Abban sem vagyok biztos, hogy szükségünk van ennyi kulturális intézményre

– mondta Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója az Indexnek adott interjújában, aki az új kormány felállásáig miniszteri biztos is volt, hozzátéve: „Rengeteg a párhuzamos struktúra, ahol racionális szervezéssel felére csökkenthetőek lehetnének a költségek és hatékonyabbá lehetne tenni a munkát.”

A kulturális költségcsökkentésre a következő példát mondta: „Tucatnyi komolyzenei együttest tartunk el közvetlenül vagy közvetett módon állami forrásból. Rengeteg pénzbe kerülnek. (…) Állítólag amikor összehívták a karmestereket, és megkérdezték, hogy ha egyszerre kellene színpadra állítani az összes zenészt, hány együttest állíthatnának össze, azt mondták, hogy négy teljes zenekart. Ha van tizenkét komolyzenei együttes, amiből egyszerre, egy időben négyet lehetne színpadra állítani, akkor miért ne lehetne összesen négy államilag finanszírozott együttes, ahol minden zenész akkora fizetést kap, hogy ne kelljen öt-hat helyről összekaparnia a pénzét. Ez a fajta menedzsmentlogika hiányzik a kultúrából.”

Demeter újra beszélt a kortárs magyar irodalom általa vélt problémáiról, amiről korábban azt mondta, a „nyolcvan százalékát kukázná”. Ezúttal úgy vélekedett: „A szerzők jelentős része azt gondolja magáról, hogy csak azért nem világhírű, mert magyarul alkot. Ez sajnos – legalábbis az én szigorúan személyes véleményem szerint – nem igaz. (…) Vannak persze íróink, akiket lehet építgetni, de ez még mindig nem az első vonal. (…) Nem tudom alátámasztani, ez csak a személyes sejtésem, de talán azért, mert nem a saját történeteinket írjuk. A kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom, hanem irodalmi mutatvány, és amikor ezt mondom, az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában gondolkodom. A világirodalom is hasonló állapotban van. A legjobb fokmérője ennek, hogy a költők, írók egykori megmondó szerepét ma a stand up komikusok vették át. Abban reménykedem, hogy most, amikor Európában beüt az energiaválság, felértékelődik a könyv, mint kultúrahordozó.

Éltem a Ceausescu-diktatúra alatt, és megtapasztaltam, hogy petróleumlámpa fényénél is élvezhető egy jó könyv.

Demeter beszélt a felelősségi körébe tartozó ingatlanok sorsáról is. Mint elmondta, „Jelen pillanatban nem beszélünk róla”, hogy mikor kerül végleges helyre az OSZK, és Orbán Viktor miniszterelnök tavasszal azt mondta neki, hogy

2024-ig nem lát reális esélyt arra, hogy sok-sok milliárdot költsünk ingatlanfejlesztésekre.

A Hajógyári-sziget egyes területei, az Andrássy-palota, az Írószövetség Bajza utcai székháza, egy szegedi ingatlan, és egy-egy szolnoki és nyíregyházi volt rádióépület tulajdonba vételéről ugyanakkor már van érvényes szerződés, ahol kulturális intézményeket szeretnének létrehozni.

Demeter beszélt arról is, hogy a kata adózási forma átalakítása negatívan érinti a kultúra legtöbb szereplőjét is. „Különböző szakmai szervezetekkel folytatott tárgyalások után arra jutottunk, hogy kellene egy kreatívipari adózási forma, melynek az egyszerűsített adminisztráció a lényege. Sok zenésszel beszéltem, akik hajlandóak lennének többet adózni a bevételből, de nem akarnak könyvelőkkel bajlódni. Megpróbálom úgy előkészíteni a kreatívipari adózást a szakmai szervezetekkel, hogy képviselni tudjuk az államtitkár és miniszter urak előtt. Egy kata-jellegű adóforma lehetne, melyre a teáor-szám alapján a kreatív terület szereplőire vonatkozna. Olyan adóhányadot kellene meghatározni, amely az ő tébéellátásukat és nyugdíjukat is garantálná” – mondta. (Bár a katát most szigorították úgy, hogy a taxisok kivételével mindenki csak magánszemélynek számlázhat katásként - a szerk.)

Demeter beszélt a lehetséges „vészforgatókönyvekről” is: 

Ne adja az Isten, de előfordulhat, hogy lesznek például többórás áramszünetek.

Nagy kérdés, mit csinálnak az emberek, ha pár óráig nincs tévé, számítógép, meg semmiféle kütyü se.” Ilyenkor szerinte jó, ha az emberek a kultúrával foglalkoznak. „Az sokkal jobb, mintha meggyilkolnák egymást.”

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: