Van rosszabb a kivágott erdeinél? Bemutatjuk az ország legkülönlegesebb lombkoronasétányait
Sajnos a hétvégén érkezett a hír, hogy Nyírmártonfalva talpig becsületes polgármestere lezárta és magánterületté nyilvánította az ország egyik legkiválóbb látványosságához, az utolsó fáig kivágott erdő hűlt helyére épített lombkoronasétányhoz vezető utat. Sebaj! Összegyűjtöttük önöknek az ország legkülönlegesebb lombkoronasétányait, amelyeket mindenkinek érdemes felkeresnie, még annak is, aki utálja a természetet. Csalódás kizárva!
Magyarország polgárai nemrég egy csapásra mind megtanulták a lombkoronasétány szót, amikor, mint karóról a varjú, úgy röppent fel a hír, hogy Nyírmártonfalva polgármestere 60 millió forint uniós támogatásból épített egy ilyen létesítményt a saját magánerdejébe, de előtte még gyorsan kivágta az összes fát, nehogy túlzottan zavarják a turistákat a kilátásban a lombok, amit egyébként nagyon is jól tett, korábban meg is írtuk, miért.
Egyáltalán nincs semmi baj a lombkorona nélküli lombkoronasétánnyal
Egyesek szerint a fideszes polgármester által, 60 milliós EU-s támogatásból épült lombkoronasétány a korrupció és a lenyúlás bizonyítéka, de nekik nincs elég fantáziájuk. A lombkoronasétányt így is rengeteg dologra lehet használni!
Mostanra akit igazán érdekelnek az ilyen, a Világ Hét Csodája közül méltatlanul kimaradt látványosságok, bizonyára rászánták már azt a hetven másodpercet, és végiggyalogoltak a pár tucat méteres emlékművön. Így amúgy is időszerű lett volna, hogy számukra egy kis csokornyi, legalább ennyire kiváló lombkoronasétánnyal kedveskedjünk, bemutatva, hol találhatóak még ennyire csodálatos látványosságok, de ezzel, valljuk be, most még többeknek teszünk szolgálatot, hiszen a nyírmártonfalvai fideszes polgármester, a vizionárius Filemon Mihály a hétvégén lezárta és egy magánterületre figyelmeztető táblával látta el a saját lombkoronasétányához vezető utat.
Pedig a lombkoronasétány Magyarország új letérkövezett parkja: aki egy kicsit is ért az EU-s támogatásokhoz, annak már van egy, vagy legalább lesz, mint Balatonbogláron, közvetlenül a kilátó mellett, ahol a fideszes polgármester úgy véli, egész egyszerűen sehonnan nem lehet majd olyan jó kilátásban részesülni, mint a félmilliárd forintos lombkoronasétányon, például a már meglévő kilátóról sem.
Mutatjuk tehát Budapest és Magyarország legremekebb lombkoronasétányait! Végigvesszük a mellettük és ellenük szóló érveket is, cikkünk végén pedig toplistával segítjük a választást a hétvégi kiruccanáshoz.
A Kassai téri játszótér büszkesége
Gyermekzsivajtól hangos, festői környezetben várja az érdeklődőket a zuglói Kassai tér játszóterén épített lombkoronasétány, amelybe a pajkos készítők még kalandparkokból ismert elemeket is beleépítettek. Rendkívül vidám színei megnyugtatóan hatnak azokra is, akik esetleg tériszonnyal küzdve rossz érzéseket táplálnak a hasonló tanösvények iránt. Míg egyes lombkoronasétányok, így a nyírmártonfalvai készítőit a rossz nyelvek azzal vádolták meg, hogy a minimálisnál is kevesebb munkát fektettek bele az elkészítésébe, erre ez semmiképp sem igaz: az extrémsportok kedvelőinek nemcsak a labilis függőhíd-élményelemmel kedveztek, de a kalandvágyók akár még egy profi mászófalat vagy akár egy mászókát is választhatnak a feljutáshoz.
Ugyanakkor az adrenalint pörgető elemek sokasága talán kissé túlzásnak is tűnik, alighanem ezzel magyarázható, hogy a helyi idős közösség tagjai, valamint a kisgyerekes szülők nem merik megközelíteni az építményt, és a közeli padokat választják kikapcsolódásul, és főképp a gyerekek veszik igénybe az ingyenes szolgáltatásokat.
Pró: A bájos dizájn nem minden: csodaszép fák lombkoronaszintjén egyensúlyozhatunk a magasban, de a lombkoronasétánynak helyt adó kis park közvetlen szomszédságában ráadásul még a természet további részeit is megfigyelhetjük, például a szomszédos óvoda kertjét, amelyben meglehetősen önző módon zárt ajtók mögött kérkednek az ovisok a saját külön bejáratú lombkoronasétányukkal (irigységünket némiképp csökkenti, hogy az övék valamivel kisebb), amelyhez ugyan könnyedén be lehet mászni a kerítésen keresztül, ám ekkor a környékbeliek igen furcsán néznek ránk. Szép kilátás nyílik a parkoló autókra, parkolóellenőrökre és a vadregényes nevű Lapály utcára is. Ezt az ország egyetlen másik lombkoronasétánya sem mondhatja el magáról.
Kontra: Őszintén szólva elég idegesítő a folyamatos gyerekzsivaj. A neveletlen gyerekek sokszor szinte a lábunkra lépnek, megpróbálják kisajátítani a létesítményt, sőt megesik, hogy árulkodva a szüleikhez rohannak, ha túrabotjainkkal elálljuk előlük az utat a környék flórájában és faunájában gyönyörkedve. Itt-ott a méretezés sem tökéletes, egyes átjárókon egy felnőtt férfi már bizony nehezen fér át, ami egyértelmű tervezési hiba.
Gyalogos felüljáró az M3-as autópálya felett
Egyszer az életben mindenkinek érdemes végigjárnia ezt a különleges tanösvényt, amelynek építtetői felismerték, hogy a huszonegyedik században az épített, ipari környezet bizony semmivel nem kevésbé érdekes látnivaló a ma embere számára, mint az elavult fák, amelyeket az elmúlt több ezer, sőt tízezer évben volt bőven elég idő megbámulni. Más helyeken kivágták a fákat, itt ezzel nem kellett bajlódni, mert eleve sem takarták ki a jóval érdekesebb látványt, a Magyarország szívébe, Budapestre az ütőereken, az autópályákon át száguldó autókat, és ami még izgalmasabb, kamionokat.
Az M3-as felett a Rákos-patak egyfajta meghosszabbításaként átívelő indusztriális műemlék ráadásul kettős célt szolgál, ugyanis hivatalos része a Rákos-patak menti, magas színvonalú kerékpárútnak annak ellenére is, hogy nagy számú lépcsőfokon keresztül oldható csak meg a feljutás. Szerencsére ez a gyalogosan érkezőket nem zavarja. Ott jártunkkor az anyatermészet demonstrálta, hogy milyen sok funkciója is van ennek a szokatlannak tűnhető lombkoronasétánynak, és nemcsak az elhaladó autók különféle márkáit azonosíthattuk be a modern idők madármegfigyelőiként, de egy környékbeli szemétdombon kapirgáló dolmányos varjút (Corvus cornix) is észleltünk.
Pró: Rendkívül masszív felépítésű lombkoronasétány, jó ideig nem fogja kikezdeni a természet. Olyan ellenálló anyagból készült, amit az állatok sem igen tudnak szétrágni, sőt a jelentős gépjárműforgalom afféle természetes vadriasztóként működik.
Kontra: Nem lehet letagadni, hogy ez a környezet néha tud kellemetlenül zajos lenni. A kerékpárosokat pedig egyértelműen ki kéne tiltani.
Egy fa
Az EU-s támogatásokat gyakorlatilag képtelenség költséghatékonyabban és profitábilisabb módon elkölteni, mint ezzel a kiváló, maximálisan természetközeli lombkoronasétánnyal, ami egy fa.
A közpénz megtérülési indexén kívül ez a megoldás több okból is rendkívül példamutató. Például nem kell hozzá semmilyen módon beavatkozni a természetbe, ásni, cölöpöket verni, pláne fákat kivágni, ami nyilvánvaló barbarizmus, főképp ha a cinikus kivitelező még a természet megfigyelésére is akarná fogni a dolgot. Másrészt itt aztán nem lehet azon picsogni, hogy jajj, így kivágták a fákat meg úgy letarolták az erdőt: hát az ember ott áll magán az erdőn a lábával, mi kell még? Meg aztán ennél közelebb aztán sose leszünk a lombkoronához, legfeljebb ha fészket rakunk benne. Egyszerű, de nagyszerű. Ez maga a természet lágy öle.
Pró: Egy polgármester szinte korlátlan számú hasonló lombkoronasétányt számolhat el a pályázati dokumentációban a saját birtokán. Kihasználatlanság esetén akár 100 százalékos újrahasznosítási aránnyal lehet változtatni a funkcióján tűzifaként.
Kontra: Rendkívül kis kapacitás. Az akadálymentesítés egyelőre nincs megoldva.
A Kőröshegyi völgyhíd
Noha a Google Maps szemtelen felhasználói épp a nyírmártonfalvai lombkoronasétányt nevezték el Korrupciós Emlékműnek, ebben a műfajban a fekete öves versenyző az M7-es autópálya Zamárdit és Balatonszárszót összekötő szakasza, ahová 43 milliárd forintból épült meg Magyarország leghosszabb hídja, a Kőröshegyi viadukt annak ellenére, hogy az építkezés műszakilag, pénzügyileg, természetvédelmileg és településrendezési szempontból sem volt megalapozott, viszont a kormánypártok jól jártak vele.
De spongyát a múltra, hiszen ez a lombkoronasétány műfajának egyik legmasszívabb darabja. Spórolásról, olcsójánososkodásról beszélni sem lehet, ez a tanösvény végre valóban jóval a lombkoronaszint felett van, itt aztán pénz nem számít-alapon dolgoztak a minél szebb kilátásért. Míg a legtöbb lombkoronasétányban szerencse kell ahhoz, hogy az idegesítő turisták ellenére épp odaszálló madarakat is megfigyelhessük, innen akár több száz fős daru- vagy lúdcsapatokat is megfigyelhetünk vonuláskor, hiszen az egész égboltot belátni. Fából egyenesen megszámlálhatatlan mennyiség terül el a szemünk előtt, mind a Balaton déli partján, mint a Balaton-felvidéken; kimondhatjuk, amelyik fát innen nem látjuk, az nincs is. (Meg kell hagyni, ez speciel a nyírmártonfalvai építményre is igaz.) Ráadásul remekül megközelíthető helyen van, le se kell térnünk hozzá az M7-es autópályáról.
Kontra: Sajnos nagyon nehézkes a parkolás. A természetbarátokkal mit sem törődő autósok feszt dudálnak, és egyelőre az arra járó rendőrök sincsenek megfelelően kiképezve arra, hogy megértsék, természetjárókként álltunk félre az autónkkal, ahogy az elhaladó járművek sem elég figyelmesek, ami egyértelműen az ő hibájukból veszélyes szituációkhoz vezethet.
Pró: Ha viszont túléltük a kiszállást, tényleg lélegzetelállító a látvány, az egész Balatont belátni innen.
Az erkélyem
A megfelelő csapadékmennyiségnek és a háborítatlan környezetnek köszönhetően az elmúlt évek során szép nagyra nőttek a fák a társasházunk közös hátsó kertjében, egyes ágak szinte már elérik az erkélyemet, ami higgyék el, mesebeli látványt nyújt. Ősszel és télen madáretetők kihelyezésével dobom fel a látványt, gyakori vendégek itt a szén- és kék cinegék, a tengelicek, zöldikék, őszapók, verebek, vörösbegyek, erdei pintyek, csízek, szajkók, rigók és szarkák, de sokszor megfordult már itt meggyvágó, az utazó fenyőpinty, sőt vándorlásuk közben a fenyőrigók sem kerülik el a kert fáit. Van, hogy naponta újra kell tölteni fekete napraforgómaggal az etetőket, olyan lakomákat csapnak a kis beles szárnyasok.
Ahogy ebből talán már kiderülhetett, az erkélyem tökéletes hely a lombkorona megfigyelésére, telefonálás közben járkálva pedig egy sétány funkcióit is betölti, hiszen fel-alá szoktam járkálni itt. A tanösvény-jelleget a barátnőm virágosládái erősítik, melyben évelő virágfajok kerültek elültetésre, valamint zamatos szamóca. A madárcsicsergés, a szomszédok mulatós zenéje és fűnyírása állandó zenét ad a látogatásokhoz.
Pró: A társasházi erkélyekre lombkoronasétányként ugyan nem igényelhető közpénzes támogatás, erkélyként azonban igen, több pénzintézet is szakosodott felújításra, rendkívül kedvező kamatozású hitelekre. Gyakorlatlanság esetén intézőként felkereshető a közös képviselő is, aki segít átlátni az igényelhető összegekre vonatkozó információkat.
Kontra: Nem foglak beengedni.
Híd a méhlegelők között
„Várjuk az éhes beporzókat!”, hirdeti e bájos, bár igen rövid lombkoronasétány mindkét oldalára, a fűbe kihelyezett tábla. E lombkoronasétány némiképp kakukktojás az ország hasonló létesítményei között, hiszen a gyermek látogatók kedvéért ezt nem a lombkorona, hanem az aljnövényzet szintjére helyezték, de a levelek helyetti kárpótlásként elhelyezték alatta a Rákos-patakot, ahol hol kacsacsaládokat, hol pedig dühödten bagzani próbáló hím tőkés récéket és előlük menekülő tojókat lehet megfigyelni.
Valamint, ha megfelelően elburjánzik a növényzet, mindenféle rovarokat is. Nem csoda, hogy ott jártunkkor a legkülönfélébb korosztályok is használták, kutyasétáltató fiataloktól csoszogó idősekig. A nagy társadalmi igény mutatja, hogy néha az egyszerűbb megoldások lesznek a legnépszerűbbek.
Pró: Könnyen bejárható sétány, közel a belvároshoz. Gyermekkel együtt sem túl megterhelő. Akadálymentes.
Kontra: Utálom a rovarokat.
A makói lombkoronasétány
Tesztünk egyetlen olyan darabja, amely felfuvalkodott, kevély módon már a nevében is kérkedik azzal, hogy lombkoronasétány. Már a bejáratnál sokkoló élmény, hogy pénzért belépőt kell vásárolni, de az már csak odafent vág gyomorba, hogy gyakorlatilag semmit nem látni innen, csak pár fát. Pontosabban rengeteg fát. Fákat fák hátán. Minden egyebet eltakarnak, így szinte semmi értelme nincs felmászni ide. Kiábrándító.
Pró: Lejutáshoz némi pluszpénzért egy csúszdát is igénybe lehet venni, amelyen jól begyorsulva lehet lecsúszni. Ott jártamkor valaki halálra rémülten végigsikoltozta a csúszást. Nagyon jót nevettem rajta.
Kontra: Az év nagyobb részében tényleg semmi értelme az egésznek, még az a kevés látnivaló is teljesen csóri, hiszen a fák lehullatják a leveleiket.
Lássuk tehát, mely lombkoronasétányokat ajánljuk az országban megtekintésre!
Top 7. Makói lombkoronasétány: Abszolút csalódás.
Top 6. Kőröshegyi völgyhíd: Nagyon szép a látvány, de nehéz volt visszaszerezni az autót és a jogosítványomat a rendőröktől.
Top 5. A Rákos-patak hídja: Szegény kacsa tényleg nagyon nem akarta.
Top 4. Felüljáró az M3-as fölött: Épített és természetes környezet példaszerű összhangja. Megér egy utazást. Füldugó nem árt.
Top 3. Egy fa: Teljes összhangban a természettel és Föld Anyával. Lemászáskor bokatöréssel vigyázni!
Top 2. A játszótéri mászóka: Vidámsága, élettelisége szívet melengető. Ha meg lehetne oldani, hogy ne használja annyi komisz kölyök, talán ez vezethette volna a toplistát.
Top 1. Az erkélyem: Higgyék el nekem, semmi nem nyugodtabb, mint kiülni ide egy sörrel és egy jó könyvvel. Itt végre nem vegzál senki. Nem is értem, miért hagyom el néha mégis. Ez egy tökéletes beruházás volt.
Még több Élet+Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Vizsgálja az Európai Bizottság az erdő nélküli lombkoronasétányt
A testület jelenleg azt ellenőrzi, hogy a projektet a 2014-2020-as magyar vidékfejlesztési program keretében finanszírozták-e.
Már akkor vágásérett volt az erdő, amikor a lombkoronaösvényre pénzt kért a polgármester - Nyírmártonfalván jártunk
Már zúg a traktor és fúrja a lyukakat annak az erdőnek a hűlt helyén, ahol az elhíresült, fák nélküli lombkoronaösvény épült Nyírmártonfalva határában. A polgármester szerint minden jogszerű volt, az erdő akkor is erdő, ha ki van vágva. De mégis, mennyi értelme van lombkoronasétányokat létesíteni erdőnek kinéző monokultúrás faültetvényekben?
