Nem elég, hogy emberfeletti teljesítmények árán megszereztünk minden ajándékot, elszántan szembenéztünk a plázákban hömpölygő őrült tömeggel, megsütöttök a felfoghatatlan mennyiségű mézeskalácsot, erőnkön felül próbáltunk viselkedni az összes céges karácsonyi partin, most tényleg a nyakunkba szakad maga az ünnep, és élesen érezzük a nyomást, hogy jól kell éreznünk magunkat. Miközben valójában már az csoda, hogy egy ilyen teljesítménytúra után, mint a karácsonyi rákészülés, egyáltalán mosolyogni tudunk.

via GIPHY

Az élet túl bonyolult és zűrös ahhoz, hogy képeslapszerű karácsonyunk legyen, mégis ezt várjuk magunktól. Az agyunk úgy van huzalozva, hogy túlbecsüljük a jó dolgok valószínűségét, és alábecsüljük a kellemetlen dolgok lehetőségét. Ráadásul a terveinket sem mindig tudjuk reálisan értelmezni, általában – korábbi tapasztalataink ellenére – alábecsüljük azt, hogy mennyi időbe és energiába kerül megvalósítani valamit, ami egyenes úton vezet a csalódáshoz és az önostorozáshoz.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a közösségi oldalakon mindenki másnak milyen tökéletesen alakul a karácsonya, még erősebb lesz rajtunk a nyomás, hogy mi is felnőjünk a távolról sem realisztikus – és persze csak magunkra erőltetett – elvárásokhoz. Az extra munkát nemcsak elvégezni kell, hanem meg is kell mutatni, hogy begyűjtsük a lájkokat és az elismerő/irigykedő kommenteket.

Ez a színjáték tényleg nagyon kimerítő tud lenni.

via GIPHY

A karácsony az ajándékozásról szól ugyan, de adni nehéz, ha nincs miből merítenünk. Ezért lenne célszerű, ha előbb magunkról gondoskodnánk, mielőtt a többieket halmoznánk el.

Ennek érdekében összegyűjtöttük a legjobb tippeket a karácsonyi kiégés ellen.

Legyen elég az elég jó

Valamiféle kulturális-társadalmi tévképzetből adódóan azt gondoljuk, hogy az ünnepnek tökéletesnek kell lennie, amihez tökéletes ajándékok, tökéletes menü és tökéletes égősor kell. Nyilván nem kell mondanunk, hogy ez a terv hány ponton borulhat. A stresszkezelés szakértői éppen ezért azt mantrázzák, hogy engedjük el a ragaszkodást a tökéletességhez, lazítsunk a kontrollon, ne ítélkezzünk sem mások, sem magunk felett, és legyünk nyitottak a nem várt helyzetekre. Mert ezekből minden karácsonykor akad bőven, teljesen felesleges hát harcolni ellenük.

Lélegezzünk

Persze, lélegzünk, de nem mindegy, hogyan. A stressz felszínessé, kapkodóvá teheti a légzésünket, ami aztán folyamatos vészhelyzetre figyelmezteti a testünket, és ördögi körben találjuk magunkat. Ilyenkor érdemes befektetni egy kis időt és figyelmet a légzőgyakorlatokba, amelyekkel egy kis tudatosságot vihetünk a rohangálásba és a kapkodásba, a tudatos légzés pedig visszacsatol egy kis nyugalmat a testünknek és az elménknek is. Nincs benne semmi titokzatosság: már az sokat segít, ha leülünk öt percre, és minden levegővételnél figyeljük a levegő áramlását.

via GIPHY

Óvatosan a nehéz rokonokkal

Igen, a családi összezördülések nehezen kivédhetők karácsonykor, és minden családban akad egy rokon, aki különösen irritáló tud lenni – és már jó előre stresszelünk miatta. A legnyilvánvalóbb megoldás ilyenkor az, hogy szorítsuk a minimumra az együttlétet a problémás családtaggal, ha ez mégsem működne, akkor érdemes előre átgondolni, hogy milyen reakciókkal lehet majd kivédeni az idegesítő megjegyzéseit és gesztusait. Összpontosítsunk arra, amit befolyásolni tudunk – a reakciónkat –, és ne őt próbáljuk meg kontrollálni, hiszen ez esélytelen.

