Károlynak egykori walesi hercegként volt elég ideje beleélnie magát a szerepbe és felkészülni a feladatra, amely az édesanyja halála után várt rá, ám a királykodás még így is tartogathat szakmai kihívásokat. A megkoronázása óta eltelt egy évben viszont nem igazán botlott meg semmiben, és a munkatempója sem fordult nyugdíjasba: az elmúlt nagyjából egy évben három több napos külföldi állami vizitet is lebonyolított, és mindegyiket egyöntetű sikerként könyvelték el a Buckingham-palotában és a Downing Street 10. alatt is – még a gyarmati múlt diplomáciai aknáival teleszórt kenyai úton is, úgy tűnik, Károly megtalálta a hangnemet, amely rezonált ugyan a múltra, de a jelennek, és még inkább a jövőnek is szólt.

Az egykor útját kereső (és sokáig nem találó) walesi herceg sokáig sebezhetőnek tűnt, az örökségének és a sorsának a tétjét és saját maga bizonytalanságát sokszor versengésbe fojtotta a saját feleségével, Dianával, vagy épp azzal bizonygatta saját maga fontosságát, hogy a brit intézményeket, sőt a monarchia egyes elemeit is kritizálta.

Örökösként ezt még megtehette, királyként azonban felül kellett emelkednie saját magán, és úgy tűnik, ezekre a pótcselekvésekre már nincs is szüksége: belenőtt a szerepébe, komfortosan érzi magát a bőrében, koronával a fején, és még azt az elégtételt is elkönyvelheti, hogy az évtizedekkel ezelőtti – például a környezetvédelemről alkotott – nézeteit igazolta az idő. Károly már azt sem érzi, hogy versengenie kellene a feleségével a reflektorfényért – igaz, sokan közbevetnék, hogy Vilmos és Katalin ma már sokkal inkább lehetnének vetélytársai ebből a szempontból, csakhogy a vetélkedés helyett a csapatmunkára építenek. Kamilla pedig időközben a monarchia titkos fegyvere lett, akinek nem kis szerepe van abban, hogy Károly felnőtt a feladatához.

Egy szerető rehabilitálása: Kamilla csendben végigvitt egy forradalmat

Az ország leggyűlöltebb nője volt nem is olyan rég, most pedig a királynéja lesz ugyanennek az országnak. Ha Károly jó királynak bizonyul, abban elévülhetetlen érdeme lesz Kamillának, és ezt az utódlását nagyon gondosan megtervező II. Erzsébet királynő is tudta. Nem véletlen, hogy nem sokkal a halála előtt írásba adta: Kamillát megilleti a királynéi cím.

A királyi család tagjának lenni kétségtelenül hasonlíthat egy szerephez egy olyan valóságshow-ban, amelybe akarata ellenére kerül az ember, és Károly hibái, botlásai, tévedései valóban nagy nyilvánosság előtt kerültek be a krónikákba. Viszont mivel bőven a nyugdíjkorhatár után kapta meg élete állását, mostanra sokan már elfogadták a maga esendőségével együtt, és talán egyfajta happy endet is belelátnak abba, ahogyan – úgy a munkában, mint a magánéletben – megtalálta a boldogságot.

Helyén van a helyzetfelismerése is, tisztában van azzal, hogy amit az édesanyja végigcsinált a 70 éves uralkodása alatt, azt esélye sincs utolérni. De nem is tűnik úgy, hogy túllőne a célon.

Viszont, akárcsak a királynőnek, neki is kettős a szerepe: államfő és családfő is. Márpedig eddig egyik szerep sem spórolt meg neki megoldandó feladatokat és dilemmákat. Királyi pályafutásának az első évére – ahogy a királynő életének az utolsó éveire – rányomta a bélyegét a kisebbik fia, Harry herceg és a felesége szűnni nem akaró provokáció-hadjárata, és még a 75. születésnapját sem tudja megünnepelni anélkül, hogy a montecitói celebek ne akaszkodnának rá valamilyen módon a királyi eseményekre. (Ezúttal, mint korábban a koronázáskor, még korábban pedig a királynő platinajubileumi ünnepsége előtt, megint csak bedobták a gumicsontot: részt vesznek-e vagy sem Sussexék? Kiderült, hogy nem is kaptak meghívót – azért a családi feszengésnek is van határa egy ilyen összejövetelen, mégiscsak ünneplésről van szó.)

De ugyanígy a királyi család másik fekete báránya, András herceg is megoldandó problémát jelent, legyen szó a hivatalos szerepéről vagy a lakhatásáról. Számára továbbra is érvényben van az Epstein-botrány óta tartó száműzetés a hivatalos eseményekről, viszont Károlynak egyelőre nem sikerült kilakoltatnia az öccsét a tekintélyes Royal Lodge-ból, a királyi ingatlanportfolió egyik legértékesebb palotájából. Andrásnak továbbra is helye van a családi jellegű eseményeken, de a hivatalos szerepeket vagy címeket továbbra is távol tartják tőle.

Harryék azonban, úgy tűnik, már a családból is kiírták magukat, a brit sajtó információi szerint szinte semmi kommunikáció nincs köztük és a királyi család többi tagja között.

Károly a tengeren túlról érkező PR-gránátokat és provokációkat sztoikus csenddel hárítja, mintha egy áthatolhatatlan falat épített volna a családja és a fia közé, miközben tartja magát az édesanyja „soha ne panaszkodj, soha ne magyarázkodj” elvéhez.

Bár a családi balhék menetrendszerűen fellángolnak, Károlynak sikerült biztonságos hátországot kiépítenie magának, és ahogy a néhai királynő Fülöp hercegben, Vilmos herceg pedig Katalinban, ő is megtalálta Kamillában a tökéletes társat, aki nemcsak érzelmileg támogatja, hanem a családi cégben is betölti a nagyon fontos szerepét.

Visszanézve, Károlynak nagyon fontos volt, hogy Kamilla is koronával a fején, királynőként legyen mellette – még úgy is, hogy tapintható volt, mennyien idegenkednek ettől a múltbeli botrányok miatt. Idővel azonban II. Erzsébet is felismerte, hogy Kamillának elévülhetetlen szerepe lesz Károly királyi karrierjének az előmozdításában, olyan biztonságot és támogatást ad neki, amely egy ekkora feladatnál létfontosságú – Erzsébet királynő talán sejtette, hogy Károly nem is tudná végigcsinálni a királykodást nélküle. Ahhoz azonban, hogy Károly mellett Kamilla fejére is felkerüljön a korona, mindkettejüknek a végsőkig ki kellett tartaniuk egymás mellett – akkor is, amikor az egész világ szemrehányása rájuk zúdult.

Kamilla pedig – ahhoz képest, hogy neki nem volt „királyi előképzettsége” – egyelőre tökéletesen hozza a szerepét, és ma már adottnak lehet venni, hogy a „szeretői rehabilitációja” sikeresen lezárult, mindenki boldog. Károlynak ezúttal nem kell tartania attól sem, hogy a hitvese elszívná előle az emberek figyelmét: Kamilla egyértelműen a támogatói szerepet vette fel, és nem célja magára irányítani a reflektorfényt.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a tengeren túlról feladták volna a próbálkozást, hogy Kamillát a gonosz mostohaként hozzák vissza a köztudatba. Harry az elmúlt egy évben készült szórakoztatóipari produkcióiban, a Netflixen és a memoárjában is, kemény támadást indított Kamilla ellen, akit többek között azzal vádolt, hogy a sussexi hercegre rossz fényt vető sztorikat szivárogtatott ki, csak hogy magát jobb fényben tüntesse fel. Talán az sem véletlen, hogy Károly épp az után zárta le a kommunikációs csatornákat, hogy a fia célba vette a feleségét.

Harryék kiválása nemcsak hiányt idézett elő a családban, hanem összekovácsolódást is. Károly és Vilmos kapcsolata nem mindig volt súrlódásoktól mentes, és a walesi herceg makacsságában feltehetően magára ismer az apja, a Harryvel való konfliktusban azonban összezártak, közelebb kerültek úgy emberileg, mint szakmailag, és – kiegészülve Kamillával és Katalinnal – talán még soha nem alkottak olyan erős csapatot, mint most. Meghan Markle beházasodásakor a királyi családba a fiatal generáció tagjait a fantasztikus négyesként (Fab Four) emlegették, ma már ez az elnevezés egyértelműen Károlyt, Kamillát, Vilmost és Katalint illeti meg.
Károly rendezte a viszonyát apaként a fiával és királyként a trónörökösével. Vilmosban pedig, bár neki is van elképzelése a jelenlegi, walesi hercegi, és a jövőbeni királyi szerepéről is, nem dolgozik a vágy, hogy az apja babérjaira törjön, három gyerek mellett nem hiányzik neki az uralkodóra nehezedő nyomás. Ebben feltehetően az is szerepet játszik, hogy ahogy Károly mellett Kamilla, úgy Vilmos mellett Katalin hoz elképesztő stabilitást a családi és szakmai dinamikába, mind a két nőben megvan az a szikra, hogy a lehető legjobbat hozzák ki a társukból.

Közben pedig Károly uralkodói tevékenysége a kései megkoronázásából adódóan óhatatlanul összefonódik Vilmos terveivel, 75 évesen nem is lenne értelme olyan irányt képviselnie, amellyel a trónörököse nem ért egyet, vagy amire nem bólint rá ő is.

Ami azonban a kisebbik fiát illeti, az elmérgesedett viszony talán nem is elég erős kifejezés a – ma már alig létező – kapcsolatukra. Hogy begyógyulnak-e valaha azok a sebek, amelyeket az elmúlt évek vádaskodásai okoztak, az valószínűleg nagyon hosszú idő kérdése lesz. Károly ebben az ügyben sem folyamodott igazán radikális megoldásokhoz.

Igaz ugyan, hogy kitette Harryéket addigi otthonukból, Frogmore Cottage-ból, és 39. születésnapján sem köszöntötte fel őt (ahogyan Vilmos sem), de a mai napig nem fosztotta meg őket a sussexi hercegi címtől, és még azt az érzékeny kérdést is körültekintően oldotta meg, hogy a törvény értelmében Harry továbbra is az uralkodó tanácsosainak egyike, azaz helyettesítheti a királyt, ha ő külföldön tartózkodik vagy az egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy megjelenjen valahol. Az államtanácsosi tisztet az uralkodó házastársa, valamint a trónöröklési sorrendben az első négy helyen álló, 21. évnél idősebb családtag tölti be, vagyis jelenleg, Kamilla mellett Vilmos, Harry, András herceg és Beatrix hercegnő. Károly, ahelyett, hogy megfosztotta volna Harryt ettől a címtől is, inkább kérvényezte a parlamentnél, hogy Anna hercegnő és Eduárd herceg is képviselhesse őt, hogy még véletlenül se kelljen Harryre (vagy András hercegre) támaszkodnia.

Cserébe viszont összeállt az a családi csapat, amelyet nagyon hatékonyan a monarchia szolgálatába állíthat. Igaz, hogy még három generáción át biztosan nem lesz női uralkodója az Egyesült Királyságnak, de Károly és Vilmos körül nagyon erős és karizmatikus nők vannak – a brit sajtó nem is retten vissza attól, hogy Charlie angyalainak nevezze őket – Kamillától kezdve Katalinon át Zsófia és Anna hercegnőig, aki nem véletlenül szerepel Károly oldalán a koronázási fotókon.

Az elmúlt másfél év bővelkedett a parádékban, felvonulásokban és légibemutatókban, már csak ezért is a király úgy döntött, hogy a 75. születésnapja elsősorban családi esemény lesz.

Még akkor is, ha a családja nem lehet teljes, és ezen egyhamar nem fog javítani azt sem, hogy hamarosan megjelenik a sussexi hercegi pár szócsövének tartott Omid Scobie második könyve, amelyben a monarchia végnapjait vizionálja, és várhatóan újabb támadások platformja lesz a királyi család ellen.

Nem véletlen, hogy a Telegraph szakírója szerint Károly talán semmire nem vágyik jobban a születésnapján, mint arra, hogy a Sussexék és a rajongótáboruk végre egy kicsit csendben maradjanak.

A király is ember: elbírja-e Károly feje a koronát?

Minden alkalommal, amikor egy új uralkodó trónra lép az Egyesült Királyságban, a pénzérméken található királyi portré profilja irányt vált. Károly a valóságban is új irányba fordul, de hogy ez merre mutat, abban nagy szerepe lesz nemcsak annak, hogy milyen király, hanem annak is, hogy milyen ember.