sem lehetett.”
A Magyar Everest Expedíciónak vége, Klein Dávid a tervek szerint szombaton ér le az alaptáborba. Újabb csúcskísérletre nincs lehetőség, a tavaszi mászószezonnak vége, a serpák lassan leszerelik a mászást könnyítő létrákat és köteleket. Suhajda Szilárd először, Klein Dávid kilencedszer próbált feljutni a Mount Everest 8848 méteres csúcsára, ahol magyar mászó oxigénpalack nélkül még nem állt. Oxigénpalackkal a hegyet nagyjából 4500 ember mászta meg – volt, aki többször is –, míg palack nélkül nagyjából 200 ember jutott fel 1953 óta. A hegyen a kezdetektől csaknem 300 ember halt meg, kicsúszás, lavina, kihűlés vagy betegség miatt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
