hvg.hu: Múlt héten írtuk meg egy édesanya és nyolcadikos, Asperger-szindrómás, magántanuló fia történetét, amely szerint az iskolájuk nem engedi ballagni a fiát. Kiderült, hogy az önök intézményéről, a Mindenki című filmből mindenki által ismert iskoláról van szó. Valóban ez történt?

Bodó László: A szülő által leírtak döntő része hazugság. A tantestület állásfoglalása az volt – és ezt megírtuk a szülőnek, és azóta már a Helsinki Bizottságnak is – hogy nem szerencsés, ha a fiú részt vesz a ballagási ünnepségen, ugyanis egyszerűen nem volt jelen az osztály életében. Nem tartozott a közösséghez, nem azért, mert mi eltiltottuk, hanem azért, mert egyáltalán nem érdeklődött iránta. Rengeteget hiányzott. Egyébként épp azért kérelmezte a szülő a magántanulói státuszt, mert a sok hiányzás miatt veszélyben volt a tanév sikeres teljesítése. Mindenről dokumentumaink vannak. Azt is hozzátettük ugyanakkor (ismerve az idevágó jogszabályokat), hogy a tantestület véleménye ellenére a fiú, ha akar, részt vehet a ballagáson. Az külön felháborító volt, hogy a szülő azt írta: azért nem engedjük a ballagást, mert gyermek aspergeres. Ez olyan mértékű csúsztatás, ami egyszerűen galádság. Ha majd elcsendesedtek a dolgok, ezen állítások miatt bírósághoz fogok fordulni, mert az iskolát és a kollégáimat megalázták.

hvg.hu: De a szülő nem nevezte meg az iskolát.

B. L.: Ez nekem nem vigasz. Hiszen gyorsan megtaláltak; még aznap hívott a Klik, keresett az ombudsman. Mindenki tudta, hogy a Bakáts téri iskoláról van szó. Mi ráadásul nem tudtunk reagálni; mondjuk, nem is keresett meg senki.

Fülöp Máté

hvg.hu: Úgy nehéz, ha nem tudjuk, melyik iskolában történt az eset.

B. L.: Ennek kiderítése körülbelül 3 perc lett volna… Sok mondanivalónk lenne, ha hagynák ezeket kifejteni. Emelt szintű ének-zene tagozatos általános iskola vagyunk, de az állandó oktatási átalakítások miatt kerülnek hozzánk olyan gyerekek is, akik valamilyen problémával, hátrányos helyzettel küzdenek. És mi igenis fontosnak tartjuk ezeket kezelni. Az érintett fiú, mint a körzetünkbe költöző iratkozott be hozzánk, ami után két héttel kaptuk meg a szakvéleményt. A tankerület kijelölte az iskolánkat, noha az alapító okiratukban nem szerepel ennek a problémának az ellátása. De mivel ígéretet kaptunk arra, hogy utazó gyógypedagógus jár majd ki a fiúnak segíteni, azt mondtuk, persze, próbáljuk meg. Hazugság minden olyan állítás, hogy a tanárok nem vették figyelembe a tanuló speciális szükségleteit. Mindig más, neki való feladatot kapott, amikor számot kellett adni valamilyen tananyagból. Egyébként, ha nekem hasonló problémával küzdő gyerekem lenne, nem biztos, hogy a legközelebbi iskolába adom be automatikusan, inkább egy olyat keresek, ami neki való, ahol jó helyen van. És azzal, amit az anyuka írt, hogy fia a betegsége miatt alszik el sokszor, nehéz mit kezdeni. Ha ideküldi az állam az utazó gyógypedagógust, aki egyéni fejlesztési terv alapján segítene a gyereknek, és a gyerek nem jelenik meg, azért az nincs rendben.

hvg.hu: Jól érzem, hogy nagyon felzaklatta a tantestületet a szülő levele?

B. L.: Tiszta a lelkiismeretünk. De nagyon szomorúan várjuk a nyarat. Mert megint egy tisztességesen végigdolgozott tanéven vagyunk túl, sok eredménnyel és örömmel, és a sajtóban kontroll nélkül gyalázták az iskolát. Pedig mi, annak ellenére, hogy szűkös a feltételrendszer, fontosnak tartjuk az integrációt. Ez egy nagyszerű dolog, de csak akkor, ha megvannak a feltételei, anélkül az egész egy humbug. Hacsak nincs egy nagyon toleráns, ehhez affinitást mutató pedagógus. Az iskolák próbálják kezelni ezeket a helyzeteket a maguk eszközeivel. Most is jár több olyan gyerek ide is, akik mindenféle problémákkal küzdenek („papíros gyerekek”). Igyekszünk tüzet oltani, és amiben különösen tehetségesek, megerősítést adni. Büszkék is vagyunk az sni-s (sajátos nevelési igényű – a szerk.) tanulóink teljesítményére. Mert segítséget, pénzt, paripát, fegyvert nem kapunk ehhez.

hvg.hu: A Bakáts téri iskola február óta az ország egyik legismertebb iskolája. Az Oscar-díjas Mindenki című film miatt híres lett az intézmény és a kórusa. Változott valami az iskolában, amióta ez a hírnév övezi?

B. L.: A kórusunkat azóta ezernyi helyre hívják. Sok feladata van a kollégáknak a próbák, fellépések miatt kieső órák pótlásával. És bizonyos szempontból elég nehéz helyzetben vagyunk, mert Magyarországon minden átpolitizálódik. Mi azt találtuk ki, hogy bárhova hívnak, a véleményünket megtartjuk magunknak, és ha tudunk, elmegyünk. Nem lehet véleményünk, mindenhol fontos, hogy énekeljünk. Himnuszt éneklünk most Nagy Imre újratemetésének évfordulóján, de a CEU rektora is felhívott minket, hogy a Müpában tartják a tanévzárójukat, és énekeljünk ott. Megyünk oda is. Fellépünk a VOLT Fesztiválon, különböző sportágak magyar válogatott mérkőzésein stb. Ahova felkérést kapunk, megyünk. Minden ilyen fellépés óriási élmény a gyerekeknek. Nyilván van olyan kérés, amit le kellett mondani, de ebben nem volt semmilyen spekuláció. Mi a diákok érdekeit nézzük.

Fülöp Máté

hvg.hu: Ezekért a fellépésekért kapnak pénzt?

B. L.: Igen. Az alapítványunk ezekért támogatást kap. Színpadra gyűjtünk, ebből finanszírozzuk a kórus külföldi útjait (két fölkérésünk is van most is: Franciaországba és Svájcba is megyünk). Egy ilyen út több millió forint, és a diákjainktól nem akarunk pénzt szedni. Úgyhogy például erre használjuk fel az Oscarral járó sikert és reklámot. A kórusvezető Molnár Mónikával ráadásul nagyon fontosnak tartjuk az – utóbbi időkben szinte teljesen elhaló – kórusélet feltámasztását. Gondoljunk csak bele: még 20 éve is minden általános iskolának volt saját kórusa. Ma vajon hánynak van?

hvg.hu: Az iskola többször bekapcsolódott a Tanítanék akcióiba, készültek kockás inges fotók, stb. Mennyi mozgástere van ma egy pedagógusnak arra, hogy kifejezze a véleményét például az oktatáspolitikáról?

B. L.: Egymásnak mindig elmondjuk a véleményünket… (nevet) De valójában, mint általában az elmúlt huszonvalahány évben, jóformán semmi. Mi is reménykedtünk időnként, hogy meghallgatják azokat, akik a terepen húzzák az igát. De valahogy ez soha nem történt meg. Az, hogy megint politika lett a magyar iskolából, nagyon elkeserít bennünket. Sajnos, az oktatást a rendszerváltás idején nem vették ki abból a kazalból, amiben bármi politikai üggyé tehető. És ezzel ott meg is pecsételődött a magyar közoktatás sorsa. Mert bármilyen hatalmas reformkísérlet, szervezeti átalakítás volt – új központ, félig önkormányzati fenntartás, aztán teljesen állami – ezek semmilyen eredményt nem hoznak. Ha én lennék az oktatási miniszter, arra törekednék, hogy legalább 30 év múlva legyen egy jó oktatási rendszer. Rövid távon ugyanis ez nem fog menni. Az oktatás olyan, mint egy hatalmas dunai uszály, megfordítani nagyon nehéz. Ennek ellenére ilyen fordulatokat kényszerítettek rá a rendszerre most nagyon rövid idő alatt többet is.

Fülöp Máté

hvg.hu: Mégis, mivel kellene ön szerint kezdeni?

B. L.: Semmi nincs a pedagógusképzés korszerűsítése nélkül. A többi minden maszlag. Be ne dőljünk annak, hogy most majd komoly továbbképzést kap az 58 éves Lonci néni, mondjuk az Asperger-szindróma integrált kezeléséhez! Kap továbbképzést, de attól nem ő lesz gazdagabb, hanem az a cég, aki tartja. Fontos lenne, hogy elérjük, a tanári pálya ne ilyen lenézett nulla legyen, mint amilyen ma. Korábban egy pedagógus megbecsült értelmiségi volt, most meg olvastuk a kommentekben, hogy minek tartják a tanárokat az emberek. És gondoljunk bele, ma egy pályakezdő pedagógus 117 ezer forintot visz haza! Pedig, ha magasabb lenne a fizetés, többen jelentkeznének tanárnak. (Az életpályával járó többletbér mára szép lassan elsorvadt.) És tisztességes megélhetést kellene látnia maga előtt a fiatal pedagógusjelölteknek. Ha sokan jelentkeznének a tanárképzésbe, akkor ki lehetne szűrni a legjobbakat és az alkalmatlanokat. Nagyon fontos lenne visszaadni a tanárok szabadságát is! Finnországban például a tanítót hagyják dolgozni, lehetőleg az igazgató és az adminisztráció nem is abban az épületben van, ahol az órák folynak. Olyan bizalmat élvez a pedagógus a finn családok részéről, hogy nincs szükség szülői munkaközösségre sem. És az sem mindegy, hogy a nemzeti jövedelem mekkora részét költjük az oktatásra. És oda, ahol baj van, még több forrást kell biztosítani.

hvg.hu: Ha most lenne egy olyan kegyelmi állapot, hogy tényleg kivennénk az ön által említett átpolitizált kazalból az oktatást, és a megfelelő erőforrásokat biztosítaná erre a büdzsé, akkor is csak évtizedek múlva állna be egy jó rendszer. De a gyerekeink most ülnek ott az iskolapadban. Ők akkor már elveszett generáció?

B. L.: Nem elveszett generáció, mert szerencsére a pedagógusok mindenfajta uszályfordítás, új tankönyvek és új lózungok ellenére tisztességgel dolgoznak. Én igazgatóként annyit tehetek, hogy próbálom megteremteni azt a bizalmi légkört legalább az iskolában, ahol a tanárok nyugodtan és szabadon dolgozhatnak. Nálunk elkötelezett, önállóan és tisztességgel dolgozó pedagógusok vannak. A ballagásra általunk nem javasolt fiút is csak ilyenek tanították.

Fülöp Máté

hvg.hu: Mit fog mondani a tanévzáró beszédében?

B. L.: Nem szoktam sokat beszélni a tanévzárón. Inkább átadunk számos jutalmat, emlékérmet, jutalomkönyvet, sőt pénzt osztunk annak, aki önmagához képest felülteljesített, stb. Aztán, inkább azt mondom, hogy „a 2016/17-es tanévet lezárom, éljen a nyár, a vakáció!”. Akkor hatalmas örömujjongás, taps, és utána szépen mindenki hazamegy. Ennyi.

hvg.hu: De, ha valamiért muszáj lenne a tanév végén beszédet mondania, mit üzenne a szülőknek, tanároknak?

B. L.: Azt szoktam mondani az elsős szülőknek, amikor először jönnek be az iskolába, hogy ha nincs meg a harmónia és a teljes összhang a pedagógusok és a szülők között, akkor semmi esélyünk nincs. Ha viszont van párbeszéd, összhang köztük, akkor szinte mindegy, hogyan fordítgatja a politika azt az uszályt, a gyereknek jó lesz, tanulni fog, szeretni fogja az iskolát, és bízik a pedagógusában. Egyelőre ennyit tehetünk ebben az átmeneti időszakban. Aztán egyszer csak átesik a magyar társadalom azon a bizonyos 30 éven. Muszáj lesz, mert, ha sokáig pörög ez az uszály, abból csak szédülés lesz, jó eredmény soha.