Legyünk tisztában a saját stressztüneteinkkel

Mindannyian mások vagyunk, és másként reagálunk a kihívásokra is. Mit éreztünk legutóbb, amikor nagyon stresszesek voltunk? Légszomjunk volt? Esetleg hányingerünk? Gyomorgörcs? Ha már az elején felismerjük a tüneteinket, időben tenni tudunk valamit, hogy ne az összeomlásig fajuljon a helyzet. Például mélyeket lélegzünk, ami után egyből kitisztul kicsit az agyunk, megnyugszunk, és könnyebb szívvel eshetünk neki a következő feladatnak. Vagy éppen vehetjük végre komolyan a pihenést.

via GIPHY

Együnk rendesen

Az evés és az ivás valóban kardinális kérdés karácsonykor, és az ilyenkor szokásos felhozatalt tekintve nem egyszerű okosan csinálni. Nagy eséllyel karácsonykor is azt csináljuk, amit hétköznapokon, csak éppen nagyobb mennyiségben: úgy eszünk, hogy nem figyelünk oda, és nem is élvezzük az ételt.  Itt jöhet jól a mindfulness címkével emlegetett tudatosság: figyeljünk oda a színekre, ízekre, textúrákra. Együnk lassan, és vegyük észre, hogy mikor laktunk jól. Már ennyivel sokat tehetünk azért, hogy a következő évet ne a diétázás és a fogyókúra stresszével folytassuk. Vagy, hogy az év utolsó napjait ne felpuffadtan, másnaposan és nyomorult állapotban töltsük.

via GIPHY

A jelszó: kiszervezés

Annyi elvárás és érzelem rakódik a karácsonyra, hogy hajlamosak vagyunk mindent magunkra vállalni, csak hogy tökéletes legyen. Márpedig ez munkával jár. Rengeteg munkával. Ha viszont lehámozzuk róla ezt az érzelmi mázat, kiderül, hogy a munka egy részét nyugodtan rábízhatjuk a család többi tagjára, vagy adott esetben az ebben profi szolgáltatókra: bejglit nemcsak csinálni lehet, hanem venni is, és ez így van a karácsonyi menü többi elemével is. Nem szentségtörés kipihenten leülni az ünnepi az asztalhoz.

via GIPHY

Merjünk nemet mondani

A karácsonyi időszakban az elvárások alapból súrolják a realitás határait, és valahol logikusnak tűnik, hogy csak akkor tudunk eleget tenni viszonylag hatékonyan – és talán még jó kedvvel is – a feladatainknak, ha nem terheljük le magunkat. Amit persze megteszünk. Éppen ezért az életvezetési szakértők azt tanácsolják, hetente legalább egyszer vessünk egy pillantást a naptárunkra, és miután elszörnyedtünk a zsúfoltságán, kezdjük el kitörölni belőle azokat a programokat, amelyeknek a kihagyásától még nem dől össze a világ. Nem kell mindenütt ott lennünk, és nem kell mindenkinek a rendelkezésére állnunk.

Persze a karácsonynak – bármennyire is az ellenkezőjét sugallják a tapasztalataink – nem kell alapból stresszesnek lennie, hiszen lehetne még akár boldog is, ha már annyit mondogatjuk. De fontos látni azt is, hogy

a karácsonyi boldogság nem jön magától, nem terem ott automatikusan a fa alatt.

Meg kell dolgozni érte, időt és energiát kell belefektetni. Ha pedig ezt nem fogadjuk el, csak a stresszünket hizlaljuk tovább.