Az egykori brit gyarmat, az 1964-től önálló ország csupán akkora, mint egy nagyobbacska város: 316 négyzetkilométeres területe mindössze kétharmada Debrecenének. És még csak vízfejnyi fővárosa sincs. A ma is tiszteletet parancsoló falakkal övezett Valletta területe alig egy négyzetkilométer; a hatezer lelkes, ódon hangulatú városka csupán a 27. legnépesebb település a 420 ezer lakosú szigetországban.

AFP / Stephen Busuttil Fmipp
A januártól az európai kulturális főváros eseménysorozatnak – a hollandiai Leeuwardennel közösen – helyet adó Valletta szinte minden utcasarkán akad egy látnivaló. Az egyebek közt a neolitikum idejéből származó aprócska szoborremekeiről nevezetes Nemzeti Régészeti Múzeumnak otthont adó, 450 éves barokk palotától egyetlen saroknyira áll a Szent János-társkatedrális. Lenyűgözőek a kívülről erődszerűen komor templom pazar belső terének minden négyzetcentiméterét beborító aranyozott faragások. Újabb saroknyira a johannita lovagrend – a szigetet két és fél évszázadon át uralkodóként irányító – nagymesterének 1572-ben épült palotája terpeszkedik. Ma is ebben van a köztársasági elnök rezidenciája, az épület egy része azonban látogatható – hiszen mégiscsak a turizmus a miniállam legfőbb bevételi forrása. Büszkén mutogatják egyebek közt a palota páratlan gobelingyűjteményét és a trónterem freskóit, amelyeken egy korabeli mester, Matteo Perez d'Aleccio az 1565-ös, törökök fölött aratott nagy győzelem csatajeleneteit örökítette meg.

Az olasz szerzetesek által Jeruzsálemben alapított, gyógyító és harcoló johannita rend ugyanis a keresztes seregek 1291-es veresége után Ciprusra, majd Rodoszra szorult vissza. Miután pedig – a később Szigetvár alatt meghalt – Szulejmán csapatai 1522-ben Rodoszt is elfoglalták, V. Károly német-római császár, nyilván nem önzetlenül, a Földközi-tenger nyugati és akkor már a törökök által uralt keleti medencéjének kapujában fekvő Málta szigetét adományozta a vitéz lovagoknak. Nekik pedig hamarosan alkalmuk nyílt meghálálni az ajándékot: 1565-ben a török flotta döntő támadást indított Málta ellen. A lovagok megvédték szigetüket és a császári vizeket, de okultak a hadi tapasztalatokból. A római korból örökölt, nehezen védhető Mdina helyett egy földnyelven magasodó sziklaszirten új fővárost emeletek: a győzedelmes nagymesterükről elnevezett Vallettát. Itt a magyarázata a szokatlan társkatedrális szónak is. Amikor a nagymester az új fővárosba költözött, a püspöki székhely Mdinában maradt, és a két város egy-egy főtemploma együtt nyerte el a katedrális címet.

Az aprócska főváros jellegzetes, piros „londoni” telefonfülkéi sárga mészkőből épült, vastag falú házak tövében állnak. És noha az épületeknek az év jóval nagyobb részében a melegtől kell óvniuk a lakókat, elmaradhatatlan kellékeik a hőt üvegházként magukba gyűjtő, a XVII. század végén divatba jött színes, zárt erkélyek.

AFP / Sputnik / Alexey Vitvitsky
Ha pedig valaki, az egyforma erkélyek mégis-sokféleségében gyönyörkedve, a Nagymesterek Palotája után még két percet továbbsétál a Triq Ir-Repubblika nevű vallettai főutcán, belebotlik a Casa Rocca Piccolába. Egy ősi máltai nemesi család ma is használt, mégis látogatható palotájába; kis szerencsével maga az aktuális márki vezeti körbe a vendégeket az otthonában. A barátságos, arisztokratikus allűr nélküli öregúr ugyanolyan sötétkék pulóvert visel, mint amilyenben a négy évszázados családi arcképcsarnok festményei sorában látható portréja is ábrázolja. És persze kifogástalan angolsággal – igaz, ez el is várható attól, akinek a családja évszázadok óta névre szóló meghívót kap a Máltát 1800-tól 1964-ig uralmuk alatt tartó brit királyok és királynők koronázására.