Donald Trump elnökségének egyik leglenyűgözőbb rejtélye a kézfogása. A gesztusa nemrég azért került be megint a hírekbe, mert Franciaország új elnöke, Emmanuel Macron saját pályán verte meg az amerikai elnököt: olyan erősen és látványosan fogott kezet vele, hogy az még magát Trumpot is meglepte. De ez is csak bizonyíték arra, hogy a világ vezetői tanultak az amerikai elnök eddigi találkozóiból, és tudatosan készülnek arra, hogy miként fognak kezet rázni vele.

A jelenségre azonban a pszichológusok is felfigyeltek, és próbáltak magyarázatot találni arra a furcsaságra, hogy Trump miért nem képes viszonylag feltűnés nélkül kezet rázni.

Nézzük előbb a védjeggyé vált mozdulat részleteit: Trump általában félig nyitva nyújtja oda a tenyerét, jelezve, hogy küszöbön áll egy kézfogás, majd amikor megkaparintja a partnere kezét, erőteljesen magához húzza, és ezzel arra kényszeríti a másikat, hogy megnyújtsa az egész karját és kifordítsa a felsőtestét egy számára nyilvánvalóan kényelmetlen pozícióba.

Trump nem híve a viszonylag egyszerű kézrázásnak sem, általában úgy mozgatja a karját, mintha fát vágna, miközben a partnere kezét furán kiforgatja, majd a saját másik kezével mintegy megpecsételi a kézfogást.

A kérdés az, hogy mégis miért teszi ezt.

A témában megnyilvánuló pszichológusok szerint az egész a dominancia kinyilvánításáról szól, Trump azonban annyira erőlködik közben, hogy már nevetségessé válik, ami viszont elég távol áll a dominanciától. Pedig az eredeti szándéka szerint ez valószínűleg egy megfélemlítési technika a szakemberek szerint.

A politikusok egy kézfogással általában vagy a tiszteletüket akarják kifejezni, vagy szavazatokat próbálnak szerezni. Trump ezzel szemben a szakemberek szerint nem nagyon akar más, mint jelezni, hogy ő az alfahím, és az első pillanattól kezdve védekezésre akarja kényszeríteni a partnerét. Amitől azért elég fura szerzetnek tűnik.

A poén az egészben az, hogy Trump nem is szeret kezet fogni – egy eddig meg nem erősített indoklás szerint azért, mert irtózik a kórokozóktól. Volt, hogy barbár aktusnak nevezte a kézfogást, máskor az amerikai társadalom átkának kiáltotta ki. Ehhez képest lassan ez az, ami a külpolitikája védjegyévé válik.