Míg a téli depresszió már része a közbeszédnek, sőt hangsúlyos mém-alapanyagként is szolgál, addig a nyári levertségről még alig beszélünk, noha nagyon is létezik.

Tünetei a – túlalvással, túlzásba vitt evéssel járó – téli változat ellenpólusai. A nyári szezonális lehangoltságban épp az étvágytalanság, a súlyvesztés, az álmatlanság, vagy egyéb alvászavarok a jellemzők, valamint gyakori a szorongás is. Ugyanakkor a két állapotban közös az érintettek hangulata: mindkét szezonban jellemző a fáradtság, a negatív gondolatok jelenléte, valamint a perspektíva hiánya.

„A szezonális nyári lehangoltság, valamint a klinikai szintű depresszió két különböző dolog, amelyeket nem ajánlatos összemosni” – hangsúlyozza Belső Nóra pszichiáter, aki azt ugyanakkor megerősíti, hogy a nyári lehangoltság is járhat depressziós jellegű tünetekkel. Igaz, azt lehetségesnek tartja, hogy a jelenlegi, bizonytalanságokkal teli politikai- és társadalmi helyzet akár klinikai depresszióhoz is vezethet az arra érzékenyeknél, valamint akiknél genetikailag megvan erre a hajlamosság.

A Lana Del Rey-dal által szinte agyonromantizált nyári szomorúság alátámasztható a tapasztalatokkal, sőt azt a pszichológia is megerősíti. A forró évszakban olyan tényezők sokasága befolyásolja az ember jóllétét, mint például a felborult rutin, a bikiniszezon, a váratlan költségek, vagy az a gyomorbavágó érzés, amely szerint mindenki más jól szórakozik a fesztiválokon és tengerparton, amíg nekünk csak a ventilátor jutott, meg esetleg a Római-part.

A nyár elé jellemzően nagy elvárásokkal néz az ember – Hollywood alighanem mindenkivel elhitette, hogy ilyenkor valamilyen különös varázslat van a levegőben, ami valami sorsfordítóval, de legalábbis igen emlékezetessel kecsegtet. Az idealizált évszak ugyanakkor egyáltalán nem mindig ilyen jelentőségteljes, és megesik, hogy csak zsúfolt, izzasztó tömegközlekedés, néhány hideg fröccs és az elsötétített szobában való pihenés váltakozásában nyilvánul meg, ám a többi évszakhoz képest magasabb elvárások miatt könnyen megülheti az embert az érzés, hogy az élete unalmas, sőt egészen jelentéktelen másokéhoz képest.

Ennek kicsit modernkoribb megnevezése a FOMO (Fear of Missing Out, vagyis a kimaradástól való félelem). Ez utóbbi természetesen a közösségi médiát használó fiatalok körében figyelhető meg markánsan. Nyáron különösen intenzíven beüthet ez a szorongató érzés, pláne, ha az ember nehezen teszi le a telefonját – ilyenkor könnyű beleesni abba az ördögi körbe, amelyben egymás után nyitogatjuk meg az Instagramot és a Facebookot, majd fokozatosan egyre nyomorúságosabbnak érezzük magunkat annak láttán, hogy az ismerőseink a tengerparton, fesztiválokon, vagy külföldi utakon isszák a koktélokat, míg mi a munka és a minimális pihenés körforgásában töltjük a három hónapot. Persze FOMO-ja máskor is lehet (van) az embernek, de nyáron mégiscsak hatványozottan érezhető a tettvágy, és talán sokkal fájóbb, ha ez végül pénz, idő, vagy társaság híján elmarad, míg az Insta-sztorik alapján úgy tűnik, senki másnak nem.

AFP / DPA / FABIAN SOMMER

A lehetőségek és a vágyak közötti – a közösségi média, valamint a média által kreált – szakadék nagyon is el tudja keseríteni az embereket. A legtöbben ugyanis nem engedhetik meg maguknak a celebvilág által reklámozott luxust, ezáltal pedig a saját lehetőségeiket sem tudják egészségesen értékelni. Miközben számos médiacsatorna fókuszál ilyenkor például az egzotikus nyaralásokra, sokak számára (különösen a jelenlegi helyzetben) egyáltalán nem elérhető egy olcsóbb belföldi kiruccanás sem.

