A választások után rengeteg Facebook-poszt próbálta megragadni az ország hangulatát, és választ keresni a miértekre. Tompa Andrea a tanulás kiváltsága, a kételkedés és a szavazati jog közötti összefüggésekről értekezik. Azt írja, elszomorítja, hogy hülyék országáról, birkákról, birka szavazókról olvas és hall.

Egyrészt minden dehumanizálást elutasítok. Másrészt azok az emberek, akik nemigen látják át a világot, a híreket, az álhíreket, a propagandát, a megtévesztő reklámokat és riogatásokat, azok esetében sem arról van szó, hogy nem AKARJÁK, hanem hogy nem TUDJÁK átlátni. Senki nem tanította meg őket. Senki nem segített nekik átlátni a világot. És most sem kapnak segítséget.

Tompa Andrea szerint „az a képesség, hogy a dolgok mögé próbálunk nézni, több forrásból tájékozódni, látni tényeket és cselekvéseket, és nem csak a szavaknak és képeknek hinni, nagyon fontos, ám nehezen megszerzett képesség. Nem genetika, hanem hosszú, hosszú, fáradságos és folyamatos tanulás és munka. Amit nem csak magunknak köszönhetünk, hanem annyi mindennek, a közegtől kezdve, amelybe születtünk, iskoláinkig, tanulmányainkig, jelenlegi (igen, valóban kiváltságos) élethelyzetünknek. Mi is kaptuk ezt a segítséget valahonnan, ezer forrásból, ezt az (értelmiségi) akarást, hogy ne készen benyeljünk dolgokat, hanem valamit megfontoljunk, kételkedjünk, mérlegeljünk. Azok az emberek, akik ezt nem kapták meg, nem hülyék és birkák, akiknek jobb volna, ha nem volna szavazati joguk, hanem igenis vesztesek”.

Ők is vesztesek.

A teljes poszt itt olvaható: