Az eredeti terv az volt, hogy a Magyarázat mindenre alatt nem lesz zene, Reisz Gábor azonban az írás alatt magyar kortárs és klasszikus komolyzenék hallgatásával inspirálódott, így futott bele Bárdos Lajos kórusműveibe. A Szellő zúg című népdalfeldolgozás már a történetre is nagy hatással volt, ezután pedig gyorsan kirajzolódott, hogy fontos helye lenne a filmben is – írja a filmzenéről szóló hírében a forgalmazó.

Ebből kiindulva Reisz Gábor Kálmán Andrással, közös zenekaruk billentyűsével kezdett el további kórusdalokon dolgozni, majd megszületett a dramaturgiailag is fontos koncepció: a filmzene alapja gyerekkórus legyen. A dalokat a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola gyerekkara énekelte fel.

„Amikor először hallottuk élőben, ahogy egy gyerekkórus énekli az általunk írt dalokat, akkor a libabőr és a könnyezés között ingáztunk. Első hallásra érezhető volt, hogy nagyon sokat ad hozzá dramaturgiailag is a filmhez. Mind a tömeget, mind a fiatalság hangját képviseli ebben a történetben” – fogalmazott Reisz Gábor.

A filmzene ide kattintva érhető el.

A filmben elhangzik és a lemezre is felkerült Jeney Zoltán Madárhívogató című kánonszerzeménye. A „klasszikusabb” filmzenék alapja Kálmán András és Reisz Gábor Intro akkordmenete – ebből nőtte ki magát az Ábel kettészeli az éjszakát és a végefőcím dala, a Magyarázat mindenre is.

Erről így mesélt a rendező: „A végefőcím-zenén hónapokon át dolgoztunk, mire összeállt. Számunkra ez a dal nem csupán a továbblendülésről szól, hanem egyben egy kiáltás is, aminek a hangulatát sokáig nem találtuk meg. Végül a kórus beépítésével sikerült elérni a célunkat: nagyon szomorú, hogy a fiataloknak ebben a kaotikus, szörnyű társadalmi közbeszédben kell megtalálniuk magukat, de számunkra mégis a reményt jelentik.”

A filmről szóló kritikánk ide kattintva olvasható:

„Jó, hát akkor továbbra is itt fogunk élni!" - Végigröhögjük, de rohadt szomorú film a Magyarázat mindenre

Cseppet sem görbe tükröt tart elénk Reisz Gábor új filmje, amely úgy mutatja be a reménytelennek tűnő közállapotainkat, az egymás mellett elbeszélés normalitását, a két agymosottnak tűnő táborra szakadt országot, hogy közben időnként hangosan nevetünk a szintén nagyon ismerős családi párbeszédeken, és hétköznapi helyzeteken.