Tarantino 60 éves: tíz filmet ígért, egy még hátra van
Ha a kétrészes Kill Bill-t egy alkotásnak tekintjük, és komolyan vesszük többször hangoztatott „tíz film és nem több” – elhatározását, akkor már elkészítette önálló nagyjátékfilmes életműve 90 százalékát. Kérdés, mit lehet komolyan venni Tarantinónál. Azt is mondta, hogy 60 évesen nyugdíjba vonul, ebben az esetben nem lesz meg a tíz film.
Hogy kétszeres Oscar-díjas, az a legkevesebb, amit az 1963. március 27-én születetett Quentin Tarantinóról elmondhatunk. Rendezőként, forgatókönyvíróként (a valaha élt legnagyobb hatású forgatókönyvírók egyike) és producerként is a filmművészet legnagyobb hatású alakjai közé tartozik, aki gyakorlatilag beemelte a független filmet a fősodorba, és úgy újította meg a számára oly kedves B-kategóriás filmeket, hogy kizárólag A++ kategóriás filmeket gyártott – összesen eddig kilencet.
Minimum a 2019-es Volt egyszer egy Hollywood óta (amiről kritikánkban azt írtuk, talán ez a legszebb filmje: „végső, szemlélődős búcsú a hatvanas évektől”) mindenki azt találgatja, mi lehet majd a tizedik film. Nemrég az merült fel, hogy The Movie Critic (A filmkritikus) címmel érkezhet a következő, tizedik (utolsó?) film, a Hollywood Reporter forrásai úgy tudják, Tarantino már meg is írta a film forgatókönyvét, és ősszel el is kezdi a forgatást. A sztoriról egyelőre még nem árultak el annál többet, hogy a főszereplő egy nő lesz, és a 70-es évek végének Los Angelesében fog játszódni.
Két éve, a Római Filmfesztiválon viszont valaki azt a kérdést szegezte neki, hogy tényleg a Kill Bill harmadik része lesz az a bizonyos tizedik, és a válasz az volt, hogy
„Miért is ne?”
Ami biztos(nak látszik) az az, hogy szuperhős filmet nem fog készíteni, mondjuk a Marvelnek. „Ahhoz, hogy ilyeneket csinálj, bérmunkásnak kell lenned. Én nem vagyok bérmunkás. Nem keresek munkát” – nyilatkozta erről például tavaly év végén.
Létezik a Tarantino-univerzum
Egyébként régóta folyik a vita arról, hogy a Tarantino filmjeiben feltűnő, hasonló nevű karakterek rokoni kapcsolatban állnak-e egymással (Ilyen például a Kutyaszorítóban Vic Vegája és a Ponyvaregény Vincent Vegája közti testvéri viszony, a Tiszta románc filmproducere, Lee Donowitz és a Becstelen brigantyk Medvezsidója, Donny Donowitz közti apa-fia kapcsolat vagy az Alkonyattól pirkadatig-ban, a Halálbiztosban és a Kill Billben egyaránt feltűnő Earl McGraw rendőr karaktere), vagy mindez csak Tarantino írói lustaságának a jele. Maga a rendező tagadja utóbbit, elárulta, hogy kifejezetten tudatosan építette fel azt a filmes univerzumot, aminek minden egyes filmje a részét képezi.
Mint mondta, valójában két világot épített fel: az egyik egy valódi, a másik pedig egy filmes univerzum. E szerint, mondjuk a Kutyaszorítóban vagy a Ponyvaregény figurái valójában a Django elszabadul és az Aljas nyolcas idővonalának a folytatásában léteznek, akik a moziban olyanokat nézhetnek, mint az Alkonyattól pirkadatig vagy a Kill Bill.
Szóval, semmi sem biztos, de hogy nem megy nyugdíjba Tarantino, most, hogy átlendül a hatodik X-en, az azért elég valószínű. Már csak azért sem, mert a fogadalma kizárólag nagyjátékfilmre vonatkozik, számos projektterve van, amit ez nem érint: tervez könyvet kiadni a filmkritikáról, és lehet, hogy tévésorozatot is rendez.
Tarantino a Tennessee állambeli Knoxville-ben látta meg a napvilágot. Apja, Tony Tarantino olasz származású színész és amatőr zenész még születése előtt elhagyta akkor még csak 16 éves, ír-cseroki indián származású anyját. Gyermekkora Los Angelesben telt, a középiskolát otthagyva végül a Video Archives elnevezésű tékában kötött ki, ahol ideje nagy részét filmnézéssel töltötte, hogy aztán a látottakat részletesen megbeszélhesse barátjával, Roger Avaryval, akivel később egy sor filmen dolgozott együtt. Mi nézők, pedig igazán hálásak lehetünk a sok – a legtöbbek által gagyinak tartott – karatefilmért, zsarufilmért, horrorért, mert ezek voltak igazából Quentin Tarantino „oktatói”, „egyetemi kuruzusai”, amiből aztán összeállt ez a bizonyos Tarantino-univerzum.
Két forgatókönyv, a Tiszta románc és a Született gyilkosok megírásával indított. Az előbbit Tony Scott rendezte meg 1993-ban, az utóbbit pedig Oliver Stone 1994-ben. Tarantino később maximálisan elhatárolódott Stone verziójától, mert szerinte a film irányvonala nem az ő forgatókönyvét tükrözte.
Vértől csöpögő történetek
Az első rendezőként is jegyzett filmje az 1992-ben bemutatott Kutyaszorítóban, amellyel meg is alapozta hírnevét az addig ismeretlen rendező: az alkotás a Sundance filmfesztiválon besöpörte a kritikusok elismerését, és legendává avatta a kultfilmesek körében. A vértől csöpögő filmet Tarantino íróként, színészként és rendezőként is jegyezte, és olyan, későbbi munkáiban is visszatérő nehézfiúkat szerepeltetett benne, mint Tim Roth, Steve Buscemi és Michael Madsen.
Amikor 2016-ban a hvg.hu-n összeállítottuk a Tarantino-filmek (akkor még csak nyolcas, illetve a Kill Bill 1-gyel és Kill Bill 2-vel kilences) rangsorát, a debütáló alkotás majdnem meg is nyertre azt, végül ezüstérmes lett. „A filmtörténet egyes jeleneteinek, cselekményszálainak, hangulatainak összelopkodásával erényt kovácsolt az újrahasznosításból, és a megidézett Kubrick (Gyilkosság) vagy a hongkongi Ringo Lam (Lángoló város) is a tíz ujját nyalhatta a végeredmény láttán” – írtuk akkor.
Az általános iskolák felső tagozatos diákjaitól a legkifinomultabb kultúrsznobokig mindenki ismeri az 1994-es Ponyvaregényt, Tarantino második filmjét, és csaknem mindenki oda is van érte. Arany Pálma- és Oscar-díjat is nyert, az IMDb mindenidők-toplistájának jelenleg is a 8. helyén áll (2016-ban még ötödik volt), pólókról és szobafalakról köszön vissza, a leghíresebb idézeteit pedig még azok is ismerik, akik nem tudnak róla. Mellesleg a film John Travoltát és Bruce Willist a legmélyebb gödörből rángatta elő, Uma Thurmanből és Samuel L. Jacksonból pedig végképp világsztárt csinált. A hvg.hu-listán (eszement viták után végül csak bronzérmes lett). Nemrég egyébként Tarantino bejelentette, hogy a film egyes eddig be nem mutatott jelenetét nem helyettesíthető tokenként (NFT, franciául, nyilván Le NFT) bocsátja árverésre.
Nem sokkal a Ponyvaregény után Tarantino, amúgy fél kézről, megírta Robert Rodriguez Alkonyattól pirkadatig című horrorfilmjének forgatókönyvét, amiben játszott is, de 1997-ben már jött is az újabb film, a Jackie Brown. (Listánk negyedik helyezettje.) Ez Tarantino egyetlen adaptációja, Elmore Leonard Rum Punch című regényét persze alaposan a saját képére formálta. A fehér Jackie Burke helyett a fekete Jackie Brown lett a főhős, tisztelegve a blaxploitation-mozi egyik főműve, a Foxy Brown előtt. A casting szokásosan zseniális: Samuel L. Jackson most copfban dalolja végig Tarantino dialógusait, Robert De Niro az egyik legjobb alakítását nyújtja, a B film-sztár Robert Forster pedig meg sem állt az Oscar-jelölésig. A maszekban csempészkedő, középkorú stewardess története egyszerre végletekig izgalmas krimi és megindítóan emberi sztori (kevés sikeres film épít ötven körüli párok románcára), vérbeli Tarantino-fordulatokkal, emlékezetes karakterekkel és iszonyúan menő zenékkel.
Veszélyes Kill Bill, szörnyeteg producer
Nálunk az 5.-6. helyen végzett a Kill Bill két része annak idején. Tarantino egy filmet tervezett ebből is, de a négyórás terjedelem miatt a két részt fél év különbséggel mutatták be. Az alkotás tisztelgés a hetvenes évek kung-fu- és karatefilmjei előtt, de egyben a műfaj újraértelmezése is, amelyben a legkülönfélébb klisék keverednek és alkotnak új egységet. „Az ötlet a főszereplő Uma Thurmannel közösen született még a Ponyvaregény forgatása közben. Az esküvője napján fejbelőtt, gyermekét elvesztő menyasszony könyörtelen vérengzéssel járó bosszúhadjárata jobbára pozitív fogadtatásra talált, de megosztotta a kritikusokat és a közönséget egyaránt. Sokan briliáns elmének, mások eszeveszett szörnyetegnek bélyegezték Tarantinót” – írtuk.
Mellesleg a Kill Bill forgatásán Tarantino kis híján életveszélybe sodorta Uma Thurmant, legalábbis olyan helyzetbe kényszerítette egy autós jelenet során, amely szerinte nem volt biztonságos. Tarantino később elnézést kért, és sajnálatát fejezte ki a történtek miatt.