A felborult rutin már a gyereknél is okozhat gondot nyáron. Pláne a mentális nehézségekkel küzdők számára, akiknek a rutin kialakítása kulcsfontosságú tud lenni a kiegyensúlyozott kedélyállapot fenntartásában, így nyáron, amikor az emberek túlnyomó része az éves utazásait bonyolítja, családi dinamikák borulnak fel a gyerekek hirtelen jött, és állandó jelenléte miatt, ugyanígy a programok vagy az időjárás miatt az ember étrendje és alvási szokásai felborulnak. Mindez náluk könnyen szorongást idézhet elő. A rutin tehát sokaknál eleve jó tud lenni, még ha nem is ez az élet legizgalmasabb része, az arra érzékenyeknek számára pedig alighanem elengedhetetlen a stabilitáshoz.

A testet nem lehet elrejteni

Ha nyár, akkor bikiniszezon és sokat mutató ruhák. A nyugati világban a szépségipar és a média évtizedek óta húz jelentős hasznot az emberek bizonytalanságaiból, és abból a vágyukból, hogy az elérhetetlen szépséget üldözik. A test kritizálása bevett kommunikációs toposz, az erre akár címlapokat is építő magazinok évtizedeken át visszaköszöntek a szupermarketek kasszáinál, vagy a nappali dohányzóasztalán, és elhitették, hogy a narancsbőr, a súlyingadozás vagy a striák szégyenletes velejárói az emberi létnek, és küzdeni kell ellenük.

Persze az idők változnak, de a hatások nem vesznek el, csak új alakot öltenek – mára talán érzékenyültek a pletykalapok, azonban a közösségi média, a Kardashian-klán, vagy az egyre nagyobb rétegnek elérhető szépészeti beavatkozások továbbra is azt sulykolják, hogy a kívánatos, strand-kompatibilis testhez számos kritériumnak kell megfelelni.

A body positivity movement (testpozitív mozgalom) pont a jelenségre való reakcióként jött létre, arra sarkall, hogy saját, és mások testére is elfogadással tekintsünk, nézzen az ki akárhogy is. Emellett hangsúlyos része a mozgalomnak a leszámolás az elérhetetlen testideálokkal, hogy aztán azok ne táplálják többé az emberek önbizalomhiányát, vagy egészségtelen, önromboló szokásaikat.

A mozgalom mára több okból is kritika célpontja. Mondják például, hogy a különböző márkák marketing-fogásává vált, illetve, hogy a kezdetben a sokszínűséget hirdető mozgalom mostanra a társadalom egyik legprivilegizáltabb rétegének, azaz egészséges, normál testalkatú fehér nőknek köszönhetően használódik el a közösségi platformokon, ezzel elveszítette eredeti célját.

Nem is szólva arról, hogy néhány évnyi testpozitivitás minden bizonnyal nem képes semmissé tenni több évtizedes, generációkon átívelő ideákat.

A nyár nincs ingyen

Az idei nyarat különösen nehézzé teszi sokaknak, hogy jelenleg szórakozni, utazni, strandolni (jó sok) pénzbe kerül, ez pedig lépten-nyomon arcon csap minket, legyen szó külföldi pénztárcára szabott fesztiváljegyekről, sokkolóan dráguló élelmiszerárakról, vagy mára már-már luxusnak számító balatoni kiruccanásokról.

Túry Gergely

A programokból való kimaradás most nem választás kérdése, hanem egy állapot, amivel társadalmi szinten számolnunk kell, így idén nyáron levertnek lenni, vagy nehézségekkel küzdeni nem egyedi jelenség, és nem is lehet túlzottan csodálkozni rajta.

Sőt a katátlanított adórendszer, a rezsiköltségek hirtelen egekbe emelkedése, a zuhanórepülő forint idején inkább a nyári kiegyensúlyozottság tűnhet egészen meghökkentő állapotnak.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: