Halál, hervadás és megújulás kerül az új parfümökbe

Tölgymohából, mentából, kamillából és szénából, azaz tipikusnak korántsem mondható parfümalapanyagokból áll össze a brit Lush egyik új portékája, a Smell of Weather Turning (magyarul: Az időjárás-változás illata). A kozmetikai cég Tank Battle és Rentless nevű parfümjeit hajléktalanok ihlették, míg a Dad's Garden illatnak két verziója létezik: az alapító, Mark Constantine az édesapja halálakor készítette el a saját változatát, fiát, Simont pedig később az ő apjának a kertje inspirálta. A kardamomos kávé és az Út Damaszkuszból fantázianevű parfümjüket Constantine-ék menekülttáborokban tett látogatásaik után találták ki, a Manouche Zaatar pedig a tradicionális libanoni reggeli nevét viseli, és erősen fűszeres szaga van a kakukkfűtől, a sáfránytól és a szezámtól. A Sweet Grandma nevű parfümbe a család újdonsült barátjának emlékeit dolgozták bele, és némi naftalinszag is érezhető benne, míg az Amelie Mae nevűt Simon nagyobbik lánya kérte a kishúgának, miután róla már elnevezett a család egy illatot. „Jó lenne, ha végre Amelie-nek is kitalálnál egy parfümöt, ő is híres akar lenni” – mondta a gondoskodó nővér. Húga pedig négyévesen felírta egy papírra, milyen alapanyagokat használjon az édesapja: „levendulát, rózsát, málnát és sok-sok virágot”.

A kézműves kozmetikumairól ismert Lush új portékáit, a Gorilla parfümöket pár éve találta ki a család két – saját szavukkal – alfahímje, Mark és Simon, akik együtt kísérletezgetik ki az újabb és újabb illatkombinációkat a laboratóriumukban. Elmondásuk szerint az élményeiket, érzéseiket pakolják bele a parfümökbe; Halál, hervadás és megújulás címmel például egész sorozatot kreáltak. Miközben a neves nemzetközi divatházak drogériákban kapható tömegportékái esetében minimális energiát szentelnek az inspirációra, és inkább azzal törődnek, mi volt a konkurencia tavalyi sikeres illata, addig a Lush portékáihoz hasonló úgynevezett niche parfümöket – a francia szó zugot, fülkét jelent – független parfümőrök (szakzsargonnal: „orrok”) készítik, akik nagy alkotói szabadságot élveznek.

Fazekas István

„Kicsit úgy működik a parfümszakma, mint a filmvilág: az igényes házak szinte forgatókönyv alapján találják ki az újabb parfümöket” – mutat rá Lipovszky Csenge illatesztéta. A francia Bertrand Duchaufour parfümőr például két éven át gyűjtötte a személyes élményeket Afrikában, többek között javasasszonyokat is meglátogatva, mielőtt megalkotta a Timbuktu nevű parfümöt. Ő készítette a részben szintén földrajzi ihletésű Séville a L'Aube illatot is, amely egy spanyol fiatal pár első intim éjszakájáról szól Denyse Beaulieu francia írónő könyve alapján. Más parfümházak is szeretik az irodalmat: a nagy konyakmárka egyik leszármazottjának nevét viselő Kilian Hennessy égisze alatt egy egész illatsorozat jött létre Verlaine és Rimbaud szerelmének sugallatára. Gyakran készülnek parfümök képzőművészeti alkotások és zene „mintájára” is. Dvorák Holdfény-áriája nyomán született meg például az Amouage parfümház egyik legdrágább portékája, s ez az ománi királyi család tulajdonában lévő manufaktúra több, komolyzene által inspirált parfümöt is készít.

Fazekas István

„Az igényes parfümhasználók ma már nem illatot, hanem hangulatot, életérzést vásárolnak” – magyarázza Lipovszky Csenge. A Comme Des Garcons nevű francia cég például az öt világvallás illatát alkotta meg úgy, hogy mindegyiknek a tömjén van a középpontjában, de erősen eltér egymástól például a katolikus vagy az ortodox változat. Sokszor kultúrköri vonatkozásai is vannak az egyes illatoknak: az Ezeregyéjszakát szimbolizáló oud nevű alapanyag például nem ugyanazt jelenti egy európai és egy keleti orrnak. „Az arab fogyasztóknak az otthon hangulatát, a család melegét idézi fel, míg európai orrnak ez az illat maga a fülledt erotika” – mondja a szakértő, aki szerint valamelyest genetikailag is determinált, ki mit érez egy adott illatban. Éppen emiatt egyes parfümőrök igyekeznek a tudati befolyásoltságot kizárni. A Byredo nevű manufaktúra például tizedik születésnapján, tavaly nyáron egy név nélküli parfümmel rukkolt elő, mondván: mindenki maga fejtse meg a lényegét, a saját asszociációira és érzéseire hagyatkozva, előítéletek nélkül. A dobozban betűkészletet is elrejtettek, így a vásárlók az általuk választott felirattal láthatják el az üvegcsét.

Az inspiráció nemcsak a készítésnél, de a parfüm befogadásakor is fontos – mondja az illatesztéta, hozzátéve: „ha nem érzel valamiben konkrét illatot, viszont megmondják, mire kell számítanod, vagyis mankót kapsz, akkor szinte bármit hajlamos vagy beleképzelni”. A furfangos szakemberek néha meg is tréfálják a közönségüket. Sissel Tolaas norvég „szagművésznőnek” például – aki korábban az első világháború illatát is kiötlötte már – legutóbb, egy berlini filmpremier utáni fogadáson nem volt kedve csevegni. Férfiizzadságcseppekből, hajléktalanok ruháiból és mocsokból készített magának parfümöt – garantáltan senki nem próbált ismerkedni és tréfálkozni vele. De Tolaas neve leginkább akkor vált ismertté, amikor a londoni olimpiai játékok egyik VIP-vacsoráján felszolgálták a sajtkreálmányát. Azt ugyanis a David Beckham tornacipőjének belsejéből vett molekulával szagosította – miután a sajtokban fellelhetőhöz igencsak hasonló illatot talált a brit focisztár csukájában.

G.TÓTH ILDA

g.toth.ilda@hvg.hu