Mindez egyébként akkor derült ki, amikor kirobbant a Harvey Weinstein-ügy. A többszörös szexuális zaklatással és erőszakkal vádolt producerrel dolgozott Tarantino a kilencvenes évektől jó darabig. Egy darabig Tarantino nem is szólalt meg ez ügyben, később elismerte, tudott egyet s mást Weinstein ügyeiről, de nem tett semmit. „Elkönyveltem, hogy ez olyan, mint az ötvenes-hatvanas években, mikor a főnök kergette a titkárnőt az íróasztal körül. Mint ami rendben van. Most ostobának érzem magam emiatt” – fogalmazott.
2007-ben újra országos cimborájával, Robert Rodriguezzel dolgozott együtt a Grindhouse – Halálbiztoson. A 70-80-as évek B kategóriás filmjei előtt tisztelgő produkcióban mint színész, producer és rendező is aktív szerepet vállalt. A hvg.hu-listán ez volt a legutolsó helyezett, de gyorsan jelentsük ki: Tarantino még nem készített kifejezetten rossz filmet. A „Grindhouse-projekt rá eső darabja ugyan tartogat jó néhány eldobható jelenetsort, összességében azért mocskosul szórakoztató” – írtuk.
Brigantik, rabszolgák, Hollywood
A hvg.hu listáját a 2009-ben bemutatott, a második világháborúban, a megszállt Franciaországban játszódó Becstelen brigantyk című film vezeti. A Brad Pitt, Christoph Waltz, Michael Fassbender, Eli Roth és Diane Kruger alkotta impozáns szerepelőgárdával forgatott alkotás nyolc Oscar-jelölést kapott, többek közt a legjobb filmét, a legjobb rendezést és a legjobb eredeti forgatókönyvet, azonban a díjkiosztó gáláról csak Waltz távozott a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskával.
„A Becstelen Brigantykkal Tarantino több legyet ütött egy csapásra: pályafutása néhány legjobb párbeszédét írta (ráadásul több nyelven), újabb műfajt, a háborús kalandfilmet húzhattott le a listájáról, ráadásul a filmszalagnak és a vetítéseknek is ügyesen udvarolt azzal, hogy egy képzelt párizsi mozi vetítőtermébe és gépházába helyezte a film több kulcsjelenetét” – írtuk méltatásunkban.
A 2012-es Django elszabadul című westernje csak a hetedik lett a hvg.hu-listán (de egy ilyen életműben hetediknek lenni sem semmi, ugye). A film a rabszolgatartó Délen játszódik, három évvel a polgárháború kitörése előtt. A főszerepekben Leonardo DiCapriót, Jamie Foxxot, Christoph Waltzot, Samuel L. Jacksont felvonultató, erőszakban tobzódó film egy szökött rabszolga bosszúhadjáratát beszéli el korábbi gazdái ellen. Az alkotásért elnyerte Tarantino második Oscar- és Golden Globe-díját a legjobb forgatókönyvért.
Ezt követte 2015-ben Az aljas nyolcas című western, amely Tarantino leginkább megosztó filmje. (Nálunk épp nyolcadik lett, de nem volt benne semmi számmágia!) Az ezer éve nem használt, szuperszéles 70 mm-es formátum egyesek szerint szemfényvesztés, mások szerint viszont nagyon szépen megágyaz a történet színpadias rejtélyének. A polgárháború után játszódó kamarawestern castingjánál nem erőltette meg magát, az mégis tökéletes lett: jól bevált Tarantino-veteránok (Samuel L. Jackson, Tim Roth, Michael Madsen), már használt arcok (Kurt Russell, Walton Goggins, Bruce Dern) és két újonc (Jennifer Jason Leigh, Demián Bichir) játszanak össze. Tarantino minden filmjében licencelt zeneszámokat használ írt zene helyett, ebben viszont nem: Ennio Morricone-t kérte fel komponálásra.
Tarantino kilencedik filmjét, a Volt egyszer egy Hollywoodot 2019-ben mutatták be a cannes-i filmfesztiválon, és a premierközönség hétperces vastapssal ünnepelte. A Leonardo DiCaprio, Brad Pitt és Margot Robbie főszereplésével készült alkotás, amelyet "Hollywoodhoz írt szerelmes levélként" emlegetnek, Los Angelesben játszódik a hippimozgalom idején, Hollywood aranykorának végén, fontos szerepet kap benne Roman Polanski filmrendező várandós felesége, Sharon Tate. A nosztalgikus film megkapta a legjobb vígjáték vagy musical Golden Globe-díját, Tarantino pedig a legjobb forgatókönyvért járó Golden Globe-ot is elnyerte a produkcióval. Ez értelemszerűen nem szerepelt még 2016-ben a hvg.hu-listáján, és – lévén ez is elég megosztó film lett – nem is lenne egyszerű besorolni a kilenc alkotás rangsorába. Újra csak azt hangsúlyoznánk, hogy egy Tarantino-listán bármelyik helyezés jobb, mint a legtöbb rendező első helyezettje.
Hogy akkor a tizedik filmje mi lesz, azt, mint írtuk, még nem tudjuk, csak legfeljebb gondoljuk. De Tarantino arra tanított minket, hogy
Sose mondd, hogy gondolod, amikor tudod, és sose mondd, hogy tudod, amikor csak gondolod.
Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
